RSS

2009. január 30.

Az én könyv sikerlistám








Szilvinek köszönhetően hozzám is elért a "Mit olvastál az utóbbi időben" című körkérdés. Boldogan válaszolok, mert tetszik a játék, bár azt hiszem pontosan úgy szól a kérdés, hogy 2008-ban mit olvastam. Öt könyvet biztosan össze tudnék szedni emlékeimből, bár bevallom, annak ellenére, hogy kicsi korom óta könyvbarátnak vallom magam, az utóbbi időben csak kivételes alkalmakkor tudok úgy igazán odafigyelve, felhőtlenül és nem a rendetlen konyhára, szobára gondolva olvasgatni. Szóval ha nem gond, elképzelhető, hogy a felsorolásban lesz olyan is, amit még 2008. előtt vettem kezembe. Mondjuk a kórházi kényszerpihenőm alatt igen sokat olvastam de igyekszem tartani magam az eredeti kérdéshez és az ötös számhoz, különben túlságosan bő lére ereszteném mondandómat, amit igazán sosem szerettem és nem is szoktam. Pedig rendkívül üdítő volt és ajánlom is a kifejezetten családanyáknak szóló Allison Pearson által írott Csak tudnám hogy csinálja című könyvet vagy Diana Appleyard Szülés vagy szabadság című könnyed hangvételű nőcis irodalmát. (megmagyarázhatatlan már-már misztikus, hogy Eszter és Noémi , a könyvespolcon való kotorászás során ezt a két könyvet mindig a kezembe nyomják.)No és Réz András Orr-át ismeritek?
Szóval igenis komolyan veszem a kérdést és nem kezdem el sorolni, hogy Boribont olvastam a kicsiknek, a nagynak meg Hanna utazásait, a Cipelő cicákat, Panka és Csiribit meg a Brumis könyveket, (aminek egyébként a a következő részére a vaterán éppen a napokban vadásztam), hanem a felnőtt könyvekről szólok.

Íme:

1. Szerb Antal: Utas és Holdvilág
Az egész úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt a Kossuth vagy Petőfi adón véletlenül belehallgattam egy folytatásos rádiójátékba. Rabul ejtett, lehorgonyoztam, leültem és egészen addig úgy maradtam, míg vége nem lett és be nem mondta az ismeretlen női hang, hogy "kedves hallgatóink, Szerb Antal Utas és holdvilág, második részét hallották, szereplők Szepetneki-Csányi Sándor, Erzsi, Ónodi Eszter, Mihály- Bodó Viktor...
Mondanom se kell, ezután már nem véletlenül hagytam a rádiót nyitva azokon a bizonyos napokon, hanem nagyonis várakozva.
Csak ezután jött a könyv. De az kétszer egymás után. Aztán egy másik, ami nemrégen jelent meg. Két fotós, nevezetesen Gyurcsek András és Mészáros László bejárta a főhős, Mihály, Olaszországban tett útvonalát és lefényképezte a tájat, a hangulatot, amit átélhetett. Gyakran lapozgatom és szagolgatom.
Hangoskönyv formájában Kulka János olvassa nekem ha éppen arra vágyom de aminek a legjobban örülök az az, hogy az Ipod-on Zoltánomnak köszönhetően ott van az a bizonyos rádiójáték, amelyben a női hang elmondja, hogy Szerb Antal Utas és holdvilágjának hanyadik része hangzott el és amelynek főszereplői Bodó Viktor, Csányi Sándor, Ónodi Eszter és persze azt is, hogy ki volt a rendező munkatársa.
Nem tudom megmagyarázni miért tett rám ekkora hatást a könyv, amelyik vidámnak a legkevésbé se mondható, gyakran szerepel benne a halál szó, mégis tele van élettel.



2, Vámos Miklós-Utazás erotikában avagy ki a franc az a Goethe

Vámos Miklóst még Párizsban, Andi barátnőm szerettette meg velem valamelyik ráérős kávéházas csevegésünk alkalmával. Egymás után olvastam el regényeit.
Egyik könyvhét alkalmával volt szerencsém dedikáltatni a Sánta kutyát az íróval és meg is jegyeztem, hogy sajnálom, hogy nincs Jókai Mór feleségéhez hasonló neje, aki tett róla, hogy Jókai olyan termékeny író legyen, mint amilyen lett. Vámos nem vette rossz néven a viccemet, annyit mondott "Milyen jópofa asszony maga" vagy valami hasonlót,mindenesetre a kézfogásról és a nevetésről fotó is készült, amit nagy becsben tartok. Külön szeretem benne, hogy neki is ikergyerekei vannak, csak remélni tudom, hogy megihlette az ikres lét és előrukkol valamilyen szorosan ezzel a léttel kapcsolatos írással.
Szóval most legutolsó regényét, az igencsak kitárulkozó Utazások erotikában című könyvén szórakoztam és művelődtem egyszerre.



3. Petrik Adrien Asszony és háza
avagy az én Toszkánám
Megint a rádió hatása. Zoltán egyik alkalommal Klubrádióban hallotta az írónővel folytatott beszélgetést. Később az ismétlést már én is saját fülemmel élvezhettem, addigra azonban már kezünkben volt a könyv, amit nagyon szeretek lapozgatni, itt-ott felütni és beleolvasni. Azt hiszem nincs ház/lakás kompromisszum nélkül. A miénknek pl. nincs garázsa csak kocsibeállója. Nos rávilágított arra, hogy nincs annál rosszabb, mint amikor az ember a garázson át közlekedik és nem tud rácsodálkozni a kocsiig vezető út alatt a bokraira, fáira, madaraira, füvére. Egy házépítés története, a háziasszony, feleség, anya szemszögéből. Az csak plusz, hogy ő maga is építész. Örülnék, ha egyszer meghívna vendégségbe.



4, Bacher Iván: Ruccanások

Mert szeretek utazni és mert szerencsésnek érzem magam, hogy gyakran utazunk is. És mivel remek dolog olvasni más utazási élményeiről és Bacher nagyon élvezetesen teszi ezt, idevalónak gondolom ezt a könyvet is.


5, Adele Faber és Elaine Mazlish Testvérek féltékenység nélkül és a Beszélj úgy, hogy érdekelje, Hallgasd úgy, hogy elmesélje
Szerintem néha minden szülőnek jól esik egy kis megerősítés, hogy jól csinálja a dolgát.. Vagy amikor pont az ellenkezőjét érezzük, amikor az ösztöneink már kevésnek bizonyulnak a legtöbb egy- vagy sokgyerekesnél előforduló problémák megoldásához. Ilyenkor jó, ha van a közelben valaki, aki tanáccsal látja el a kétségbeesett anyukát/apukát. Engem leginkább ez a két könyv lát el nevelési ötlettel. Ábrákkal, képekkel, példákkal, feladatokkal együtt segít megmutatni a jó irányt. És hogy nem mindig sikerül élesben alkalmazni őket ne keserítsen el senkit. Nekem se mindig sikerül de legalább gyakorlom!


Ráadás:
Max Lucado Értékes vagy.
Ennek is van története. Már írtam korábban, hogy az Anyai Szívek csapata, a Hearts at Home itthoni változata, május környékén kiírt egy pályázatot, amiben meg kellett fogalmaznunk röviden miért jó anyának lenni. A figyelmes olvasó tudja, hogy a Kávé habbal című írásommal elvittem az első díjat, ami nem más volt, mint ez a könyv. Korábban nem hallottam róla és a könyvesboltok polcain se találkoztam vele.
Havonta egyszer biztosan elolvasom Hannának vagy magamnak ezt a szívet melengető és nagyonis tanulságos mesét, ami arról szól, hogy milyen értékesek is vagyunk függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak rólunk.


A mit olvastál 2008-ban kérdést Annának passzolom tovább...

2009. január 23.

Több, mint 10.000


Annak idején, amikor a babaszoba.hu alatt elkezdtem írni Hanna naplóját, még nem sejtettem mennyien fogják olvasni. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a legolvasottabb naplók között foglal(nak) helyet "Hanna követendő lábnyomai". A naplót eredetileg családtagjaimnak kezdtem írni, mert Hanna születése után gyakran faggattak arról, hogy vagyunk, hogy tetszik az anyaság és én leegyszerűsítve a válaszadást inkább írásba kezdtem és a naplóban foglaltam össze érzéseimet, élményeimet.
(A sors fintora, hogy ma , legkevésbé családtagjaim, rokonaim olvassák soraimat. Egyikük azért, mert saját bevallása szerint nincs rá ideje, másikuk nem szereti a blog műfaját. De nem zavar. Lett ugyanis egy láthatatlan közönségem. Néhányukkal még barátság is kialakult vagy legalábbis tudunk egymásról egyet s mást. Aztán nagyon sok az olyan olvasó, akiről véletlenül, egy-egy találkozás alatt derült ki, hogy nyomon követik a "nyomokat". Ilyenkor azért egy kicsit azt érzem, legközelebb még jobban odafigyelek mondjuk egy szórendre vagy a tartalomra, de persze hamar rájövök, hogy felesleges és mesterkélt lenne, így továbbra is marad olyan kusza vagy "ágis" amilyen most.
Folytatom. A babaszobás naplóírást kinőve én is egy nagyobb lehetőségekkel bíró blogolós oldalra, ha már egyszer g-mailes vagyok, ide a blogspotra költöztettem át eddigi irományomat (special thanks Zoltánnak, aki nélkül nem biztos, hogy sikerült volna )
Itt aztán az oldal legaljára egy számlálót is biggyesztettem, ami elkezdett pörögni és pörögni, én pedig nem győztem csodálkozni, hogy rendben van,hogy Tercsi, Fercsi, Kata, Klára olvas de vajon ki az a sok név a naptárban, akik miatt már a bűvös 10.000-es számot is elérte a pörgettyű, ráadásul igen rövid idő alatt. Ki az, aki ránk kattint? Megjegyzést csak kevesen írnak, igaz ebben az én kezem is benne van. És itt jön most az ami miatt írok. A mai naptól, kísérleti jelleggel bárki írhat megjegyzést vagy csak otthagyhatja kézjegyét egy-egy bejegyzésem alatt. Eddig ezt csak a g-mail fiókkal rendelkezők tehették meg, az utóbbi időben viszont néhányan arra kértek változtassak ezen. Ám legyen. Persze moderálni fogok, még akkor is ha nem veszem zokon ha valaki rosszindulatú vagy sértő megjegyzést ír. Egyszerűen törlöm. Mindig is voltak és lesznek unatkozó, gonosz emberek , én pedig azzal, hogy a kirakatba tettem életünk egy kis szeletét, vállaltam, hogy előfordulhat ilyen is. A többség azonban biztosra veszem, hogy nagyon kedves, hiszen nem áldoznának rendszeresen drága idejükből, - naplóm olvasására.

Nos, ezúton ölelem ismeretlen olvasóimat Barcson, Ajkán, Gödön, Budaörsön, Putnokon, Isaszegen, Debrecenben, Pécsett, Balatonfüreden, Veresegyházán, Dunakeszin, Veszprémben, Kaposváron, Győrben, Székesfehérváron, Mendén, Ecseren, Maglódon, Gödöllőn, Fóton, Gyálon, Pápán, Bonyhádon, Szentgotthárdban, Komáromban, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Szentendrén, Ácson, Pápán, Tatabányán, hogy csak néhányat említsek. A határainkon túl, incognitóban szemezgetőket is üdvözlöm,- a teljesség igénye nélkül: Erdélyben, Amsterdamban, Frankfurtban, Franciaországban itt és ott, Pozsonyban, New Yorkban, Moszkvában, Bukaresten és Californiában, Bostonban és Ausztráliában. Jó érzés, hogy ennyien olvastok.

2009. január 17.

Ma mi a program?





Itt vannak ezek a szombatok meg vasárnapok. Amikor vagy van valami programunk vagy nincs. Hanna gyakran fel is teszi a kérdést, "Anyaaa, ma mi a program?" Amikor nincs, néha nagyon jó itthon maradni és semmit sem csinálni, csak itthon tengeni lengeni, Zoltánnak feladatokat adni, hogy ezt meg ezt a képet valahogy fúrja vagy szegezze fel a falra és különben is a bőröndöt is fel kellene már vinni a padlásra meg a szelektíven gyűjtött hulladék is gátol a szabad mozgásban ezért kérem, hogy vigye a helyére..és ehhez hasonló fontos de nem annyira tartalmas dolgokat csinálunk..Gyerekek sokáig vannak pizsamában, lehet kakaót inni a nappaliban, bámulni valamelyik mesefilmet közben..ilyenekkel múlatni az értékes hétvégi órákat..
Aztán persze legtöbbször megelégeljük a semmittevést és sürgősen valami program után nézünk. Legtöbbször itt: www.gyerekprogram.hu -ahogyan szombaton is tettük. Kinti programra nem vágytam, egyébként is későn kaptunk észbe, hogy mégiscsak elinduljunk valamerre, így aztán miközben öltöztettem a három lánykát kb. tízszer jutott eszembe, hogy inkább maradni kéne, a gyerekek nyűgösek lesznek, jaj nem tudom megéri -e a sok készülődés az öltözködéssel, frizurakészítéssel járó macera. Azt hiszem még induláskor is megfordult a fejemben, hogy maradni kéne, Eszti nyűgös volt, Noémit csak a keksz érdekelte, Hannának meg kettőkor már egyébként is más programja lenne..nos azért mégis elindultunk és azóta kiderült, hogy nemhiába, mert egy igazán tartalmas és kedves maradék délelőttöt töltöttünk az Iparművészeti Múzeum (Hanna azóta is gyakorolja az intézmény nevét) családi programján, ahol többek között krumplinyomdáztunk, papírt merítettünk, babzsák fotelekben fetrengtünk, könyveket lapozgattunk, festettünk és könyékig temperásak lettünk, alkottunk, rajzoltunk és egy csomó műalkotással gazdagabban tértünk haza.
Én még olvasok! - könyvkötőművészet szólt a programajánlóban.
Meg az is, hogy a szombati családi napon fény derül a könyvkészítés rejtelmeire. Gyerek-felnőtt, kicsi nagy egyaránt szakmai segítséggel kipróbálhatja a papírmárványozást, papírmerítést, illetve hagyományos eszközökkel saját könyvet készíthet, apróknak stencil és krumplinyomda. Gyerekkönyvek nagy választéka várja a látogatókat valamint- könyvrestaurátor, illusztrátor, tipográfus- tárják fel a szakma titkait. A titkokról lemaradtunk de a többi pacsmagolást nagyon élvezték a gyerekek.
Kiderült, hogy a kicsik már nem is olyan kicsik és érdemes könyörögni, hogy húzzuk már fel a harisnyát (egyébként megjegyzem, hogy korukhoz képest igen önállóan öltözködnek, ahogyan azt Hanna is tette ennyi idősen) és érdemes újra és újra bevetni rábeszélő képességemet, hogy megygőzzem a lányokat, hogy nem a balerina szoknya a legalkalmasabb viselet, sokkal inkább a sapka sál.. Igazán jól tudnak már szórakozni bármilyen rendezvényen, élvezik a forgatagot. Majd legközelebb is erre gondolok ,ha inkább csak bevackolnám magam a fotel sarkába és a semmittevésre szavaznék.

2009. január 13.

Vallomás



Drága Hanna!

Ezt a blogot ugye elsősorban neked és testvéreidnek írom. Reményeim szerint egyszer majd lesz valaki aki kinyomtatja a csaknem 5 évnyi írást és beköti neked könyv formájában, hogy majd kicsit idősebb korodban elolvashasd. Vagy még sokáig megmarad a gmail meg annak egész blogrendszere és a gép előtt olvasod. Így vagy úgy, a lényeg, hogy ha itt tartasz ne haragudj ránk...
Ma reggel apukád vitt varázsoviba. Útközben elárulta neked, hogy meglepetést tartogat számomra, szabadságon lesz, nem megy be dolgozni, helyette velem tölti a napot, a kicsikre pedig Vivien vigyáz. Nagyon kedvesen reagáltál rá. Apukád mesélte, hogy azt mondtad, biztosan nagyon fogok örülni neki, igaz én annak is örülök ha egy Éva magazint kapok tőle..no de ez mégiscsak más, mert Éva magazint lehet bármikor venni de szabadságon lenni nem- folytattad, szóval remek ötlet.
Aztán apa tényleg meglepett, éppen a zenebölcsibe készültem a kicsikkel, amikor kinyílt az ajtó és megjelent, hogy nem tetszik az ing ami rajta van..persze akkor már tudtam, hogy valamiben sántikál. Igen, egy romantikus napot töltöttünk el és most jön az a rész, amit nem vallottunk be neked, mert biztosan rossz néven vetted volna ..szóval elmentünk csak kettesben korcsolyázni a Naplás tóhoz. Nagyon kevesen voltak, meg is számoltam, összesen 25-en csúszkáltak a jégen. És annyira jó volt. Fogtuk egymás kezét és egyre vakmerőbben róttuk a köröket. Apa nagyon jól megy ám, a végén én is egészen felgyorsultam. Közben persze gondoltunk rád. Tudtuk, hogy a varázsoviban ünneplitek éppen decemberi születésnapodat, amire előző nap sütöttünk neked kívánságod szerint répatortát és pogácsát...Nem találtuk a milliószor elkészített torta receptjét, így egy új verzót készítettünk el, amiről megállapítottuk, hogy jobb, mint az eredeti. Leírom a receptet, hogy neked meglegyen.

Amire szükségünk lesz:
# sárgarépa 30 dkg,
# mandula 30 dkg,
# tojás 1 ,
# barnacukor 20 dkg,
# citrom 1,
# liszt 6 dkg,
# mazsola 6 dkg,
# sütőpor 1 kávéskanál,
# rum 1 evőkanál,
# margarin és liszt a forma kikenéséhez.
Elkészítés
A megtisztított répát és citrom héját finom reszelőn megreszeljük. 20 dkg cukorral habosra kevert 4 tojás sárgájába keverjük a reszelt répát, rumot, mazsolát, ledarált mandulát, sütőport, citromlevet, lisztet, sót és végül a 4 tojás keményre vert habját. Az elkészített masszát a kikent tortaformába öntjük és az előmelegített sütőben mérsékelt tűzön 40-50 percig sütjük. Tűpróba után rácsra borítjuk, hagyjuk kihűlni. Csak hidegen tudjuk szépen szeletelni.

Szeretettel ölel,

Anya

2009. január 12.

Jég és Presser





Vasárnap aztán, ahogy Hannának megígértük, ismét kimentünk a tóhoz, hogy most hármasban korcsolyázzunk. Hanna nagyon sokat fejlődött, a kezdeti totyogást, remélem végérvényesen felváltotta az igazi csúszkálós korizás. Talán a pénteki órán Miki bácsi is észreveszi a sok gyakorlás eredményét. Mindenesetre Hanna most kicsit szerényebben, udvarisaabban kérte tőlünk, hogy ha esetleg nincs más programunk ugyan már jöjjünk ki újra a jégre. Elnéztem pirospozsgás arcát, és persze, hogy boldogan eleget teszünk kérésének, annál is inkább, mert mi is kellemesen elfáradtunk és remekül éreztük magunkat.
Levezetésképpen pedig még elmentünk kerületünk színházába, ( http://www.corvin16.hu/) hogy meghallgassuk Presser Gábor újévi koncertjét. Presser az elején tartózkodó közönségből egy pillanat alatt, vele együtt éneklő közö(n)sséget varázsolt, bizony mi sem fogtuk vissza magunkat és hangosan kántáltuk, hogy "Ringasd el magad, ringasd el magad... Rég használtam előadásra a zseniális szót, de ez az este és főleg Presser megérdemli a jelzőt.

2009. január 10.

Befagyott a Naplás tó



Utoljára a hetvenes években korcsolyáztam a Naplás tó jegén. Annyira szeretem még most is nézegetni az egyik családi korizás alatt készült fotót. Ott áll bátyám a kiesett tej-metszőfoga ellenére is mosolyogva , anyukám a kötött piros sapkájában, apukám a nyúlszőr sapkájában, Ákoska a szomszéd kisfiú a kétélű korcsolyával és én a nagyon büszke hat éves a magabiztos korcsolyatudásommal.
Most pedig megint ott jártam, de már három lányommal, akik közül egyen korcsolya is volt. Igaz az ő apukájuk fejét nem nyuszisapka melegítette és én sem piros kötött sapkában fogtam kezüket, mégis deja vu érzésem volt, de nagyon.
Az biztos, hogy nem állt annyi autó akkor még a tó mellett, mint amennyi most parkolt. Nem akartam hinni a szememnek, hogy a nem is olyan kis tavon ennyi ember korcsoláyzik. Pedig sokan voltak. De mindenki olyan kedves. Délután mentünk ki, mert délelőtt korcsolyát vettünk magunknak. Meg is állapítottuk Zoltánnal, hogy első igazi, új korcsolyánk hosszú idő óta és remélhetőleg jó sokáig kitart.
A kicsiket nyakig beöltöztettem és azt találtuk ki, hogy az egyébként eladó kategóriába került babakocsiba beültetjük őket és majd fakutyázunk velük. Így is lett. Bevallom kifejezetten jól is jött az elején a biztos támasz, mert azután szinte szárnyaltam a jégen, illetve szárnyaltam volna ha hagyják a kicsik, akik ehelyett, hogy tapsoltak volna, ordítani kezdtek, hogy azonnal jöjjek vissza hozzájuk. Így aztán a babakocsit szélsebesen magam előtt tolva róttam a köröket, bezsebelve jó pár mosolyt, kedves szót vadidegen korcsolyázóktól. Zoltán is remekelt és a szokottnál is fiatalosabbnak tűnt. Hanna? Nos elég ha csak idézem mondatát, amit az autóba való beszálláskor mondott: "Reggeltől estig korcsolyáznék itt a tavon, ugye holnap is eljövünk?"
Igen, úgy tervezzük. Fotó nem készült a csúszkálásról de azért mégis született egy kép, Hanna még este is kipirult arccal rajzolt. A kép címe: Korcsolyázunk, örvendezünk. Igaza van. Korcsolyáztunk, örvendeztünk.

2009. január 8.

Könyvkukacok






Elég unalmas hónapnak tartom a januárt, bár sokan a megújulás, a fogadalmak hónapjának tartják ezt a hideg, hosszú, ünneptelen időszakot. Ráadásul hideg is van, aminek semmi haszna, legalább a hó esne. Nos, így is gondolkodhatnék de aztán megrázom magam és inkább azt mondom. Jó,hogy ilyen hideg van, mert biztonságosan lehet korcsolyázni a befagyott tavakon. Jó, hogy hamar sötétedik, mert lehet diavetítőzni és könyveket lapozgatni, mesélni, süteményt sütni.
Én most a könyvlapozásra térnék vissza pár mondat erejéig. Hanna tekintélyes könyvtárral büszkélkedhet, ami viszont engem is büszkévé tesz. Nincs elalvás mese nélkül, bármennyire is fáradtak vagyunk egy rövid történet mindenképpen belefér. Örülök, hogy könyvszerető gyerek, aki igényli az olvasást és aki nem mulasztja el megkérdezi egy idegen szóról, hogy mit jelent. A Boribon sorozatot babásnak tartja, ezért ünnepélyesen átadta hugainak, akiknek azóta fürdés után minimum kettőt el kell olvasnom belőle. Szerencsére időnként Hanna is kiveszi részét a gyereknevelésből és átveszi a meseolvasó szerepét. Néha improvizál, időnként emlékezetből mondja és bizony van olyan is, amikor valóban olvassa. Nagyon édesek így összebújva, nyugodtan, szeretetben, civakodás mentesen.
Anna és Peti történetei se nagyon elégítik ki már Hanna mese igényeit. Rövidnek tartja őket és egy idő után már unalmasnak is. Lassan ezek a könyvek is Eszti és Noncsi könyvespolcára vándorolnak át. Helyette inkább a szintén Bartos Erika által írt könyvet de a nagyobbacskáknak szánt Hanna utazásait olvassuk estéről estére. És hogy miket olvasunk mostanában? Hát például Brumi kalandjait Bodó Bélától. Negyven éves könyvből, ami Zoltáné volt valaha és ami annyira kedves és bájos,hogy Hanna igazán szereti meg persze nagy becsben tartja, olyannyira, hogy a minap azt mondta, szeretné ha majd ő is ebből olvashatna gyerekeinek, úgyhogy vigyázzunk rá.
Karácsonykor, anyukám polcán megláttam az én, több, mint harminc éves könyvemet, a Tarka léggömböket. A könyvet, aminek képeit olyan erősen és sokáig nézegettem, hogy ma is beugranak az érzések, amiket gyerekként kiváltottak belőlem .
Nemrég pedig Andersen könyvéből olvastam el a Kis fenyő történetét, mert idén is leszüreteltük a karácsonyfát és ahogy az lenni szokott csúfos véget ért a fa élete, ugyanakkor ezzel a mesével egy kicsit megsirathatjuk, hogy aztán várjuk a következő karácsonyt. (Ilyenkor azért mindig eszembe jut, hogy nem lenne-e jó döntés beruházni egy műfenyőre..)
Aztán egy csomó új könyv érkezett a karácsonnyal és Hanna szülinapjával együtt otthonunkba. Pöttyös Panni naplója, a Cipelő cicák és pár ismeretterjesztő, állatos, földrészeket bemutató kötet mellett, három nagyon szép tündéres könyv gazdagította Hanna könyvtárát.
A kicsik a legjobban Bálint Ágnes TV macis könyvének örültek. A négy Böngészőt már rég elhappolták Hanna elől, nagyon sokáig nézegetik a részletekbe hajló rajzokat, képeket és kiáltják az ismerős tárgyak, állatok neveit egyszerre.
Elkönyvelhetjük, hogy mindhárom lánykám könyvkukac.

2009. január 6.

Egyáltalán nem különös Szilveszter


Az lett volna, merthogy hivatalosak voltunk egy igen jónak ígérkező házibuliba. Bele is éltük magunkat, gyerekfelügyelet anyunak köszönhetően megszervezve. Noémi közbelépett. Nonó napokkal korábban belázasodott és nem akart javulni az állapota, legalábbis nem szilveszterre. Így aztán maradtunk és bár most annak kéne következnie hogy milyen kár,- nem ez következik, mert egyáltalán nem baj, hogy itthon néztük a tv csatornák által kínált szótrakoztató műsorokat, közben pedig társasjátékoztunk Hannával, aki nagyon szeretett volna éjfélig fennmaradni, mégis úgy negyed tizenkettő körül azt vettük észre, hogy édesen elaludt a kanapén. Meg azt is ekkor vettük észre, hogy csak a Tini pezsgőt iszogatjuk Zoltánnal, semmi alkohol (nem mintha hiányozna). Elbaktattam a hűtőig, ahol azért behűtöttem a koccintásra egy igazit, de abban a pillanatban Eszter felébredt és bizony Noémi nyugalma érdekében azonnal rohantam fel hozzá, megróbáltam visszaaltatni. Hannát közben felhoztuk ágyába de ekkor már majdnem éjfél volt, így Zoltán rohant le a pezsgőspoharakért és a pezsgőért. Hanna gyerekpezsgőjét megittuk, így gyorsan hamisítottam egy szörpös szódás változatot neki, arra az estre ha felébredne és koccintani támadna kedve. Ekkor már a visszaszámláló gong hangjai hallatszottak fel, Eszti mégjobban felébredt a sürgésre forgásra aztán Zoltán mellbedobással megérkezett az emeletre poharakkal és pezsgővel a kezében. Kicsit szürreális volt a koccintás, lihegősre sikeredett de legalább jót nevettünk megint. Ezután a tüzijáték showban gyönyörködtünk az ágyból kikecmergő Hannával és a már nagyon is éber Eszterrel. Külön köszönet a közelünkben lakó vietnámi családnak, akik olyan privát tüzijáték parádéval képráztattak el bennünket, hogy azóta is azt emlegetjük.
Noémi ezalatt az igazak álmát aludta pedig jó lett volna még őt is az ablakba pakolni. Mégcsak be sem lázasodott. Elmehettünk volna a buliba, mert reggelig egy hangja sem volt, helyette az ablakban lógtunk Esztivel és Hannával. Szebben nem is kezdődhetett volna az új év.

Végül egy szolgálati közlemény: bepótoltam lemaradásomat és lejegyeztem a karácsonyi szünetünk legfontosabb pillanatait, lásd lentebb..