Hála anyukámnak, aki a kicsikre vigyázott, pénteken Hanna nem az ovi különbuszával, hanem velem indult a korcsolyaórára. Kényelmesen átöltöztünk, megmutatta mit hová szoktak tenni, hol szokott ülni, hogyan veszi fel kesztyűjét és korcsolyáját. Csak mi voltunk az öltözőben és volt időm elidőzni és gyönyörködni Hannámban, akinek kifejezetten jól áll a lábán a kori. Aztán betódultak kis ovistársai, besegítettem az öltöztetésben és ha eddig nem tiszteltem és csodáltam volna az óvónők türelmét, munkáját (de tiszteltem és csodáltam korábban is) , most megtettem. Több, mint húsz gyerekről levarázsolni a kabátot és felvarázsolni a korcsolyát nem kis teljesítmény, én a magam részéről leizzadtam..
Nagyon szerette volna Hanna, ha látom milyen ügyes a jégen és én is nagyon vágytam rá, hogy lássam vajon miért is várja olyan nagyon azokat a péntekeket.
Miki bácsi, kellő határozottsággal de szerencsére gyereknyelven és viccesen adta ki a feladatokat. Az egyik gyakorlatot Hanna mutatta be, bátran csúszkált H betűs pulcsijában. Nagy tapsot kapott érte a többiektől és tőlem is. Aggódtam nehogy túl nagyot essen, de szemmel láthatóan nem izgatta magát ha popsira csücsült. Vidáman feltápászkodott és brahiskodott tovább. Merthogy nagyon merész ám a jégen, azt észrevettem. És azt is, hogy igen ügyes. Ezt viszont más is észrevette. Én meg olyan de olyan büszke voltam rá, mint amilyen büszkék lehettek rám szüleim úgy harminc éve, amikor a Naplés tó jegén siklottam...
Hanna ügyesen bánt a gólyákkal (bólya tudom, de Hanna nem hajlandó rendes nevén nevezni, mert annak semmi értelme..így marad a gólya) is és a befejező fogócskában az öt nyertes között volt ő is, így mehetett egy jutalomkört. És tudjátok mit csinált körbekorcsolyázás közben? Integetett a nem létező közönségnek.
Nemsokára nyit a Városliget Műjégpálya. Meg remélem lesz azért hideg is télen, legalább csak annyira hogy biztonságosan befagyjon a Naplás tó jege. Kedvem van egy családi korizáshoz, így könnyen lehet, hogy beszerzek egy korit magamnak is. Zoltánnal van a padláson ha jól emlékszem. A kicsik majd integetnek.
Kezd karácsonyi hangulatom lenni...
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes