Kinek mit jelent a luxus? Nekem most két óra, igazán mély, nyugodt, pihentető alvást, amiben magam se tudom hogyan lett részem, de úgy érzem hónapokra feltöltött. Ma olyan "sehová se megyünk" napunk volt, pontosabban Zoltán nagyon is ment mindenfelé amerre a kötelesség szólította, így míg én a paradicsomos húsgombócot készítettem, a lányok békésen játszottak egymással. Közben érkezett egy sms a Holdvilág Kamaraszínházból, miszerint Hanna szokásos szombati színjátszó szakköre az influenza járvány miatt elmarad. Így aztán az ebéd nyugodt elfogyasztása után mindhárom lányka tele pocakkal és sietés néllkül ment ágyikójába. A kicsik altatása után Hanna mellé bújtam, nagyon jókat tudunk duruzsolni ilyenkor egymással. A titkokat, begyet nyomó kislányos gondokat, gondolatokat is ilyenkor osztja meg velem legszívesebben Hanna. Meg elhangzik a szokásos párbeszéd, miszerint "Anya! Én nem szeretlek. hatásszünet..el kell szomorodnom, majd jön a folytatás. "Én imádlak! ilyenkor meg kell könnyebbülnöm.
Szóval előfordul, hogy elalszom mellette de aztán valami miatt pár perc múlva szörnyű lekiismertfurdalással felriadok, mert ugyanis hogy képzelem , hogy a drága nyugodt időt alvással töltöm, amikor romokban áll a nappali és egy csomó más elintéznivaló vár.
Most viszont nem éreztem ezt a gyötrődést, nem éreztem azt, hogy összedől a világ ha nem pakolok ki/be a mosogatógépből és nem teregetek ki azonnal, így átmentem a hálószobába, ahol folytattam a megkezdett sziesztámat.Több, mint két órásat. Nem gyereksírásra ébredtem, hanem Hanna és Zoltán hangjára, akik a nappaliban játszottak a lovacska alakú memeória játékkal (amiben egyébként Hanna szinte verhetetlen), hallottam, hogyan bosszankodtak ha egyikük párt talál..Noémivel a karomban érkeztünk le hozzájuk, Esztit hagytuk még durmolni. Aztán ő is felébredt és együtt indultunk a nemrég megnyílt nagyon közeli cukrászdába, aminek építését, kezdeti bukdácsolásait és fejlődését elejétől fogva nyomon követem és amiről bárki olvashat az Egy kávézó története című blogban. Itt sütiztünk, aztán kerülő úton hazajöttünk.
Két óra nyugodt, ebéd utáni alvás. Azt hiszem a legtöbb anyának ez tényleg luxus.