RSS

2008. december 6.

Kérdések és Mikulások









" Anya, szerintem ez csak egy beöltözött Mikulás volt, nem is az igazi" súgta Hanna nekem, amikor kifelé igyekeztünk a Zoltán munkahelyén rendezett vállalati Mikulás ünnepségről. Most mit válaszoljak agyafúrt lányomnak, aki még maga sem tudja,hogy higgyen van ne higgyen tovább a Mikulás mesében. "Igazad van kicsim, szerintem se az igazi volt, hiszen az csak következő éjjel teszi majd bele, kitisztított cipőtökbe az ajándékot.
Persze további kérdések záporoztak. Olyanok, hogy rendben, de hogyan tud bejönni úgy,hogy nem szólal meg a riasztó.? A padláson át jön, a kéményen át ereszkedik le válaszolom szebrebbenés nélkül. No és miért nem szereti ha látják munka közben, miért csak akkor teszi be az ajándékot a csizmába ha alszunk?
Hát gyorsan kell dolgoznia és ha ébren találná valamelyik gyereket, beszélgetni kezdenének és elkésne.- felelem és közben arra gondolok milyen jól tudok füllenteni.
És honnan tudja, hogy melyik az én csizmám? kérdezi rendületlenül Hannám.
Nos erre legalább egyszerű a válasz, legalábbis a mi esetünkben hiszen..a tiéd a legnagyobb - mondom és nagyon büszke vagyok magamra, amiért nem hagyom magam kizökkenteni a szerepből.
Az ovis Mikulás mindenesetre autentikusra sikeredett, mert Hanna eredetinek, valódinak hitte és nem is tett fel keresztkérdéseket, amiért hálás vagyok neki.
Most itt tartunk. Néha még eszébe jut furfangos kérdést feltenni a Mikulás létezésével és munkájával kapcsolatban, de alapvetően még hisz benne azt hiszem. Egy darabig még állnom kell a sarat, a sok kérdésre frappáns válaszokat kell gyártanom, mert félő, hogy karácsonyig elkerülhetetlen lesz még néhány találkozás különféle Mikulásokkal. És akkor azt még nem is mondtam, hogy a válaszaim után Hanna annyit mond csak: Anya..mutasd az arcodat, hagy lássam a szemedet..nem nevetsz? Igazat mondasz? Én pedig majd kipukkadok a visszatartott nevetéstől.


A kicsik talán még nem értik egészen mi ez a játék, mindenesetre kötelességtudóan az ablakba tették ők is kis csizmáikat és reggel a legnagyobb természetességgel vették tudomásul, hogy kis ajándékokkal van tele mind a négy lábbeli. Bármilyen Mikulás láttán örömkiáltásban törnek ki, legyen az reklámban, újságban, könyvben vagy áruházban látható. Kicsi Eszter egy nappal később is előkotorta rózsaszín hótaposóját és a nappali ablakába tette, hátha kerül bele újra valami finomság. Hiába no, ő a legjobb étvágyú a családban és bár az édességért nincs oda, bármi más ételért nagyon hálás tud lenni. Hogy csak egyet említsek, továbbra is kilopkodja a száraz kifliket a madáretetőből ha nem figyelek..

3 megjegyzés:

Szitya írta...

Ágikám!

Nálunk Zita tavaly tette fel a legtöbb kérdést, arról, hogy most van-e Mikulás vagy sem. Valahogy mindig eltáncoltam az egyenes, egyértelmű válaszok elől. És képzeld, idén már nem kérdezett annyit, mert az az érzésem, hogy hinni AKAR a Mikulásban, még akkor is, ha kezdi sejteni az igazságot. Azt hiszem, hogy a teljesen békés, fájdalom-mentes átmenetet éljük... Csak arról kérdezgetett idén, hogy ÉN hogyan állok kapcsolatban a Mikulással. Mindig azt felelem, hogy megtudja majd, ha ő is anyuka lesz. Mikor ezzel nem elégedett meg, elmeséltem neki az aranytojást tojó tyúk történetét. Megértette: nem érdemes feszegetni a csodák magyarázatát, mert elillan vele a csoda is.... :-)

Puszi,

Szilvi

Gábor írta...

Szia Ági!
Náluk a lányok nem is akarták elhinni hogy az a sok csoki amit a mikulástól kaptak az valóban az övék lenne!
Már, most tudják értékelni magukat, "van önkritikájuk ", és azt mondták, hogy a mikulás biztos tévedésből rakta a csizmájukba :) biztos a szomszéd kislánynak akarta vinni :)
Nálunk a "mikulásozás" már csütörtökön elkezdődött az oviban, és péntek este is jött hozzánk ( a szomszéd kertésze, mindenki " Karcsija" ) na meg még a csizmikbe is tett ajándékot szombat reggelre:)
Mivel én édesség ellenes vagyok, így nagy volt az örömük, hogy végre egyszer, kitömhetik a hasukat alaposan csokival!
Szépen feldíszítetted a házat, klassz a " szaloncukros " megoldás, jövőre én is kipróbálom...!!!
Én az idén vattából gyártottam
" hó pihéket" esténként, a szó szoros értelmében " vattát köptem ", de a látvány miatt megérte...!

Aranyosak a lányok!!! :)
Puszi,
Móni

zvajda írta...

Nagyon várom a következő bejegyzést! Készül már!?

love,

férjed!