Háromszor láttam eddig a Soproni sör reklámját és mindháromszor könnybelábadt a szemem. Ügyes! Hatásos! Tetszett, aki mondta és az is, amit mondott. Minden szavával egyetértek. Én speciel a végével is, azaz, hogy én így szeretem. A hibáival, sutaságaival, hülyeségeivel együtt. És nem tudnám elképzelni magamat máshol, nélküle. Ha lenne is ilyen helyzet, azaz, máshová szólítana az élet rövidebb, hosszabb időre, akkor is csak a szépségeiről, különlegességeiről beszélnék. A hibáiról hallgatnék, az nem tartozik idegenre...
Korábban is éreztem hasonlót. Sokat és sokaknak beszéltem és ma is beszélek róla. És magam is meglepődöm azon, milyen indulatokat vált ki belőlem, ha valaki, -aki eddig ide tartozott, de boldogtalanságában, sikertelenségében, elégedetlenségében elvágyódott -csúnyán beszél Róla. Magyar vagyok. Pedig nincs rajtam és az autóm visszapillantó tükrén hétköznap, kokárda. Zászlót is csak ünnepnap teszek ki a házunkra. Én így tanultam. Nem hangoztatom fennhangon hogy magyar vagyok, mert anélkül is tudom, hogy az vagyok. Továbbá, nem valakikkel szemben érzem magam magyarnak! Férjem szóhasználatával, büszke patrióta vagyok de semmiképpen sem nacionalista. Bizsergető ez a reklám. Ügyes. Hatásos! (Még akkor is, ha közben kiderült, hogy egyáltalán nem eredeti...)
És remélem Hanna szájából is újra hallom a mondatot, amit néhányszor már csak úgy, minden előzetes előjel és különösebb ok nélkül fülembe súgott:
-Anya! Én örülök, hogy Magyarországon élek.
6 megjegyzés
Teljesen igazad van, mindenben egyet értek, engem is lenyűgözött a reklám és büszke vagyok rá, hogy magyar lehetek!Rita Miskolcról
VálaszTörlésÁgnes,
VálaszTörlésNem tudom, hogy csinálod - de újra szívemből írtál.
Én egyszer láttam a reklámot, épp lisszabonba indulásunk előtt és bizony nem kicsit lábadt könnybe a szemem tőle... és igazság szerint először az sem tűnt fel, hogy reklámot látok...
éva
No, én most, nálad láttam harmadszor.:D Tényleg angyon szép. És nekem is könnybe lábadt a szemem, amikor másodszor láttam-hallgattam.
VálaszTörlésTudod, azért nálunk érdekes és furcsa dolog a patriotizmus. Bennünk, erdélyi magyarokban nem él ilyenszerű patriotizmus. A román állam iránt egyszerűen nem élhet, a magyar államot pedig nem tekinthetjük hazánknak. De itt csak a földrajzi országhatárokra gondolok. Mi mindig csak egyetemesebb szinten tudunk patrióták lenni. Igenis, magyarok vagyunk, és a reklám minden egyes szavával egyetértünk, minden egyes szava megérint, de otthonunknak csakis ezt a földet, Erdélyt tekintjük.
És igen, az a véleményem, hoyg csak akkor tudjuk értékelni az "otthont", ha kellőképp távol vagyunk tőle. Már tapasztaltam. És furcsamód, rosszul esett, ha valaki rosszat merészelt mondani, netán gondolni a szülőhazámról, mégha - tágabban véve - Románia is az.
Tudod, eredeti vagy sem, úgyis csodálatos reklám.
Puszillak: Edith
Drága Ági!:)
VálaszTörlésAmikor legelöszőr láttam a reklámot azt gondoltam, hogy valami hatásvadász politikai hírdetés. Somolyogva vártam, hogy vajon ki áll mögötte? És akkor megláttam a végét. És könnybe lábadt a szemem és elszégyeltem magam. Elszégyeltem, mert hátsószándékot véltem mögötte. És haragudtam, hogy egyes emberek miatt rögtön a hátsószándék jutt az eszembe. Én sem hordok hétköznap kokárdát, nem leng a házunkon csak ünnepnapokon zászló. Viszont egy régi Magyarország térkép ki van rakva a falra a "dolgozóban". Imádom amikor valaki Szarvasról úgy beszél, hogy "Magyarosrszág közepénél jártunk", ha ez már sajnos nem igaz. Én sem tudnék máshol élni és haragszom ha valaki szidja a Hazámat és főleg azokra, akik itt élnek és keserűen, gúnyosan beszélnek, hogy "Ez Magyarország!" Nem vagyok egy agresszív ember de ilyenkor ütni tudnék. Inkább csendben válaszolok, hogy igen ez Magyarország a Hazám, jóban-rosszban örökké.
Millió puszi!:)
Mosolyogtam ezen a poszton, mert sokáig halogattam a saját blogomban egy hasonló írást, emésztgettem, csiszolgattam, hogy kerek egész legyen, ma viszont már élesítettem, nehogy valaki leelőzzön vele - próbálok úgy írni, hogy egyedi legyek, ne mások blogjából szedjem az öteleteket. Ma rádklikkeltem, és pont erről írtál Te is, úgyhogy most kicsit "tolvajnak" érzem magam, pedig nem is láttam előtte nálad az írést :) Ugyanerről a reklámról írtam én is :)
VálaszTörlésBóbita,
VálaszTörlésNem feltételezném Rólad, hogy plagizálsz, ötleteket lopsz blogomból.
Viszont jól esik, hogy leírtad az előzményt, mert bevallom mondig zavart ha valamelyik más blogról visszaköszönt saját szóhasználatom, gyakori szófordulatom, hasonló montázs vagy "véletlenül" ugyanaz a téma. Pedig inkább büszkének kellene lennem rá, hogy valaki mintának tekinti az én naplómat és eszerint formálja a sajátját.
Nálad erről szó sincs de azért egy jelszót vagy meghívót adhatnál Bóbita, mert nagyon kíváncsivá tettél.
Köszönöm és puszillak,
Ágnes
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes