De nem nekünk... Írhatnám, hogy biciklivel érkeztünk az autós forgalom elől lezárt Andrássy útra de sajnos nem így történt. Viszont van rá esély, hogy pár év múlva majd így teszünk, mert a kicsik is nemsokára magabiztosan fognak kerekezni, Hanna már ügyes és talán én is kapok egy olyan igazi elöl kosaras biciklit, amiből olyan sokat láttam Dániában. Úgy képzelem, hogy virágcsokor meg baguette helyett Erzsébet kenyér fog kikandikálni a kosárból..
Írhatnám, hogy busszal és villamossal utaztunk a Hősök teréig de sajnos nem így történt. Erre viszont semmi mentségem, hacsak nem a kényelem és lustaság egyvelege..
Szóval leparkoltunk autónkkal az egyik mellékutcában és innen kezdtük valóban gyalogos és autómentes napunkat. Kitöltöttünk minden közlekedéssel és energiatakarékossággal kapcsolatos kvízt, begyűjtöttünk egy csomó pici ajándékot (amit szerintem egy alkalmas pillanatban összeszedek és az ovinak ajándékozok hamarosan). A lányok aszfaltra rajzoltak és összebarátkoztak gyerekkorom kedvenc reklám figurájával, az újjászületett forgó-morgóval.
A sugárút közepe aztán már nem az autómentességről szólt, hanem a kultúráról. Több,mint 50 színház vonult ki, hogy programjait és magukat reklámozzák. be is gyűjtöttem egy dossziényi műsorfüzetet és alig várom, hogy beköszöntsön az az igazi borongós őszi időszak, amikor felüdülés egy jó előadásra, matinéra elmenni gyerekkel vagy gyerek nélkül. Menné(n)k már stúdió színházakba, piciny pince színházba, családias színházba, interaktív előadásokra, különleges bábelőadásra és a klasszikusokra és megígértem, hogy megnézzük Kippkoppot, Pöttöm Pannát, Kukac Matyit és Gryllus Vilmost is..

Kisföldalattival zötyögtünk vissza az autónkig, aztán (kicsit)lesütött szemmel és néni lelkifurdalással együtt gurultunk hazáig. Mert a két pedál nélküli és az egy pedálos biciklit azért betehettük volna a csomagtartóba.