Tanyán





Szombaton, kihasználva a még barátságosnak nevezhető októberi időt, kirándulni indultunk barátainkkal. Az úti cél ötlete is az ő fejükből pattant ki, mi pedig visszaemlékezve a Katica tanyán töltött kellemes órákra, szívesen kerekedtünk fel, hogy most egy szokolyai Kacár tanyát vegyünk közelebbről szemügyre. A tulajdonos és felesége a megszállott kategóriába tartozik egyébként, másképp nehezen érthetnénk meg miért vállalja valaki önként és dalolva a hajnali négy órás kelést, a kenyérdagasztást, a rengeteg állat gondozását és a tanyavilágra jellemző nomád körülményeket. Mindent két kezükkel építettek, a kemencétől kezdve a kovácsműhelyig méghozzá elbeszélések, idős és még idősebb emberek tanácsait követve. A gazda végtelen lelkesedéssel és szenvedéllyel mesélt a tanya történetéről, csillogott a szeme és elhittük, hogy valóban boldog ember. Közben kisült egy dag kenyérlángos, amit a talicska mellett jóízűen elfogyasztottunk. Megtanultunk egy népi játékot, ami botok hajigálásából és futásból állt és amelyet alig akartunk abbahagyni, ám a kenyér kemencébe vetéséről sem akartunk lemaradni, így fájó szívvel és abban a reményben, hogy ezt majd valahogy itthon is lemásoljuk mentünk tovább.


Megismerkedtünk a fafaragás mesterségével és a gyerekekkel együtt mi is sorozatban gyártottuk a tulipános, szíves és ultra modern motívumokkal ellátott fa díszeket. A szorgos kopácsolásból csak az zökkentett ki bennünket, amikor a gazda megjelent az abban a pillanatban született báránykával karjában és akit meg is simogathattak a gyerekek. Meg is állapítottuk, hogy helyénvaló a mondás, miszerint ártatlan, mint a ma született bárány. Közben a kenyér is megsült és a bárányka születése miatt kicsit sötétebb lett a héja, ám ezt senki nem bánta. És tényleg úgy van, ahogy a menyecske mondta. Egy szelettel jól lakik az ember, nem hasonlítható össze a bolti adalékanyagos kenyérrel. Ettől függetlenül nem kérem meg Zoltánt, hogy építsen kemencét a kert hátsó részébe.





A piros pofikon egyáltalán nem csodálkoztam, ahogyan azon se, hogy a friss tanyasi levegő, a szaladgálás és a sok élmény megtette a hatását és hazafelé kettő perc alatt elaludt a hátsó sor a kocsiban.
Én a magam részéről pedig mától kezdve nem panaszkodom azért, mert reggel hatkor csörög a vekker.

ui. Az meg csak hab volt a tortán, hogy egy három lányos apukává lett , ex világbankos kollégámmal Gyurival, pont itt kellett összefutnunk. Amellett, hogy felidéztük a régi szép időket, a szekérhúzásnál is nagy hasznát vették a gyerekek.

You Might Also Like

6 megjegyzés

  1. Olyan jólesett nézni ezeket a képeket...a piros pofijú lányokat:)Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon hangulatos képek!

    (A lányomnak is ilyen sapkája van. :) )

    VálaszTörlés
  3. Hát én ebbe beleszerettem. A honlapjukat is megnéztem, de árakat nem találtam... akkor tudnál infot szolgáltatni, hogy a piszkos anyagiak mennyiben voltak jelen a tanyán? belépő, stb...

    VálaszTörlés
  4. Lepkevár! Mi Móni lányaitól "örököltük". :-))

    wildshyccu! Külön árat szabtak meg az ovisoknak, iskolásoknak és felnőtteknek. nem emlékszem pontosan, mert férjem rendezte de 1500 ft volt a legdrágább jegy azt hiszem. A kenyérlángosért és a faragványokért, a kis patkóért, amit a gyerek kis segítséggel maga készíthet el 500-500 forintot kértek. Egy egész cipót is hazahoztunk, ami azalatt sült, amíg ott voltunk, azért is fizettünk valami jelképes összeget.
    Ma megkérdezem férjemet és ha nagyon nagy hülyeséget írtam helyesbítek, de én így emlékszem. Egyébként mindenképpen érdemes előtte telefonálni, hogy mentek, mert akkor begyújtanak a kemencébe, a kovács műhelybe.
    Örülök, hogy kedvet kaptál, hogy elmenjetek.

    Ági

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm az infot, nekiállok rábeszélni a Férjem:)

    VálaszTörlés
  6. De jó kis programotok volt! Megint. :)
    És megint jó közel jártatok hozzánk. :)

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes