RSS

2010. december 28.

A mi karácsonyunk...




..23-án este a közös karácsonyfa díszítéssel kezdődött. Nálunk nem az angyal hozza a fát. A megfelelő karácsonyfa kiválasztása és hazacipelése apás program keretében zajlik. A legtöbbször összecsapom a kezem és megállapítom, milyen szép, formás fát választottak. No és nem mulasztom el megkérdezni, hogy megérdeklődték -e hol növekedett. Ez Somogy megyében. A díszítés is közös esti móka, mert szeretjük ha reggel már nem kell ezzel foglalkoznunk, jobban szeretjük ha a 24-én a fenyőillatú nappaliba botorkálunk le.
December 24. egy csengetéssel kezdődött. Az egyik szomszédunk Pali bácsi nyomta meg, mire én gyorsan magamra kaptam valamit, hogy átvehessem a gondosan összeválogatott ajándékokat, amiben többek között felesége, Emi néni isteni házi szörpje is megtalálható volt. Lassan hat éve, amióta itt lakunk a karácsony ezzel a kedves gesztussal kezdődik . Azaz,hogy a közvetlen szomszédunk és a két szemben lakó is titokban vagy kevésbé titokban de ajándékot akaszt a kerítésünkre, amit persze mi is viszonozunk. Ez a kis tradíció megalapozza a reggelünket, ami után jobban esik az előző napon kisütött mogyorós koszorú a habos kakaóval. Pizsamában persze..
Mire lekerültek a lányokról a pizsamák és hálóingek ideje volt indulni a kerület kis színházába Zoltánnal. Ez is hagyomány már. Délelőtt négyesben elmenni valahová, hogy én nyugodt körülmények között tudjak készülni az ünnepi ebédre. Ezúttal nem is kellett messzire menniük, mert a Holdvilág kamaraszínházban egy téli mesét adtak elő. Ezalatt én anyuval teljes egyetértésben készítettem el a finomságokat, miközben röpködtek a levegőben a "Milyen ügyes vagy Ágika" típusú mondatok és önelégült mosolyok.
Idén a főzőiskolában tanult francia zöldség krém levest főztem meg , majd gombás, sajtos, paradicsomos szósszal nyakon öntött halat sütöttem. Közben összedobtam egy diós pulykát is, no meg a megunhatatlan tiramisut is. Másnapra tartogattam a kuglófformában sült hús csodát a cézár salátával és az előételként fogyasztható halkrémet a retekpikkelyekkel. (a gasztroblogban mindegyik receptje megtalálható lesz idővel)
Mire hazaért a csipet csapat terített asztal várta őket. Siettek az evéssel, mert anyukám ajándékai várták őket a nappaliban,amelyeket csakhamar meg is kaptak. Két kis tüll szoknya csoda a kicsiknek, Hannának pedig egy nagylányos csőnaci ahogy ő hívja meg persze egy lovas kártya. Minimum fél órányi pörgés és tánc következett a ruhákban és csak ezután mentek fel szobájukba egy kis sziesztára.



Ezalatt mi Zoltánnal a fa alá csempésztük az ajándékokat. Idén sem bíbelődtem a csomagolással, aminek részint környezetvédelmi okai vannak, részint pedig kényelmi. Megszakad a szívem ugyanis a tömérdek leszaggatott papír láttán. Bár volt egy tervem, miszerint három nagyobb dobozba pakolok be mindent és azt a hármat csomagolom csak be, ez nem valósult meg. Mondjuk a lányokat a legkevésbé sem ez érdekelte! Amikor felébredtek nem túl hosszú pihenőjükből, szép ruhába öltöztek. Csakis a mamától kapott tüllszoknyákban voltak hajlandók ünnepelni, így a kicsik ebben sétáltak le a lépcsőn, Hanna pedig a kis kockásban, amit karácsonyra szántunk neki ,de idejekorán megtalált a kis szemfüles. A kicsik örültek a társasjátékoknak, a könyveknek de legjobban az ikerbabakocsiknak. Legalább százszor hallottuk Zoltánnal, hogy semmi másra nem vágynak , mint egy ikerbabakocsira ikerbabákkal (duplán). Olyanra, amilyen a kis ovistársuknak is van. Amit Móninak köszönhetően akciósan, jelentős árengedménnyel vettünk meg. Amiről Eszter kissé affektálva csak annyit mondott "Én semmivel sem játszanék csak az ikerbabákkal, semmi mást nem kérek csak egy ikerbabakocsit." Mondanom se kell, napi program alvásidőben felcipelni a két babakocsit, reggelente pedig lehozni a nappaliba mindenestül. Azzal ébrednek és azzal fekszenek. Tényleg nagyon örülnek neki.









Persze volt más is a fa alatt. Hannának egy bizonyos lovas kártyacsomag volt a vágya, hát kapott egyet. Ezen kívül társasjátékokat, amikkel aztán három napig egyfolytában játszottunk és játszunk most is. Ez a legjobb része a karácsonynak. A szőnyegen hasalva mesét olvasni, dobókockával dobni, kártyázni,hancúrozni. Néha kiszaladni a konyhába egy falatért és a nappaliban piknikezve megenni. Jó még késő estig mesét nézni, kirakózni és nagyon jó reggel sokáig lustálkodni.




A lányoktól kedves rajzokat kaptunk, az egyik, egészen megható lett a szívecskékkel, amelyek mindegyikében az apa szó szerepelt.
Az én szívem is repesett az örömtől, amit Zoltán okozott nekem, ráadásul az utánozhatatlan megviccelős stílusában. Az ajándékot viszem magammal a kambodzsai útra hogy bárhol és bármiről írhassak.



8 megjegyzés:

ßóbita írta...

Csodálatos karácsonyotok lehetett! :)

ßóbita írta...

Ja és a legfontosabb: Isten éltesse sokáig Hannát!!!

Sz. írta...

Kedves Ágnes,

ez is nagyon kedves bejegyzés volt:) További jó pihenést és egészségben gazdag boldog új évet kívánok!

Szeretettel:

Szilvi

Vera írta...

Szerintem igazán szép karácsonyotok volt! :)
És ráadásul még folytatódtak is nálatok az ünnepek. Kíváncsian várom a szülinapozás részleteit! :)
Puszi!

éva írta...

Isten éltesse Hannát születésnapja alkalmából!
puszi,
éva

Ági meg az angyalai írta...

Bóbita! Az volt igen. És köszönjük szépen!!

Szilvi neked is minden jót kívánok az új évre,! Külön öröm , hogy írtál, hiszen ha jól sejtem te új olvasó(m) vagy

Vera! Figyelmes vagy, mint mindig. Igen, tegnap bowlingozva ünnepeltük Hannát, azt hiszem remekül sikerült ez a parti is. Ha összeszedem magam, majd írok róla.

Éva! Neked is köszönjük!

Sz. írta...

Ágnes,

annyira nem vagyok új, anno még recepteket is ajánlottam, csak ritkán kommentelek.:) De nagyon szeretem a blogodat, közel áll a szívemhez és a nézeteimhez az, ahogyan "nevelitek" a gyerekeket.

Szép napot!

Szilvi

Ági meg az angyalai írta...

Szilvi!

Bocsánat, már emlékszem rád és a receptekre is, csak valóban ritkán írsz, ezért "felejtettelek el".

Nagyon jól esik, hogy tetszenek az írásaim és az, ahogy terelgetjük a gyerekeket. Köszi még egyszer!
Ági