Miért pont Koppenhága? Mert Hanna nagyon szeretett volna repülőn ülni és Koppenhága még kibírható repülőtávolságra van, mellesleg ódákat zengenek a karácsonyi kivilágításban pompázó Tivoliról, ami igazi gyerekparadicsom. Pedig, már utazott levegőben, de ki emlékszik már arra, kicsi volt,- így aztán szerinte az olyan, mintha nem is repült volna.
Az indulásunkat megelőző napok a sztrájkhelyzet percről percre való követésével teltek. Menjünk vagy maradjunk..aztán Zoltán észérvekkel, az elmúlt napok késési, járattörlési statisztikáival meggyőzött, hogy butaság lenne elhalasztani az utat.
Hajnalban indultunk, hogy felkészüljünk a sorra de szerencsére nem kellett sokat várakozni, így csakhamar a repülőtér tranzitjában szürcsölhette Hanna forró kakaóját, mi pedig kávénkat. Hanna folyamatosan kérdezett, érdeklődött, mi pedig nagy örömmel magyaráztuk el neki, honnan is tudja egy utas, hogy merre kell mennie, mit kell figyelnie, melyik piktogram mit jelent. Megmutattam neki, hol dolgoztam, hol kezdtem repülőteres pályafutásomat bár meg kell állapítanom, hogy igen nagy változáson esett át reptér, alig ismertem rá korábbi munkahelyemere.. A felszállást Hanna izgalmasnak találta, aztán a vattacukor felhők bámulásába beleunva inkább feladatos füzetébe temetkezett. Másfél óra múlva ápp amikor elkezdte volna Hanna a szokásos Mikor érünk oda kérdéseket feltenni, landolni kezdtünk és kézipoggyászainknak köszönhetően pillanatok alatt egy másik járművön, az alig két éve átadott, vezető nélküli metroszerelvény elején találtuk magunkat, ahol együtt játszottunk metrovezetőset és mondogattuk hogy "kérem vigyázzanak az ajtók záródnak..
Kiszálláskor két dolog tűnt fel azonnal. Először a rengeteg babakocsi, a sok gyerek azon belül is a megmagyarázhatatlanul sok ikerbaba. Szinte sokkolt a sok ikergyerek látványa. Mintha csak otthon maradt lányaim küldték volna körénk őket, amiért ők nem tarthattak velünk a vidámparkba. Írígylésreméltó a kerékpár kultúrájuk, tátott szájjal figyeltük, hogy a metsző hideg ellenére is vígan tekernek, hol egy kutyussal hol egy gyerekkel a speciális csomagtartóban. Elegánsan, sapkában, sálban, nyakig betekerve vagy éppen hajadonfőve. A bicikliparkoló előtt hosszan elidőztünk és nagyon nagyon szerettünk volna egy kicsit mi is így élni..
Aztán egy lakókocsi köszönt ránk..Toni lángossütödéje. Tóni Koppenhága egyik terén árulja a hamisítatlan magyar lángosát, átszámítva ezer forintért. Összemosolyogtunk, lám-lám magyarok mindenütt vannak. De nem ez volt az utolsó ilyen jellegű meglepetés. A Zoltán által gondosan lefoglalt Kong Arthur Hotel recepciójához érve Orshi termett előttünk és köszönt ránk magyarul. Négy éve dolgozik a szállodában, közben tanul de esze ágában sincs ott élni örökre, egyébként pedig nagyon jól tettük, hogy eljöttünk a Tivoliba mert páratlan élményben lesz részünk. Ennyit beszélgettünk kutyafuttában, aztán gyorsan felvettük melegebb ruháinkat, Hanna overálban feszített, sapkát, sálat vettünk magunkra és elindultunk a vidámparkba, hogy terveink szerint zárásig élvezzük a fények, színek, hangok, élmények kavalkádját.