Nem sajnálták





"Anya! A szalámi miből készül?" -tette fel Noémi a kérdést valamelyik nap, amin nem lepődtem meg, mert rendszeresen elkéri az elé tett ételek receptjét és nagyon érdekli annak elkészítési módja és az abban lévő alapanyagok eredete is.

"Malacból kicsim"-feleltem
"És anya, a malac miből készül? "-folytatta Noémi és én nem tudtam, hogy viccel (mert szoktak sokat) vagy komolyan nem tudja hogy a malacokat levágják és bizony a húsukból lesz a sonka.

Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, ezeknek a városi gyerekeknek igenis végig kell nézniük egy disznóvágást, elég nagyok ahhoz, hogy a húsfeldolgozás folyamatát megértsék. Egy falusi család bizonyára jót mulat ezen és még kicsit meg is rökönyödik, hogy vannak olyanok, akik képesek pénzt áldozni ilyesfajta disznóvásás turizmusra, de vidéki rokonok, ismerősök híján nekünk tényleg ez az egy alternatíva jutott az említett esemény testközelből való követésére.
Noémi kedvenc könyve egy ideje egyébként a kevés szöveg, sok kép típusú Hami, amiben gyerekeknek magyarázzák el hogyan terem a rizs, hogyan készül a kakaó és kávé, miből lesz a só, a konzerv, vagyis az "Anya ez miből és hogyan készült" kérdésekre ad válaszokat.

Egy péntek délutánon indultunk el a Szekszárd közelében található Szent Gaál kastélyba. Hat család, összesen 14 gyerekkel érkezett ugyanazzal a céllal, azaz disznóvágást nézni ölbe tett kézzel majd enni és inni. A 14 gyerek gondolatától ugyan összeszorult a gyomrom de egy idő után tényleg meg lehet szokni a ricsajt és mivel az egész kis kúriát mi birtokoltuk, a terekben egy idő után elveszett a sok rohangáló gyerek. Én azokat a pillanatokat szerettem a leginkább, amikor az egyik szalon átalakult társasjáték barlanggá, mindenki a másik család társasjátékát próbálta ki. Eszti és Noncsi persze a kastély szó hallatán ragaszkodtak ahhoz, hogy a királylányos tüllszoknyákat csomagoljuk el, mert az illik majd a miliőhöz biztosan. Illett. Viszont kicsit elszomorodtam attól, hogy Hanna már nem vesz részt az ilyen típusú "bohóckodásban", saját bevallása szerint ő már nagy az ilyesmihez...



Azért utaztunk le már pénteken, mert annyit azért tudtunk mi is, hogy disznót vágni hajnalban szokás. Nem tudom a fél nyolc mennyire autentikus kezdés a művelethez, mindenesetre ekkor érkezett meg egy utánfutón a göndör szőrű mangalica, akinek a nevét elfelejtettem megkérdezni, pedig szerencsét hoz ha tudjuk. Na mindegy. Én azzal voltam elfoglalva, hogy a gyereksereget a házban tartsam addig, amíg az állat életét gyors és hatékony módszerrel kioltotta a böllér és a hagymás vér reményében egy edényben gyűjtötte össze a vért.






Egyetlen disznóvágásra emlékszem, amit nagyszüleimnél, Mendén éltem át. Máig fel tudom idézni azt az eget verő malacvisítást, amit a böllértől menekülni próbáló malac adott ki. bemenekültem a spejzba és betapasztottam a fülemet, amennyire csak bírtam de még így is hallottam szegény pára küzdelmét, majd egyszer csak csend lett és én újra előmerészkedtem..
Kicsit féltem, hogy a gyerekekre milyen hatással lesz a malacvisítás és a földön fekvő állat látványa de a malacvisítás elmaradt szerencsére, a perzselés kezdetére összesereglő gyerekek pedig egy cseppet se sajnálták a mangalicát, amitől mi anyukák egy pillanatra zavarba is jöttünk és elkezdtünk arról beszélni, hogy mit ronthattunk el a tudatos nevelésükben, hogy egyetlen könnycseppet nem ejtettek, sokkal inkább a munkafázisokról kérdezgettek.





Noémi a pörzsöléskor azért megkérdezte, hogy hogy bírja ki a malac ezt a tüzet, amiből én azt a következtetést vontam le, hogy nem is igazán fogta fel,hogy az előbb még elevenen látott malac már nem él.
A kávés bögrét és a pálinkás poharakat szorongatva állapítottuk meg, hogy bizony nagyon kemény munka, míg a szőrös malac feketévé, majd vajszínűvé alakul.
Hanna még attól sem riadt vissza, hogy a malac lepörkölt körmeit a sajátjaira vegye és ezzel ijesztgesse húgait. Az egész program előtt én azon izgultam, hogy nehogy olyan trauma érje a gyerekeket a látottak miatt, amitől aztán nem lesznek hajlandóak húst enni többet és a vegetáriánusok táborát gyarapítják. Nos, ez a félelmem végképp elszállt, amikor a malacot felhúzták az arra alkalmas szerkezettel a két hátsó lábánál fogva, hogy aztán egy mozdulattal levágják fejét és felvágják hasát, amitől láthatóvá váltak a belső szervek. Hannának rögtönzött anatómia órát tartottunk, roppant módon érdekelte a szív, a máj, a bordák elhelyezkedése de a beleket is tüzetesebben megnézte. A kicsik addigra már inkább a kastély melegét választották, csak Hanna maradt kint a csűrben Zoltánnal, akit legközelebb már kötényben felgyűrt ing újban találtam. Bőszen gyúrta a kolbász összetevőit, hagyta, hogy a hozzáértők tanítsák.





Mire észbe kaptunk a disznóból már csak szeletelt húsok, megtöltött hurka, kolbász és szalonna maradt. Meg a konyhából kiszivárgó disznótoros illata.
A lányoknak nem győztük magyarázni, hogy sok helyen még mindig így zajlik ez, azaz felnevelnek egy kismalacot, felhizlalják , majd levágják, hiszen egy családnak több hétig, sőt hónapig jut belőle az asztalára ebéd, vacsora. Hannának még meséltünk a vágóhídról is, a kicsiket meg arról kérdezgettük, hogy akkor sejtik e már hogyan kerül a bolt hűtőpultjába a szeletelt karaj, amiből a rántott húst készítem otthon. Bőszen bólogattak. Én azóta is azon töprengek, hogy miért nem sajnálták azt az állatot, miért fogadták el ennyire könnyen, hogy vannak haszon állatok, háziállatok, amiknek az a sorsa, hogy mi emberek megegyük őket...

Legközelebb aratásra megyünk. Noémi megkérdezte hogy miből készül a liszt. Abból a Hami című könyvből persze tudja, hogy búzából de szeretné látni saját szemével is. A kakaóbab, a kókuszreszelék és az olívaolaj még nem került szóba.








You Might Also Like

14 megjegyzés

  1. Kedves Ágnes!

    Nagyon szépen köszönöm a táskát, nagyon szép, Jázminnal szinte közelharcot kell vívnom érte:)A képeslap pedig a hűtőnk dísze lett!!

    Jajj, disznóvágás,,,régen mennyire utáltuk,,,és most mennyire hiányzik:o(

    Puszi
    Hajni

    VálaszTörlés
  2. Hajni! Nagyon nagyon örülök az örömötöknek!
    Én meg köszönöm a fekete retkes immunerősítőd ötletét.Lehet, hogy ennek köszönhetem, hogy csak hírből ismerem az influenzajárvány közepén a bacikat? kopp kopp kopp Ha nem haragszol majd a gasztro blogba is lejegyzem, hagy segítsen másnak is.

    Ági

    VálaszTörlés
  3. Pedig meglett férfi ember vagy Igor!
    Az az egy vigasztalt, hogy nemcsak az én lányaim nézték szenvtelenül, hanem mind a 14-en!!

    VálaszTörlés
  4. De érdekes! Éppen ezen a hétvégén voltak itt Siklóson a bp-i rokonaink, akiket elvittek egy ilyen látvány-disznóvágásra. Mert így hívják. :)
    Mi is elugrottunk, hátha a lányokat érdekli. Persze a felnőttek pálinkáztak meg rumos-teáztak, a lányaim pedig tátott szájjal nézték, ahogyan perzselik, majd magasnyomású vízzel lemossák, utána feldarabolják a disznót. Mindenki rajtuk mosolygott.
    Őket sem hatotta meg a disznó sorsa, pedig bementek az ólba is, ahol kismalacokat is simogathattak. Tamara ugyan kérdezősködött, de simán megértette, hogy azért tartják a disznót, hogy levágják és megegyék.
    Szerintem nem szívtelenek, csak mi reagáljuk túl. :)

    VálaszTörlés
  5. Edit! Megnyugtattál. Azt gondolom, hogy ha pici malac koruktól ismerték volna szegény párát és kötődtek volna hozzá,már másképp zajlott volna a látvány disznóvágás! (remek elnevezés!!!)

