Emlékszem, Hanna másfél éves volt azon a bizonyos nyári meleg napon. Kicsi rövidnadrágban totyogott az udvaron és kíváncsiskodott. Folyton átkukucskált a szomszédba, mert látni akarta, hogy Bíbor kutya mit csinál. Lefotóztam, és a mai napig nagyon szeretem a képet.
Eszter és Noémi tavasszal kezdték a kukucskálást. Szinte ugyanazzal a testtartással, azzal az utánozhatatlan pucsítással és másfél évesekre jellemző kíváncsisággal néztek át a kerítés alatt, amivel korábban Hanna. Persze lefotóztam őket is és ez kép is a kedvencek közé került.
És ez a kép került most bele a decemberi Éva magazinba. Abba a lapba, amit kezdetektől fogva olvasok és a kikapcsolódást, nyugalmat, pihenést, feltöltődést jelenti nekem. Én pedig kettőt el is teszek abba a bizonyos emlékdobozba, ami majd Eszteré és Noémié lesz ha úgy érzem itt az ideje. Az újság utolsó lapján látható képecske pedig őszintén remélem, hogy másokat is mosolyra fakaszt, jókedvre derít.
2 megjegyzés
Szia Ágnes,
VálaszTörlésMa reggel, mikor beléptem az újságoshoz, ő már mosolyogva készítette nekem a decemberi éva magazinjaimat. Kettőt is, azért mert nem tudta eldönteni, hogy melyik fogom választani. A már megszeretett nagyot vagy a kicsit az ajándékkal.:)
Aztán, ahogy beültem a decemberi számmal együtt az autóba, gyorsan megkukkantottam az utolsó oldalt. Ahogy mindig. Aranyos és még mindig ismerős a kép (bár lehet, hogy én Hannáéra emlékszem) és még aranyosabb, szívhezszóló a szöveg. Gratulálok!
Én ebben a hónapban sem csalódtam.
Puszillak,
éva
Szia,
VálaszTörlésNagyon szépek a lányaid ahogy kukucskálnak!Amúgí ha nem baj én is kukucsollak titeket régóta!És még jövök!:))
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes