RSS

2009. szeptember 8.

Kreatív tündér



Tüll szoknyát, balett papucsot és szárnyakat vett magára Hanna, aztán hosszasan keresgélni kezdte tündéres pólóját, hogy magára vegye, de még így sem volt elégedett az összhanggal, így nekem szegezte a kérdést, hogy ugyan van -e valahol, -ahol a rongyokat, jelmezeket tartjuk- valamilyen korona. Mondtam, hogy nincs kicsim és folytattam a Zoltánnal megkezdett és legalább ötször félbeszakított mondatomat..
Utólag belegondolva, hiányzott, hogy nem kezdi rá, hogy miért nincs és legyek olyan szíves keressek egyet , de ő nem elégedetlenkedett, csak térült fordult, szinte röpködött szárnyaival.
Aztán egyszer csak elém toppant. Ott volt a fején a saját készítésű korona. Ettől a látványtól, két kis keze munkájától, a kreativitásától, a talpraesettségétől annyira meghatódtam, hogy a hintafotelbe huppantam, ölembe vettem legnagyobbik lányomat és jó sokáig csak ölelgettem, puszilgattam.
Aztán tovaröppent tündérkém, de az este hátralévő idejére elvarázsolt. Legalábbis ezzel tudom megmagyarázni azt a furcsa, földöntúli boldogságot, ami elkísért egészen az elalvásig.

ui. Ide tartozik még a következő párbeszéd:
Zoltán: Kölcsönadod a koronádat?
Hanna: Tessék!
Zoltán: A szoknyádat is?
Hanna: De apa!..Nem vagy te skót!

3 megjegyzés:

ßóbita írta...

Nem semmi, milyen önálló Nagylány lett Hannából. Remélem büszke vagy magadra, magatokra is, hisz nyilván tanulnia és/vagy örökölnie kellett valakitől a problémamegoldó képességét. Hanna biztos nem fog elveszni az életben. :)

Katónéni írta...

Még sok-sok ilyen varázslatot!

Anett és Istvánka írta...

Meghiszem,hogy elvarázsolt:))

Tündéri...

Puszi,
Timi