    Ági

    VálaszTörlés
  6. Ági, csak örülj, hogy nem ment el a kedvük a húsevéstől!
    Disznóvágáson ugyan még nem jártunk, de csirkét minden évben vágunk (micsoda többes, Anyósom vágja Tiborral, én csak kisegítek), a fiúk úgy nézik végig, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És az is ...
    Én kifejezetten örülök, hogy tudják milyen az igazi tej íze (ami nem a doboz alakú tehénből csurog a bögrébe), hogy a bokorról eszik a málnát ...

    VálaszTörlés
  7. Hat ez nagyon jo volt,lattod nekem fol sem tunik hogy mi mennyi mindent tudunk ez ugyben ,hisz evente tobb disznot is levagunk.A csajok milyen kis kivancsiak es edesek,Gondolom nagy orom volt ez nekik

    VálaszTörlés
  8. gratulálok, nagyon hangulatos, "ínycsiklandozó" írás! remélem, a disznó sivítását azért nem hallottátok, mert kapott egy "kis" áramot a szúrás előtt.
    egyébként a disznónak jót tezs, ha azon a helyen éjszakázik nyugalomban (vagy tölt el pár napot), ahol levágják majd. így a kevesebb stressz miatt sokkal puhább lesz a húsa. vágás után érdemes egy napot kettészelve, egyet nagyobb darabokban hagyva pihentetni a húst, hogy fölösleges víztartalmából veszítsen (kivéve, ha sütőkolbászt akartok csinálni belőle, de egy egész állatből az azért luxus). a mangalica nagyon jóízű főként, ha makkoltatják élete utolsó hónapjaiban,de ez ma már az antsz szabályok miatt itthon szinte lehetetlen. szóval a mangalica jó, de kolbászhoz kicsit krémes a húsa és feltétlen kell még hozzá hízóból zsír. bocsánat, hogy ennyit beszéltem, de azt mondtad lehet... :)

    VálaszTörlés
  9. Jól tettétek, hogy elmentetek megnézni, honnan kerül az asztalra a húst!
    Régen én sem szerettem, aztán meg nekem is hiányzik! visszasírom a korai kelést, az őrült erővel fülbefogást és közben danászást, hogy még véletlenül se halljam a disznó haláltusáját - ahogy Te is, Ágnes! És persze főleg a nagyszüleimet sírom vissza, akik nélkül az egész nem ment volna!
    (Most azért nem visított a disznó, mert már nem szabad késsel torkon szúrni, hanem állatbarátabb módon ölik meg szegény párát.)
    És a húsból vásárolhattatok? Mangalica nagyon egészséges!
    Kakaóbab, olívaolaj! Útra fel!

    VálaszTörlés
  10. Gyerekként Én is mindig részt vettem a disznóvágáson,csak a visítást nem bírtam,akkor mindig bementem a házba majd mikor perzselték akkor kimentem.Engem kifejezetten érdekelt miből készül a hurka-kolbász a finom szalonna a füstölt húsok készítése,amit sikerült elsajátítani amit a nagyszüleimnek köszönhetek.Szerintem nagyon jó ötlet volt elvinni a gyerekeket,ha lesz rá lehetőség akkor Mi is elvisszük majd Patrikot disznóvágásra :)

    VálaszTörlés
  11. Anyukám abban a kastélyban nőtt fel és ott is volt az esküvője:) Igaz, akkor még nem így nézett ki. Szép emlékeim vannak onnan, de anyukámnak sokkal szebbek:)

    VálaszTörlés
  12. Idril!!!

    Ez komoly?

    Annyira örülnék ha mesélnél róla kicsit még. Ott élt? Övéké volt a kastély? Milyen volt akkor?
    Bevallom sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy az enyém, hogy ott élünk és úgy szerettem volna a falak hirtelen mesélni kezdtek volna. Persze hallgattak. Kérlek te ne Idril! Ha itt nincs kedved, akkor a labnyomokblog@gmail.com alatt.

    VálaszTörlés
  13. Szia. :)
    Még sosem írtam Neked itt, pedig azért olvasok ám egy ideje. :)
    Én nem hinném, hogy bármit is elrontottál volna a nevelésükben, amiért nem sajnálták a malacot.
    Miért is sajnálták volna? Azért utaztatok oda, hogy megnézzétek, hogy vágják le. Nem mellesleg biztosan nem úgy tekintettek rá, mint egy helyes állatra, hanem mint egy ételre. :)
    Épp nemrég volt téma nálunk is a disznóvágás, gyerekként nálunk mindig volt, és gyűlöltem. :)
    A fiaim pedig egyöntetően gusztustalannak minősítették így látatlanban.. :D

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes