RSS

2010. december 6.

A kéményen keresztül



A lillafüredi mikulásos élménytől persze annyira elfáradtak a lányok, hogy végigaludták a hazafelé vezető utat. Itthon aztán a három pirospozsgás pofijú lányunk kötelességtudóan leült, hogy egy szivaccsal kifényesítsék csizmájukat. Tényleg nagyon alapos munkát végeztek, öröm volt nézni őket munka közben.



Megbeszéltük, hogy idén egy kicsit szakítunk a hagyományokkal és nem az ablakba helyezzük el az üres csizmákat, hanem a kandalló ajtaja elé, hiszen, most hogy már van ilyenünk, úgyis azon keresztül közlekedik a Mikulás bácsi. Egy csomó kérdésnek elejét vettem ezzel a megoldással, hiszen főleg Hanna állandóan kételkedett abban, hogy valóban bejön a Mikulás hozzánk éjnek évadján, hiszen akkor meg kellene szólalnia a riasztónak. A legtöbb mesében is a kéményen keresztül közlekedik a télapó, vagyis remek ötletnek tűnt és nagyon könnyen belementek mindhárman ebbe az apró kis változtatásba. Hanna még gyorsan elmesélt egy rajzfilmben látott epizódot is, amikor a kéményen a kandallóig gyanútlanul leereszkedő Mikulás hátsója csúnyán megpörkölődött és ez egyszerre volt vicces és tragikus, mindenesetre hasonló balesetek elkerülése végett arra kérte Zoltánt, hogy gondoskodjunk arról, hogy ne legyen forró a parázs, mire megérkezik az öreg. Odakészítettünk egy csészében tejet és az előző nap sütött meggyes, csokis kuglófból egy szeletet.

Amikor elcsendesedett ház, Zoltán a sütihez és tejhez settenkedett és egy igazán testhezálló feladatot vitt véghez, azaz kiitta a tejet a csészéből, a maradékot a kilötykölte a kistányérba és mellé majd a kuglóf szeletből is morzsákat gyártott. A kandalló külső peremére kis hamu is került, vagyis próbálta hihetővé tenni, hogy a Mikulás valóban a kéményen keresztül érkezett.







Reggel fél hatkor ébredt Eszter. Felébresztette Hannát, majd Noémit is, akik rohantak le a lépcsőn, hogy saját szemükkel lássák, hogy valóban itt járt a Mikulás és kis rendetlenséget is csinált. Próbáltam védeni, hogy biztosan sietett, de már nem is érdekelte őket. Sokkal jobban a cukorka, a diákcsemege, a mazsolás csokigolyó, a diafilmek, a Micimackós pohárka, az új Makám cd, a kis porcelán baba,amelyik szakasztott úgy néz ki, mint Hanna.






A kicsik 4 évesek és feltétel nélkül hisznek a Mikulás létezésében. Hannánál bajban vagyok a kérdéssel. Vagy nagyon jó kis színész, aki nem akarja elrontani a játékot, testvérei, és saját örömét, vagy hiszi is meg nem is, mindenesetre időnként magabiztosan mondja, hogy nem létezik, hogy régen élt Miklós püspök , aki jót tett az emberekkel és aki ma már nem él de a hagyomány megmaradt, néha pedig elméleteket gyárt arról, hogy az Északi sarkon él egy igazi, akinek sok segédje van, ők vásárolnak pl. a LIDL-ben, hiszen a pisztácia teljes bizonyossággal onnan van. Saját csizmámba belerejtett egy csokimikulást, ami azon kívül, hogy nagyon jól esett megint azt feltételezi, hogy tudja, hogy mi tesszük bele a cipőkbe a meglepetéseket.
Az iskolai Mikulásról sem gondolja, hogy nem beöltöztetett ember, de azért nagyon élvezi a felhajtást és nagyon jól is van ez így. Egyébként is azt vettem észre, hogy olyan izgalommal készítjük elő a terepet reggelre, annyira beleéljük magunkat a szerepbe, hogy a végére olyan érzésünk van, mintha tényleg semmi közünk nem lenne az egészhez.

9 megjegyzés:

Mónika írta...

Végig mosolyogtam miközben olvastam a bejegyzésedet, kezdve az utazástól megfáradt gyerekekről a csizmatisztogatáson keresztül, az izgatott szülői előkészületekig.
Mintha csak magunkat láttam volna!
:D
Nálunk a mikulás szebben "fogyasztott" úgy-látszik, hogy akkor, amikor nálunk járt még nem kellett sietnie...
(hozzátok)

:)))

Timi írta...

Szeretném továbbadományozni Neked a Kreatív Blogger díjat. A díjjal kapcsolatban néhány szabály:
1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.

Itt bővebben is írok róla :

http://www.allergianaplo.hu/blog/Kreativ_Blogger_Dij

További sok sikert kívánok!
Timi

Ági meg az angyalai írta...

Kedves Timi!

Általában megköszönöm és ugyanazzal a lendülettel el is feledkezem a díjakról de most te annyira kedveset írtál róla a blogodban, " Ha szeretnéd boldoggá tenni családod, less el néhány ötletet, programot Hanna és az ikrek életéből" - hogy ünnepélyesen megígérem, hogy válaszolok a kérdésekre és tovább is adom.
Ja és köszönöm!

Ági

Lepkevár írta...

De jót nevettem ezen a trehány mikuláson! :DDD Nagy ötlet! :D

Natimi írta...

De jó kis bejegyzés.Teljesen újra éltem a pár nappal ezelőtti mikulásozásunkat.Olyan jó,hogy Hanna hisz még benne,de még akkor is jó,ha ilyen jó színész.Mert ahogy te is írtad,annyira beleéltétek magatokat a szerepbe,az előkészületbe,hogy a végén magatok is elhittétek:)Ezzel szerintem Hanna is így van.És gondolom a mi Anettünk is.Hiszen néha olyan kérdéseket tesz fel,hogy arra gondolok,hogy tudja,de mindenképp sejti,hogy ki is a Mikulás?:)Azt hiszem addig jó,ameddig eltudjuk hitetni velük,hogy létezik.

Miért nem csodálkozom,hogy Zoltán ennyire hiteles volt?:))

Puszillak,
Timi

Ági meg az angyalai írta...

Lepkevár! Nem volt nehéz annak lenni, mint említettem testhezálló feladat.

Ági

Ági meg az angyalai írta...

Timi! Helyettem megfogalmaztad a lényeget!

ui. Anettet puszilja Hanna mellőlem!

Ági

Mara írta...

Az éjjel nem volt már erőm végig olvasni BENNETEKET.Most hajnal van és nevetve könnyes szemmel jutottam a végére. Mivel nem tudom megtanultam-e a működést így 2-szeres a biztonság már.
Ilyen gyönyörű élményeket régen nem éltem át.ha le is késtem az aktuális sztorikról,de sok csapatnyi gyerekről kellett gondoskodnom, mert Mikulás igen is, hogy létezik nagyon sok "segítővel" és ha ők sem győzik hát még engem is "befognak"
Az írásodból újra és újra kiderül az igaz gyerekszeretetetek, ami egy csodálatos nevelési programmal párosul. Ha egy jó tündér lehetnék, minden gyereknek ezt
kívánnám....

Ági meg az angyalai írta...

Hát kedves Mara! Ez az utóbbi idők legkedvesebb elismerése, bókja, dicsérete volt, amit nagyon köszönök neked!Szóval kicsit tényleg jótündér vagy!

Ági