Határozottan elutasítottam Zoltán kedves felahjánlását, miszerint elvisz minket Galyatetőre, hogy ne kelljen a buszon zötykölődnünk. Elképzeltem ugyanis, hogy hogyan reagált volna három kislányom amikor én puszit adok egyenként arcocskájukra majd elegánsan belibbenek a hotelbe. Akkor inkább a fapados változat..egyébként pedig nemis volt fapados. Kellemes, kényelmes utunk volt Gyöngyösig, Henivel be nem állt a szánk és olyan de olyan jó volt,hogy csak magunkkal kellett foglalkozni, a saját sapkámat és sálamat kellett csak megigazítani. Gyöngyösön pár percnyi időnk volt a Galyatetőre tartó busz indulásáig, így az utasellátóban bekaptunk egy olyan igazi békebeli szalámis zsemlét és citromos teát ittunk. Hideg volt. És esett a hó. Mintha csak nekünk lett volna megrendezve. Hatalmas pelyhekben szállingózott a hó, a Mátra olyan csodálatosan festett hófehér ruhájában, mint a mesében. Amikor leszálltunk a buszról már annyira felszabadultak voltunk, hogy hangos nevetések közepette érkeztünk meg a szállodához. Ahhoz a hotelhez, amelyik tele van történetekkel és történelemmel. Először is Horthy Miklós építtette. Aztán itt forgatták Tolnay Klárival a Havasi napsütés című filmet. Itt készült fel valamelyik foci bajnokságra valamelyik focicsapat (na ebben a témában nem vagyok jártas csak a folyosón kiállított régi fotók számoltak be a nagy eseméynről). Tetszett, hogy a felújítás során megtartották mindazt, ami szép. Az étkező álmennyezete szerintem eredeti, ahogyan néhány ajtón is látszik a patina.
Henivel első utunk a wellness részlegbe vezetett, ahol azonnal előjegyeztettük magunkat egy aromaterápiás masszázsra. A várakozási időt pingponggal töltöttük ki. Én nyertem de még nincs vége a meccsnek, tavasszal folytatjuk nálunk.
Masszázs után pár percnyi pihenő ajánlott, hát nem esett nehezünkre hátradölni a kényelmes fonott székekben és pletykalapokat olvasnunk. A kneipp kúrának nevezett vízben ázó kavicsokon való sétálást sosem hagytuk ki ha arra jártunk. Azért látszik, hogy nem felejtettem el teljesen,hogy anya vagyok, különben nem nézem volna a talpam at bökdöső kavicsokat árgus szemekkel, azon töprengve, hogy vajon melyik lenne elég formás egy festett katicához. (Hannával idén ez lesz az egyik sk karácsonyi ajándékunk). Csak ezután próbáltuk ki a medencéket illetve a gőzszaunát. A nap végére olyan érzésünk lett, mintha megfiatalodtunk volna,bőrünk, nem létező ráncaink is kisimultak. És a vacsora! Nem emlékszem mikor ettem ilyen nyugodtan. Majdnem két órát ültünk az étkezőben, senki nem siettetett. Mosolyogtunk amikor apukák egyensúlyoztak kisgyerekeik különböző felszereléseivel, az etetőszékkel, babahordozóval, bébiételekkel. Vajon mit gondoltak rólunk? Férj és gyerek nélküli barátnők vagyunk? Ha tudná a mellettünk helyet foglaló idegesítő hölgyike,hogy összesen öt gyereket hagytunk férjeinkre egy napra, biztos nem nézett volna furcsán ránk. A két gyerekes anyuka egyébként folyamatosan tudósította etetőszékben ülő kicsijét minden tevékenységünkről. A néni elment villáért, a néni visszajött, a néni eszik, a néni süteményt hozott, a néni iszik...Egyszerre volt mulattató és idegesítő..
Azt terveztük, hogy kimegyünk még sétálni a ropogós hóba de nem vitt rá a lélek, hogy kidugjuk akárcsak az orrunkat is a fagyos levegőre. Ehelyett kényelmesen befészkeltük magunkat az ágyba és távirányítóval a kezemben..igen, az ÉN kezemben Megasztárt néztünk. És valahogy furcsa volt,hogy Heninek nem kellett azt mondanom, hogy maradjon kicsit csendben és inni se kért a műsor alatt sőt nem is hisztizett.
Mégsem aludtunk jól. A matrac volt kemény vagy csak szokatlan volt egymás szuszogását hallanunk, mindenesetre hamar felébredtünk. Legalább lefotózhattuk a csodás napfelkeltét és kényelmesen készülhettünk kora reggeli masszázsunkra, én a kedvencemre a Thai masszázsra jelentkeztem, Heni pedig egy radíros, algás maszatolásra. Nem bánnénk ha gyakrabban indulna így a nap. Meg azt se ha nem nekünk kellene minden nap a reggelit elővarázsolni. Hát nem fogtuk vissza magunkat a csipegetésben. Viszont tiszta a lelkiismeretünk, mert a nem kis mennyiség elfogyasztása után felmásztunk a hegy tetejére és ott a gyerekeink hiánya ránk tört, így építettünk egy hóembert és azt puszilgattuk majd ha már belejöttünk további bolondos képet készítettünk egymásról.
Vásárfiát vettünk a gyerekeknek és aférjeinknek, majd az utolsó pár órát a külső szauna házban töltöttük el. Igyekeztünk finn szokás szerint szaunázni és megállapítottuk, hogy bizony valamit tudhatnak, mert nagyon jól esett mind a szaunázás mind az azt követő hógolyózás, hóban való mosdás.
Maradtunk volna még de Zoltán már úton volt hozzánk a három kicsivel. gyorsan összepakoltunk és az autóra várva még további három hógyereket építettünk, aminek ahogyan azt vártam, Hanna és az ikrek nagyon örültek.

Itthon rend várt. Minden tökéletesen hagyva. Hogy csinálta Zoltán? Kicsit bosszant.
Kicsit örülök is.

**************************

Aznap este még a Zsinagógában rendezett koncertre volt jegyünk, pont így jött ki. Na ott viszont folyamatosan a gyerekekre gondoltam. Inkább lettem volna velük, minthogy Bródy, Fegya, Somló Tamás, Cipő és Mahó Andrea dalait hallgassam. Pedig jó volt nagyon.