RSS

2010. október 29.

Erre iszunk!



A minap, amikor kedvenc cipő boltunkból, ahol VIP szolgáltatásban van részünk úgy hét éve és ahol a gyerekek puszival köszöntik az eladókat és első kézből értesülünk a gyerekcipő kedvezményekről (is), szóval akkor este elhaladtunk egy kirakat előtt, majd meg is torpantunk, mert egy Süsü kölyök pezsgő szólt utánunk, hogy "Hé..itt vagyok, vegyetek meg!".

A lányok általában ünnepnapokon fogyasztanak ilyen ártalmatlan buborékos italt (bár az időnként kimondhatatlan nevű alkotóelemeit elnézve nem vagyok biztos benne, hogy valóban ártalmatlan) Szeretnek koccintani, mint a nagyok. Mi nem vagyunk nagy alkohol függők, Zoltánnak nem az az első dolga, amikor hazatér, hogy töltsön magának a whiskey-s üvegből a kristály pohárba amolyan stresszoldás gyanánt egy kupicával és egy üveg sört is nehezen tudunk egy ültő helyünkben elfogyasztani nyáron. Az egyetlen ilyen típusú bűnünk a franciaországi vacsora élmények után a Kir Royal iszogatása amikor elcsendesedett a ház vagy kedves vendég érkezik hozzánk. Ez ugye nem más, mint a Creme Cassis magyarul fekete ribizli likőr édes vagy száraz pezsgővel elegyítve. (időnként a LIDL francia napokat szervez, akkor szoktunk "Made in France" felirattal ellátott Creme Cassishoz jutni) Szeretjük még a pezsgő almabort vagy hivatalos nevén Cidre-t is, aminek csupán 2% alkoholtartalma van és amiből igazán jót és sokat Normandiában gyártanak. Nyáron végig is kóstoltunk néhány változatát és örömmel konstatáltuk, hogy itthon is kapható már. A borokról többnyire elfeledkezünk, ott sorakoznak a spejz polc tetején és csak különleges vacsora alkalmával vagy illusztris vendég kedvéért bontunk ki egyet, amikor aztán megállapítjuk, hogy gyakrabban kéne, de persze másnap is inkább a jeges vizet részesítjük előnyben, szóval a bor kultúránkon van mit csiszolni, de szerencsére nem érezzük annyira nagy hiányosságnak ezt, hogy azonnal sommelier tanfolyamra járjunk. A forralt bort nem vetem meg és most, hogy egyre hamarabb sötétedik és hideg is van, kifejezetten lélekmelengető hatással bír, a lakásban áradó illatról nem is beszélve. Én fahéjjal, szegfűszeggel, ánizzsal készítem meg persze pici cukrot is teszek bele, legtöbbször vörös a színe. Egyébként érdekelne más hogyan készíti, mivel bolondítja meg.
Nyáron, nyaralások alatt persze jöhet egy két koktél is. Utoljára Kubában ittunk magunkhoz képest ipari mennyiségnek számító alkoholt Zoltánnal, mert persze az ottani mojitó meg a többi helyi koktél jól esett a meleg estéken és egyébként is hozzátartozott a tökéletes Kuba libre érzéshez.
Ennyit az ital kultúránkról vagy inkább kulturálatlanságunkról.




Szóval A kölyökpezsgő ránk kacsintott, Hanna meg ránk, hogy vegyünk már egy üveggel igazán! Megkérdeztem, hogy ugyan milyen alkalomból koccintanánk vele édes lányom, hiszen tudtommal mostanában se születésnap, se névnap se más különleges alkalom nem közeleg. Hanna persze most sem hazudtolta meg önmagát, egy frappáns és jól irányzott válasszal vágott vissza és mi csak azt vettük észre, hogy már fizetjük is a kasszánál a Süsü pezsgő árát.
Hogy mire koccintottunk? Hanna első dolgozatára. Arra, hogy a maximális 98 pontból 97 pontot ért el. Bizony. Egy pontot veszített, mert saját bevallása szerint sietnie kellett és nem tudta megfogadni a tanácsunkat sem, hogy minden feladatot átnézzen. Igen. Büszkék vagyunk rá és persze, hogy örömmel koccintottunk a sikerére.

És akkor eszembe jutott, hogy gyerekkoromban ha négyest vittem haza, anya örült neki ugyan, de mindig megkérdezte, hogy miért nem ötös és én ezt annyira nem szerettem, sőt utáltam, hogy megfogadtam, az én gyerekemtől sosem kérdezem meg ugyanezt. No és mit gondoltok mi történt? Megkérdeztem. És amikor láttam, hogy abban hibázott, amiben szinte a legjobb, hogy egy kis figyelmetlenség vagy sietség volt az oka annak, hogy nem maximumot teljesített még fortyogtam is. Aztán persze mérges voltam nagyon. Nem kell megijedni. Nem rá, hanem magamra...

Nézzétek el nekem. Még én is tanulom az iskolás gyerek anyukája szerepet. Egyet tudok. Nem szeretnék teljesítmény kényszeres , folyton versengő, rivalizáló gyereket. Azt szeretném ha továbbra is nyugodtan és mélyen aludna Hanna, mint eddig. Hogy még gyerek lehessen. Akkor is ha iskolás és egyre több dolgozata lesz.

2 megjegyzés:

Cilee írta...

A töklámpásaitok gyönyörűek!
A hétvégén mi is elkészítjük a sajátjainkat, remélem hasonlóan jól sikerül ;-)
Amúgy ha egy kis narancsot alaposan megmosol, aztán a héjával együtt karikákra vágod és ezt teszed bele, istenien feldobja a forralt bort.
Minden jót!

Ági meg az angyalai írta...

Celee! Legközelebb beleteszem a narancs szeleteket is. Köszi! A bókot is!

Ági