RSS

2012. február 29.

Gyulai kolbász és látnivalók

Összecsomagoltam, ahogy Zoltán kérte, betettem a fürdőruhákat és még mindig nem tudtam hová megyünk. Aztán megesett rajtam a szíve és elárulta, hogy Gyulára, Békés megye ékszerdobozába szól a meglepetés út és nem Bejrútba. Tényleg Libanon fővárosába tervezte, az utat eredetileg, ám a Malév csőd miatt meghiúsult ez a terve. Én meg örültem neki, mert lassan 10 éve nem jártam Gyulán, igaz Bejrútban meg előtte sem és bizony jól esett a rohanós hétköznapok elől elmenekülni, főleg ha még apropója is volt. Budapesten meglehetősen ritkának és különlegesnek számító vezetéknevemmel arrafelé úgyis azt hiszik majd, hogy rokonlátogatóba érkeztem, mert arrafelé sok a Frankó. Gyulán egy csinos kis hotelben szálltunk meg, persze volt benne medence, szauna és ami a legjobban esett, szakács, aki reggel és este helyettem főzött a gyerekekre és a férjemre. Elautóztunk a Gyulai Húskombináthoz is, hogy mégis lássuk már hol gyártják a híres gyulai kolbászt. A mintaboltban vettünk is pár helyi gyártmányú húskészítményt. Gyárlátogatás vagy látogató központ nincs a húskombinátban, pedig biztosan más is megnézné hol készül a paprikás hungarikum.
Eszembe jutottak azok a régi gyárlátogatások Franciaországan..a Perrie ásványvíz gyárban, az Airbus repülőgépgyárban vagy Reimsben a Mumm pezsgőgyárban. Miért nincs Makón egy jó kis interaktív, multimédiás, ötletes és tartalmas hagymakiállítás és miért nincs Gyulán a gyulairól valami jó kis összefoglaló gyűjtemény? Eddig jutottam a morfondírozásban, amikor beugrott, hogy nem olyan régen, lelkes gyulai hentesek a régi vágóhíd épületében három teremben, autentikus eszközökön, régi fotókon és tárgyakon keresztül elmesélik hogyan lett a Gyulai kolbász világhírű. A Hentes Múzeum téli isőszakban csak szombaton tart nyitva, de kérésre odajönnek és végigvezetnek hétköznap is. Velünk is így történt. A ma már nyugdíjas hentes mester hihetetlen szenvedéllyel mesélt a kolbászkészítés, a hentesmesterség szépségeiről. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a Húskombinát mintaboltjában vásárolt gyulai nem egyenlő az eredetinek hitt, paprikás csemegével, ami speciel náluk kapható. Elhittük, láttuk, éreztük a különbséget és vettünk is két szálat. A tárlatvezetés egyébként ingyenes, de persze egy kis dobozba illik bedobni egy kis pénzt. Megérdemlik!
Ha Gyulán van az ember, általában nem hagyja ki a 100 éves cukrászdát. Olyan ez, mint a Gerbeaud Budapesten. A legpatinásabb, de nem biztos, hogy a legfinomabb sütiket ott szolgálják fel. Nos, beláttuk a hely már csak a nevéből él, ilyen vacak, száraz sütit régen ettünk, de legalább a kávé finom volt és persze a miliő elfeledtette velünk azt is, hogy a felszolgáló kisasszony meglehetősen mufurc kedvében volt. Hosszan néztük a kuglófformából lányalakká alakított gyönyörűséges cégtáblát aztán indultunk a következő nevezetesség felé. Ha a lányokon múlt volna egész nap a vízben lubickoltak volna, ám belátták nagy butaság lenne egy általuk még nem ismert helyet felfedezetlenül hagyni és a szobánk falán lévő vászonképek, amelyek a várat ábrázolták, azért megmozgatta a fantáziájukat. Kötelező program volt még Erkel Ferenc emlékházát megnéznünk, ami nemrég némi európai úniós pénznek hála világszínvonalú kiállítóteremmé változott. Először egy kis filmet nézhettünk meg arról, hogyan és miért határozta el Erkel, hogy részt vesz Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázaton. Kicsit arrébb fülhallgatókon keresztül ismerhettük meg a többi európai ország himnuszát. Erkel Ferenc életútját, személyes tárgyait és a egy korhű osztálytermet nézhettünk meg közelebbről. Hannának tetszett a sakk, merthogy Erkel abban is zseniális volt. Kellemes egy órát töltöttünk itt és csak remélem, hogy a kicsikre is ragadt valami. Azt már kórusban fújja Noémi és Eszter is, hogy " a Himnuszt Erkel Ferenc zenésítette meg..".
Ha megkérnénk egy kisiskolás vagy ovis gyereket, hogy rajzoljon egy várat, minden bizonnyal egy Gyulai Várhoz hasonló művet készítene. Kockát, tetővel, minimalistán. Az én fejemben is pont úgy néz ki egy vár, mint a gyulai. Ezt is felújították kívül- belül és színvonalas termeket alakítottak ki, ráadásul minden hétre szerveznek valami jó kis programot a szervezők.
Hazafelé megálltunk Békéscsabán, hogy a sétálóutcában ebédeljünk, majd tele hassal nézzük meg a Munkácsy múzeumot, ahol az állandó kiállítás mellett két igen izgalmas kiállítást nézhettünk meg a gyerekekkel. Az egyik egy iskolatörténeti gyűjtemény volt, régi taneszközökkel, padokkal, berendezési tárgyakkal. Itt persze a legjobban a tintával és lúdtollal való írás tetszett a lányoknak. Munkácsy képeit nézve arra az elhatározásra jutottam, hogy Hanna már elég nagy ahhoz, hogy értékelje ezt a művészeti ágat, így elhatároztam, hogy amint lesz rá alkalom a Magyar Nemzeti Galériába elmegyünk együtt egy csajos program keretében. A Zongoralecke című kép előtt hosszan álldogáltunk. Azt mondta,most ez a kevence.
A játékkiállításon sorozatban gyártottuk a kukorica csutkából a babákat, megismerkedtünk további elfeledett, pedig nagyon jó játékkal és számos idézettel, amelyeket majd a Gipszkorszak facebook oldalán szépen sorban közzé is teszek. :-) Egyébként pedig megállapítottuk, hogy nem véletlenül zsebelte be a Békéscsabai Munkácsy Múzeum az év múzeuma és a családbarát múzeum díjakat.
Kávét szándékosan nem ittunk, mert amolyan író-olvasó találkozóra voltunk hivatalosak Lepkevárhoz a méltán népszerű bloggerhez és három gyerekes anyukához. Talán ő sem hitte el, hogy élünk a lehetőséggel és betoppanunk hozzá mind az öten, de megtettük és nem bántuk meg. (remélem ő sem). Furcsa és egyben izgalmas volt látnom hol készülnek azok a remek írások, amelyekkel olyan sokunknak örömöt szerez. A gyerkőcök persze gyorsan megtalálták a közös hangnemet és szerintem maradtunk volna tovább is, de nem szerettünk volna az őzveszély táblával övezett úton sötétben autózni. No és kipihented magad? -kérdezték sokan. Én meg akkor döbbentem rá, hogy igen, mert a lányok elérték azt a kort, amikor mindhárman önállóak és igazi útitársak, nem nyafogó gyerekek. Jó volt velük utazni, jó volt így együtt lenni. Meglehet, hogy Gyuláról nekem és nekik is ugyanaz jut eszükbe majd. Az a bizonyos kerek születésnap.

7 megjegyzés:

sedith írta...

Örülök nektek!!!:)
Amiatt viszont szomorú vagyok, hoyg ezt az utat nem két és fél hét múlva terveztétek, amikoris lehetőségünk lehetett volna találkozni a Sódarfesztiválon. Igaz, még nem teljesen 100%, hoyg én is ott leszek... Azért jólesik arra gondolni, hogy találkozhattunk volna.:)
Puszi:)

Minden lében 4 kanál írta...

Apukám ott született, és az én vezetéknevemmel is sűrűbben lehet arrafelé találkozni. Ennek ellenére még sosem jártam Gyulán!
De jólesett olvasni a beszámolód.

Glória

Ági meg az angyalai írta...

Edith! Ó de kár, hogy ez a találkozás most elmarad. Viszont most megnézem mi a szösz az a Sódra, aminek még egy fesztivált is rendeznek.


Glória! No akkor neked szinte kötelességed elmenni oda. Ahogy ismerlek, neked is nagyon tetszene, tényleg olyan, mint egy ékszerdoboz.

khase írta...

Örülök, hogy ilyen jól sikerült a szülinapi meglepetés-utazás :) (azért nem tudom, hogy Bejrutot bevállaltam volna-e három gyerekkel :)))

Én sem voltam még Gyulán, de élmény volt még igy is olvasni a beszámolódat! És a hotel is tetszik, amit választottatok :)

Az pedig külön öröm, hogy most már a lányokkal is ilyen jól tudtok programozni, kirándulni!! Bár Marcel még kicsit fiatalabb, de már vele is élmény jönni-menni, már nem csak arról szólnak a kirándulások, hogy "éhesvagyokszomjasvagyokmelegemvanmikorérünkmárhaza" :), hanem ö is élvezi és partner sok mindenben!! Igazából akkor jöttem rá, mikor jan.ban ketten Bécsben voltunk, nem volt egy hiszti sem, megbeszéltük a programokat és élvezte ö is :)

Szép hetet még Nektek és sok puszi! Orsi

ps. és a negyvenre már rááll a szád? :))) bár szerintem lélekben még jó ideig harmincas leszel :))))

Blacktulip írta...

Remélem, Bejrútba is eljutsz egyszer! Addig is egy kis utólagos, szülinapi vicc, a poszthoz kapcsolódóan:

Sír egy kisfiú a járdán ülve, odamegy hozzá a rendőr:
-Miért sírsz, fiacskám?
-Mert anya boltba küldött, de elfelejtettem, mit mondott...Gyula, hozzál egy pár csabait, vagy Csaba, hozzál egy pár gyulait!
-Hát ezt könnyen kideríthetjük, hogy hívnak?
-Józsikának!

Lepkevár írta...

Namégegyszer, miután sorban szállnak el a kommentjeim:

Csak azt akartam írni, hogy ha még erre jártok, akkor a 100 éves helyett nézzetek be a Kis Kézműves cukrászdába, és persze bármikor nagyon szívesen látunk! :)

Ági meg az angyalai írta...

Orsi!
Igen, pont ezekre gondoltam, amikor írtam, hogy kellemes az utazás a három gyerekkel már.
Ami a koromat illeti, semmi traumát nem okozott a negyven, max. jobban megbecsülöm a bókokat, amelyeket innen onnan kapok :-)

Blacktulip! Ismertem, de megint megnevettetett! Köszi! (csak neked árulom el, nem szerepel Bejrút az álom útécéljaim között..) Inkább mennék felétek.

Lepkevár! Akkor nem bántad meg te se? :-)
Cukit megjegyeztem.
Más is panaszkodott a megjegyzéshagyás nehézségeire, nem tudom mi lehet a gond, majd Zoltánt megkérem nézze meg.
Így íztán külön értékelem a megjegyzésedet, hiszen sok idődet vette el. :-)

Ági