2004. június valahanyadika.

Hanna 6 hónapos, éppen Horvátországban nyaralunk. Előző este egy kabóca repült be a szobánkba, egyenesen a hajamba, amit máig nem tudtam kiheverni. Elevenen él bennem, ahogy sétálunk a szállásunk felé és reménytelen próbálkozásnak tűnik kikerülni a hatalmasra nőtt rovarokat a járdán, aminek a gondolatától enyhe rosszullét fog el még mindig és ami miatt azóta sem jártunk a magyar turisták paradicsomában.. Nos ilyen körülmények között vettem észre, hogy az akkor hat hónapos Hannának kibújt az első foga. Kiemeltük az utazóágyból, csodáltuk jobbról, csodáltuk balról, szájába turkáltunk, megpuszilgattuk, tapsoltunk, éljeneztünk, és ahogy az egy első gyerekes szülőtől elvárható.
A másodikra, harmadikra és a többire sem emlékszem. Elmaradtak az erről szóló megemlékezések és ünneplések, valószínűleg más dolgokat ennél lényegesebbnek tartottam és csak remélni tudom, hogy nem kapok később szemrehányást Hannától amiatt, hogy a fognövésével kapcsolatos pontos adatokat nem jegyeztem fel. Lényeg, hogy mire észbe kaptam, kinőtt mind a 20 fogacskája.



Zoltánnal abban bízunk, hogy az ő és az én híresen erős és jó fogainkat öröklik majd lányaink. Nem akarok senkit se untatni a részletekkel, de szerintem nagy dolog, hogy Zoltánnak a mai napig egyetlen tömött vagy problémás foga nincs és nekem is csak akkor lyukadt ki az egyik és tört le a másik, miután megszületett Eszter és Noncsi. Gondolom a terhességem vége felé, már minden ehető és hasznos dolgot magukba építettek, magyarul leamortizáltak és a kalcium készleteimet is megcsapolták rendesen. Ki is húzták -no nem a fogamat, hanem- a fejlődési időt a hasamban a 37. hétig. Noémi igazi vasgyúró, Eszter pedig eszméletlen jó étvágyú gyerek.

2009. december 29.

Egy fergeteges szülinapi bulin vagyunk túl, Hanna hat éves lett. Este mégis látom, hogy valami bántja, hát mellé bújok és kiszedem belőle miért szomorú. Elmondja, hogy az a baja, hogy hat éves lett és nem mozog egyik foga sem, pedig én azt ígértem neki, hogy ekkorra várható majd, hogy lötyögni kezd. Az oviban már felsorolni sem tudja kinek hány foga esett ki, van akinek egyszerre három is, neki pedig még mindig az amúgy gyöngysorhoz hasonlító tejfogaival kell mosolyogni. Nos, ezen én is jót derültem miközben a fejemet vertem a falba amiatt, hogy könnyelmű ígéreteket teszek olyan ügyben, amiben igazán nincs is beleszólásom, maximum megérzések. Aztán próbáltam meggyőzni őt arról, hogy nem mese amikor azt mondják a fogorvosok és az okosok, hogy minél később bújik ki a csontfog, annál jobbak, erősebbek lesznek. És különben is, ha jól emlékszem nekem is csak 7 éves koromban esett ki az első fogam, szóval nem késett el semmivel sem.



2010. szeptember

Hanna iskolás lett. A bemutatkozás után szerintem első kérdése az volt minden
gyerekhez, hogy " No és neked kiesett már a fogad?" mivel második nap pontos statisztikával jön haza, amelyből kiderül, hogy rajta kívül egy fiúnak és egy kislánynak nem esett ki még tejfoga. Némileg megnyugszik, hogy nincs egyedül a problémájával, de azért semmi másra nem vágyik csak egy olyan rágóra, amit ha rágunk kiesik tőle a tejfoga. Nincs ilyen, de én megígérem, hogy szerzek valahonnan. Azt remélem, hogy 7. szülinapjáig ki fog pottyanni az első foga. Ha nem így lesz, szava-hihetetlennek fogok tűnni szemében, így érthető, hogy napi program az esti fogmosás után megmozgatni az alsó és felső metszőfogakat. Annyira stabilak és gyönyörűen egészségesek, hogy csak na. És persze meg se moccannak.



2010. november 13.

A gyerekvilág kiállításon a mi standunk mellett történetesen egy fogászattal kapcsolatos kiállító mutatta be szolgáltatásait. Nosza, kapva kaptam az alkalmon és megmutattam Hannát a nagyon kedves fogorvos hölgynek. Röviden felvázoltuk Hanna aggodalmát, ami átszállt rám is, hiszen ki látott már olyan gyereket aki lassan hét éves és még mindig csak tejfoga van. A gyerek úgysem hiszi el az anyjának, hogy ebben nincs semmi különös és örülnie kell neki, hát majd a fogorvosnak elhiszi. Így is lett. Kitöltött egy gyors fogápolással kapcsolatos tesztet, kapott ajándék fogkefét meg matricákat, belenéztek a szájába, ahol mindent rendben találtak így Hanna is hanyagolta a "mikor esik ki a fogam" témát..

2010. november 19.

Az is lehet, hogy varázsló volt az a fogorvos néni vagy a fogtündér segédje, mert ha hiszitek ha nem, Hanna alsó metszőfoga mozogni kezdett. A hétvége Hanna fogmozgásának jegyében telt el. Gyakorlatilag folyamatosan a szájában volt a keze vagy valaki a családból a szájába nézett. Újraolvastuk az összes fogzással, fogváltással kapcsolatos okosító gyerekkönyvet és együtt örültünk Hanna örömének.
Zoltán egy képet tett fel a falra a kérésemre, mire Hanna jelentkezett, hogy nem lehetne e meggyorsítani a kipotyogás fázisát, hiszen a mozgó foga mögött már áttörte az ínyét a tulipános csontfoga, vagyis útban van a tejfoga. Mellesleg nem bánná, ha a fogtündér már aznap kicserélné a fogacskát valami kis ajándékra.

2010.november 25.

Egyre jobban lötyög a kis tejfog de esze ágában sincs kipottyanni. Hanna gipszből elkészít egy fogtartó dobozkát, ki is festi. Az arany zsákocskát is maga mellé készíti, arra az esetre ha kiesne végre foga, hiszen úgy tervezi ebbe rejti majd el azt és teszi párnája alá, hogy a fogtündér kicserélje ajándékra. Papír zsebkendők nélkül sem indul el sehová.

2010. december 1.

Próbálok visszaemlékezni, hogy meddig húzódhat el egy tejfog mozgása, mikor esik ki abban az esetben ha nem piszkálják, ráncigálják, csavarják. Nem találok erre vonatkozó hasznos információt. Hanna alsó metszőfoga rendületlenül kapaszkodik és az sem zavarja, hogy mögötte egyre nagyobb iramban nő az új csontfog.
Borsószem hercegkisasszony Hanna egyik pillanatban alávetné magát erős kezeinknek, hogy rásegítsünk a foghullatásra, másik pillanatban inkább meggondolja magát és nem kér a segítségből, a természetes foghullatás híve marad. Naponta többször meséljük el Zoltánnal, hogy mi milyen módszerekhez folyamodtunk annak érdekében gyerekként, hogy megszabaduljunk a mozgó tejfogainktól. Mindkettőnk történetében megtalálható a kilincs és cérna szavak. Hannával megegyezünk, hogy a nyelvével lökdösi a fogát és majd egyszer csak kiesik. Egyébként is erre várt évek óta hát most élvezze minden pillanatát.

2010. december 3.

Hanna a zuglói Cserepesházba készül, mert el nem mulasztaná Kati néni Kokas óráját, amin egyébként két osztálytársával is találkozik minden alkalommal. Zoltán viszi el őt, ő vállalja a festéknyomogatással, előkészületekkel kapcsolatos feladatokat. Én addig a kicsikkel itthon társasjátékozom, kártyázom. Egyszer csak megérkeznek haza de látom, hogy van valami titkuk, mindketten gyanúsak. Persze hamar rájövök a turpisságra, hiszen ahogy elneveti magát Hanna látom, hogy hiányzik az alsó foga.
Elmesélik, hogy az autóban két zene hallgatása közben Zoltán egy határozott mozdulattal kihúzta, amit ő észre sem vett csupán az összevérzett papír zsebkendők árulkodtak arról, hogy túl van a "műtéten". Az új fog közben egy kicsit beljebb rendületlenül nő és többé nincs útjában semmi.
Hanna a gipszből öntött és sk kifestett dobozába teszi a fogat, mi pedig körülüljük és csodáljuk. A kicsik is érdeklődve forgatják, nézegetik én pedig gyors oktatást tartok a fog felépítéséről. Egyébként magam is meglepődöm azon, hogy Hanna kiesett fogának milyen hosszú a nyaka.




Aznap este..

Hanna csinos kis arany tüll zacskóba rejti a fogát és a párnája alá teszi. Előtte megbeszéljük, hogy majd szólok a fogtündérnek, hogy ne vigye magával a fogat, adja inkább nekem emlékbe, neki úgyis van elég. Az ajándékot persze hagyja csak itt, de aztán mehet is. Manapság ez egyébként is így megy, megváltoztak a szokások- mondom neki. Hanna még cinkosan rám néz és megkérdezi: "Hol olvastad ez anya? A www.fogtunder.hu-n?



Hajnalok hajnalán átsettenkedtem hálószobájukba és kicseréltem a fogat ajándékra. Reggel boldogan szaladt át a pici meglepetésekkel és örömmel konstatálta, hogy a fogtündér megértette az üzenetet és itt hagyta nekem az ő kis tejfogát megőrzésre.

Túl vagyunk az elsőn. Megkönnyebbültem, hogy 7. szülinapja előtt kiesett, mert azt ígértem így lesz. Mérsékeltebb izgalommal és felhajtással, de azért nagyon várjuk a többit is.