Legalább két éve gyűjtöm azokat a termékbemutatókkal egybekötött kirándulásra bíztató fecniket, amiket rendszeresen bedobálnak postaládánkba és szerintem a legtöbben egyenesen a kukába hajítják őket. Nos én nem. Gondosan eltettem mindegyiket, mert bizony remek egynapos kiránduláshoz adnak ötletet. Legutóbb Komárnoba invitálták a termékbemutatósok a közönséget és arra gondoltunk, hogy nekünk is ideális célpont lenne egy kis kiruccanásra Szlovákia, így viszonylag hatékony előkészületek után útnak is indultunk.
Mire a komáromi hídhoz értünk, Hanna már kívülről fújta a Komáromi kisleány vigyél által a Dunán kezdetű dalt, csak az át és által szavakkal voltak problémái, mert nem esett a nyelvére a régies kifejezés.
Hatalmas zápor tette izgalmassá az egyébként nem túl hosszú utat az autópályán és reménykedtünk, hogy mire a városba érünk kisüt a nap és lesz alkalmunk sétálni. Az időjárás megkegyelmezett de csak addig míg beültünk egy étterem teraszára, hogy káposztás húst, knédlit és juhtúrós galuskát rendeljünk, mert azután olyan eső kerekedett, hogy hömpölygött a víz a járdán és a két kicsit annyira lekötötte az esőcseppek kopogása, hogy egészen öt percig hátradőlhettem a székemben és nyugodtan nézhettem az étlapot.
Mire megettük szlovák ebédünket, már csak csepergett. Pár lépésre volt tőlünk az Európa tér, ahol minden európai nemzetnek épült egy ház, természetesen ügyelve a nép építészeti jegyeire. Jó móka volt kitalálni melyik ház melyik országé, aztán a homlokunkra csapni, hogy tényleg..hát persze és jó móka volt a gyerekeknek a szökőkút vizes peremét végignyalni, végigsimítani és a legnagyobb tócsákba beleugrálni, fogócskázni, sikongatni. Kevésbé jó móka volt átöltöztetni a három tetőtől talpig vizes csemetét de legalább most eléggé előrelátó voltam és volt mibe.
A nap további részében a helyes kis utcácskákon sétálgattunk, fagyiztunk. A babakocsi kalodáját egyre kevésbé tűrő apróságok némileg megnehezítették a városnézést de azért mindenki nagyon jól érezte magát.