RSS

2009. szeptember 22.

Síró pityogók de azért igenis óvodába valók 2. rész



Tegnap olyan könnyen ment minden. Öt másodpercig tartó sírás után váltunk el egymástól, az óvoda küszöbétől még puszit dobva a lányoknak. Óvó néni megnyugtatott, hogy pontosan úgy zajlik minden, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Zoltán azért még visszaosont, hogy bekukucskáljon a kis ablakon, valóban megnyugodtak e kiscsoportos lányaink. Már nem sírtak. Játszottak.
Ebéd után megyek értük minden nap,majd eljön az ott alvás ideje is, de erről még nem beszélünk. Egyelőre vidáman mesélik, hogy nem sírtak egész nap és hogy nem kakaót, hanem fahéjat szórhattak a tejbegrízre. A jól ismert ovis dalokat éneklik és elhiszem, hogy nem rossz nekik ott, a kiscsoportban. "Ma nagyon jó napjuk volt!"- mondta az óvó néni és én annyira szeretném ha minden nap ez a hír fogadna..
Ha gyalog jövünk haza, azt se bánom, hogy a normális tempóban haladva nyolc perces út, csaknem 45 percig tart, hiszen meg kell állnunk minden egyes lehullott diószemnél, köszönteni kell a nem harapós kutyákat és szép faleveleket meg vadgesztenyét is kell gyűjteni. Előtte be kell menni a sarki fűszereshez, Ircsihez, hogy valami jutalom csokikát vagy ropit vegyünk és én nem tiltakozom, mert saját lelkemet is gyógyítom azzal, hogy engedek.
Ma sokkal nehezebben ment minden. Noémi már itthon elkezdett sírni, hogy nem akar óvodába menni. Ha azt hinné valaki,hogy az ikertestvér ilyenkor odamegy, simogat, vigasztal és elmondja "jaj dehogynem, az óvoda csuda jó dolog"..akkor nagyon téved. Ehelyett elkezd ő is ordítani torka szakadtából, pedig előtte eszébe sem jutott volna. Gondolom szolidaritásból vagy azt gondolja, mi van ha testvérének mégis igaza van.
Az autóban kicsit szüneteltették a sírást de kiszálláskor komoly erőfeszítésembe került kiszednem leginkább Noémit az ülésből.
Aztán szépen lassan elhalkult a kiabálás, egyre kevesebb könnycsepp buggyant ki a szemükből. Figyelemelterelés, meggyőzés, ígérgetés, jutalmazás technikáim mindegyikét felhasználva végül Eszter kitárt karokkal ugrott Kriszta néni ( az úgy látszik nemcsak nekem szimpatikusabb óvónő) ölébe, hangos "sziával" köszönve. Noémi még egyszer hozzám rohant és az utóbbi időben olyan sokszor hallott "Kicsit itt maradsz?!!" kiáltásokkal facsart még egyet anyai szívemen. Könnyed puszit leheltem arcára és iszkoltam kifelé a folyosón. Szembejöttek az ismerős anyukák, apukák, dajkák, akik együtt éreztek velem . Szembejöttek velem az ismeretlen anyukák, apukák, akik arca csak annyit árult el..tudom mit érzel, én is keresztülmentem ezen, hidd el nemsokára vége lesz és boldogan jönnek lányaid óvodába. Hanna ovistársának anyukája adta az igazi erőt. Emlékszem, az ő kislányának három hónapig tartott a beszoktatás, az, hogy könnyek nélkül, boldogan menjen óvodába. Ma pedig ő az egyik legelevenebb, magabiztosabb kislány.
Ma délben, amikor mentem értük éreztem, hogy mosolyogva szaladnak hozzám, hogy azzal kezdik.."képzeld, nem sírtam anya". És így is lett. Ugribugrálva, spenóttól maszatosan futottak karomba és igen, az óvónénik azt mondták: Ma is jó napja volt a lányoknak.
Csak így tovább kiscsoportos nagylányaim, remélem a reggelek is könnymentesek lesznek..

3 megjegyzés:

HJuice írta...

Drága Ágnes! Emlékezz arra, amit nemrégiben írtál arról, milyen otthoni körülményeket sejtet, ha egy gyerek nem így indul eleinte óvodába...! ;)

(Különben Zsófi szeptembertől épp a december 10-i névnapomig ORDÍTOTT minden reggel a bölcsiben. Napközben hatalmas fejlődésen ment keresztül, sok új mondókát tanult, sokat mesélt a dadusoknak, egyedül terített magának, és hasonlók, de a reggelek pokolian teltek! Az első ovijába pedig sokszor mentünk úgy, hogy a hasát fájlalta - na, az már nem tűnt átmenetinek, így váltottunk is. De amiket a helyről írtál eddig, szerintem ha vidám nem is vagy - érthető módon -, de nyugodt, az lehetsz!)

Ja, és más téma: privátban tudnál írni Mendéről? Ez az egyik hely, ahova szívesen költöznénk... Köszönöm!

andi írta...

szia
utólag is nagyon boldog születésnapot a lánykáknak:)
mi is hasonló módon éljük meg az ovis dolgokat, Bogi is sír reggelente, változó intenzitással, de ő is hamar megnyugszik és jól elvan az óvodában..ő már ott is alszik, azaz csak pihen, mert ritkán alszik, mert én mentem vissza dolgozni, de alig várom már az őszi szünetet, akkor ő is csak fél napos lesz:)remélem a te lánykáid és az enyém is megszereti majd az óvodát, mert nagyon nehéz elmenni úgy dolgozni és ott hagyni, hogy sír..Andi

Anett és Istvánka írta...

Hát persze,hogy azok lesznek,csak idő kell!:)

Ha napközben jól elvannak,márpedig a leírtak alapján igen!Akkor aggodalomra semmi ok:)
Meglásd megszeretik nagyon,csak be kell szokniuk,fel kell vegyék az ovi ritmusát...

Az én kicsi fiam,harmadik hete,hogy bölcsődés:(Ő is sír minden áldott reggel kitartóan:s Van,hogy már az ajtó előtt,van hogy csak mikor adom át a dadusoknak.De nyújtja a kezecskéit és úgy megy a dadusokhoz.Napközben ő is jól elvan.Eszik,alszik.
Nagy szívfájdalmam,hogy már bölcsibe kellett adjam,de remélem sose bánom meg!

Sok sok "jó" napot az oviban a lányoknak:)

Puszillak,

Timi