RSS

2008. december 25.

Karácsony nálunk





December 23.

Ünnepi készülődés ide vagy oda, aznap még zenebölcsibe mentünk a kicsikkel és kivételesen Hannával is, aki ugyebár az óvodai szünetre való tekintettel, velünk tarthatott. Méghozzá nagyon boldogan és várakozásokkal tele. Itthon nagyon sokszor ülünk le a lányokkal, hogy aztán a zenebölcsi forgatókönyvét a nappalink szőnyegén is átéljük. Hanna borzasztó lelkes és érdeklődő és persze kívülről fújja a kicsik mondókáit, dalait. Kati néninek is feltűnt és az ő arcára is mosolyt csalt. Ugyanakkor ez nem neki való szint, így megbeszéltük, hogy a zeneoviba járhatna péntekenként, persze csak ha meg tudom szervezni. Azon leszek, mert mindenképpen páratlan zenei előképzettséghez jut az a gyerek, aki oda jár, az pedig sosem árt.
Gyors ebéd után, amikor elcsendesedett a ház, nekiálltam a mogyorós koszorú és a kacsa elkészítéséhez. Nem kapkodva és igen nagy kedvvel. Az eredmény tükrözte is ezt a kedvet, mert mindkettő látványosra és finomra sikeredett.
Szeretem a karácsonyi mozi filmeket és minden évben izgatottan várom mivel rukkol elő Hollywood, és annak ellenére, hogy igazán jó filmet régen láttam, a mostani Négy karácsony azért szórakoztató volt és egyébként is jó volt csak ketten bámulni a mozivásznat és nevetgélni.
Hazatérve még erős késztetést éreztünk, hogy megkóstoljuk a kacsát, így szigorúan tesztelés céljából és semmiképpen nem falánkságból de megettünk egy kacsamellett a hozzá illő szósszal és elégedetten kezdtünk neki a karácsonyfa díszítésének, merthogy idén sokakhoz hasonlóan, mi is arra vágytunk, hogy 24-én reggel az arany színben pompázó karácsonyfa köszöntsön minket de legfőképpen gyerekeinket.

December 24.

Hanna ébredt elsőként. Rohant volna le, hogy kibontsa adventi naptárja utolsó gurigáját és nem értette miért tartjuk vissza. Két éve először vágytam arra, hogy a kicsik kicsit hamarabb ébredjenek fel, mint szoktak és együtt mehessünk le a lépcsőn a nappaliba...
Csillogott kicsi szemük, hozzábújtak a fához és egymást túlharsogva mondogatták, hogy kaaa kaaaa..mármint karácsonyfa, karácsonyfa.
A hagymaleves, a gyömbéres kacsa és az ünnepi gesztenyés gyümölcstál után szó nélkül ment a három lány aludni, hogy aztán a várva várt ajándékbontás következzen.
Idén a környezetvédelem jegyében úgy döntöttem, hogy nem csomagolom be az ajándékokat, sőt a bonyolultan becsomagolt játékokról is előre lecsupaszítom a borítást. Később, Zoltán említette, ogy olvasta egy cikkben, hogy Budapestnyi méretű papírt pazarolnak az emberek a karácsonyi ajándékok csomagolására. Hát mi nem. Jól is mutattak a tarkabarka játékok és könyvek a fa alatt 'a la natur.
Ébredés után szép ruhába öltöztettük a lányokat, bár ez átcsapott a szabadonválasztott kategóriába, mivel Hanna ragaszkodott a rózsaszín tündérruhához, a kicsik meg alkalomhoz illő bodyt nem akartak felhúzni de kit érdekel...alig várták, hogy megszólaljon a kis csengő és lejöhessenek aznap másodszorra a lépcsőn, hogy aztán újra csillogjon szemük.
Azt azért leírom, hogy Hanna természetesen az ünnepek előtt okos és jogos kérdéseket tett fel nekem a Jézuskáról, az ajándékozásról, az áruházakban látottakról. Így aztán nálunk nem a Jézuska hozza az ajándékot. Nálunk december 24. a szeretet ünnepe, Jézus születésének napja, amikor ajándékkal fejezzük ki egymásnak szeretetünket. Ez van. Minek erőltessek mesét ha egyszer úgyis gyanakszik, ha az igazságra vágyik..
Örült a Bella Balerina felszerelésnak, a bábszínháznak, a könyveknek, a társasjátéknak. A kicsik boldogok voltak, hogy két egyforma babát kaptak és békésen játszottak együtt a meglepetés boltocskában, ami nagy szó, mert elevenen élt bennem az elmúlt karácsony hangulata, ami másról sem szólt, csak az egymás kezéből való játékkitépésből, sivalkodásból, panaszkodásból.
Idén nagyon idilli volt a hangulat, köszönet érte a lányoknak.

December 25.

Bátyám családjával együtt anyukámhoz voltunk hivatalosak. Már a lépcsőházban éreztük az ünnepi ebéd illatát és azonnal asztalhoz ültünk volna de előtte inkább megajándékoztuk egymást és bohóckodtunk amolyan Frankó család módra. Csak apukám hiányzott nagyon. A nagylányok, Hanna és unokatestvére Nóri elvonultak egy szobába és csak nagyon későn jöttek elő. Olyan kreatív, ötletes, szép adventi naptárat hoztak össze Nóri művészeti vezetésével, hogy nem győztük csodálni. Mánaának készítették jövő decemberre.
Kicsik szétbontották a láakást de alapvetően jól viselkedtek és nagyobb károk nélkül megúszta anya lakása a vendégséget. Régi video felvételeket nézegettünk, hogy csak egyet említsek bátyámék esküvőjét, ahol még mindenki hamvas és fiatal volt. Itthon aztán mi is kedvet kaptunk esküvőnk pillanataink újra átéléséhez, így a három lánnyal együtt megnéztük a nagy napról készült dokumentumfilmet és nem értették, hogy ők miért nem szerepelnek benne...

0 megjegyzés: