RSS

2011. február 24.

Zoknilények



Újrahasznosítjuk a félpár zoknikat, amikből továbbra is rekord mennyiséggel rendelkezünk. Csak azért nem hajítom ki az összes szingli zoknit, mert még reménykedem, hogy egyszer előkerül a másik felük, a párjuk is (hiába szakmai ártalom...) Igaz addigra már könnyen lehet, hogy kinövik a lányok és lábmelegítésre már nem használhatók. Az egész úgy kezdődött, hogy Hanna unokatestvére, az én bátyám kislánya Nóri egy nagymamás napon megtanította anyukámnak hogyan lehet pofon egyszerű varrás technikával aranyos nyuszit gyártani zokniból.

A fél pár zoknit a lábfejnél ék alakban bevágjuk, kifordítjuk és összevarrjuk (na én itt elvéreznék) majd az egészet kitömjük vattával vagy más puha anyaggal. A szára végét is összevarrjuk és nincs más hátra csak szemeket, szájat kell gyártani tetszőleges technikával (gombfelvarrás, hímzés vagy rajz módszerrel) a sarok részre, ami a nyuszi arca lett közben. A fülek és a törzs vastagságát a tenyerünk hengergetésével variálhatjuk.



Anyukám ráérzett az ízére és a következő alkalommal már ő mutatta meg Hannának a zokninyuszi készítés fortélyait. Most ott tartunk, hogy a családban már mindenkinek egy saját aranyos, puha, gyömöszölnivaló zoknilénye. A zokninyuszi gyártáshoz való kedv nem csökkent és, mint azt említettem alapanyag is van bőven, ezért Hanna elhatározta, hogy mindenkinek, aki meghívja szülinapi zsúrjára készít egyet. Nekem tetszik az ötlet. Jó látnom, hogy sikk lett saját készítésű ajándékkal is kedveskedni a boltban vásárolt ajándékok mellett. Hanna ebben a hónapban két szülinapra is hivatalos volt. Most szombaton is megy egyre. Szóval nem véletlen, hogy este anyukámhoz megy, fél pár zoknikkal, gombokkal, vattával felszerelkezve.

Nemrég rábukkantam a könyvre, ahonnan lehet, hogy Nóri merítette az ötletet és meg is vettem. Bár a könyv japán, férfi szerzője azt ígéri bonyolult varrástechnikák nélkül gyárthatunk különleges zoknilényeket én ötször átlapoztam és úgy döntöttem boldogan átadom az ilyen típusú alkotás lehetőségét Hannának és anyukámnak az ott-alvós mamás hétvégékre.

8 megjegyzés:

gloria írta...

Ötletes!
Hanna pedig nagyon ügyes! Büszke tulajdonosai vagyunk egyik remekművének.:)

2 éve karácsonyra én is készítettem a fiúkkal Zoknidakszlit
(ezer éves könyvből jött az ötlet) ovis karácsonyi ajándéknak. Jó érzéssel tült el, amikor reggelnte látom, hogy a kis zoknikutyájukkal érkezik az aprónép az oviba!

Ági meg az angyalai írta...

Glória!

Arra a könyvre én is emlékszem!! Egyszer még iskolás koromban kölcsönöztem ki a könyvtárból. Neked megvan?

Elhiszem, hogy jó érzés volt. Vajon Bence is magával fogja majd cipelni a nyuszit a suliba? (nem haragszunk meg ha nem..)

Ági

gloria írta...

Ági, megvan a könyv!
(Talán '70-es kiadás.)

Nem tudom, hogy magával viszi-e a suliba, de most otthon segít a gyógyulásban!:)

Szabina es Julia írta...

Ngayon klaszak es otletesek,talan majd mi is kiprobaljuk,hat nem semmik.puszika

totyi írta...

Azt a könyvet (a japán szerzőtől) én is levettem a polcról, majd rövid átlapozás után rájöttem...:-)))szóval visszatettem! Szerintem is túl bonyolult, de Hanna, gyerek! Friss aggyal, friss türelemmel és friss ujjakkal! Sok sikert neki a zoknilényekhez!

Mónika írta...

Nagyon kedves ajándék lehet!
Közeledik a húsvét, tehát zoknira fel! -buzdítsunk mindenkit

Ügyesek vagytok, mint mindig...

Karolina írta...

Nálunk is nagy sikert okozott Répa :) (mert Flóra így nevezte el :) )! Köszönjük!
Flóra nem az a tárgyfüggő gyermek, bár 1-2 játékához ragaszkodik, de Répát mindenhova magával viszi :) Ma az apukájánál alszik. Természetesen Répával! :)

Natimi írta...

Nagyon ötletes és tetszik!!Most nem azért,de komolyan mondom,nincs a gyerekeknek árva zoknija:o:o

Velem van a baj??:)

De majd feláldozok egy párat:p