Amióta megláttam valamelyik inspirációs web-oldalon, arra vártam a lányokkal együtt, hogy essen már olyan hó, amelyikből meg tudjuk formálni a tótágast álló hóembert. Meg persze a normális, álldogálót is. Bosszantó volt, hogy csak porosodott karácsony óta a saját hóember készletünk. Ilyet adtunk barátainknak, abban a reményben, hogy majd a téli szünetben ezzel öltöztethetik fel saját hóemberüket, szép dobozba tettük a festett köveket, gombokat, répát és más kiegészítőket. Hanna unokatestvérének Nórinak aztán elege lett a várakozásból és kislánykori kedvencét, a gyerek nagyságú Kisvakondját dekorálta kis a dobozban talált kellékekkel. Ma aztán, amikor a házunk elől ellapátoltam a havat, éreztem, hogy itt a vissza nem térő alkalom. A hó remekül tapad, én felpezsdültem a fizikai munkától, így nekiálltam a három testrész gyúrásának. Lemetszettem két kis ágat a lábaknak és a karoknak, előszedtem a kinőtt gumicsizmát majd a hóember készletből a répát, gombokat és feketére festett kavicsokat. Ma ezzel várom a kicsiket az oviból és Hannát a suliból haza. Nem is megyünk sehová. Kint leszünk a kertben és megépítjük együtt a többieket is. Egy Hannát, egy Esztert, egy Noémit és egy Apát.