RSS

2010. február 15.

Valentin nap





Ma reggel szívecskéket kellett kivágnom színes papírból pedig már kabátban és csizmában toporogtak a lányok és Zoltán is sietett volna a munkába. Hanna ugyanis mindenképpen szerette volna az oviban Szabinak és Márkocskának a kezébe nyomni szeretete (szándékosan nem írom,hogy szerelme, mert nehezemre esik) eme jelét. Nosza a testvéreinek se kellett több, ők is sorban tartották a praclijukat, hogy kapjanak szíveket. Noéminek határozott elképzelése volt arról kinek adja, Eszter nem nyilatkozott. Édesek. És engem speciel nem zavar, hogy begyűrűzött Magyarországra is a Valentin nap nevű ünnepecske.

Ha valami női magazinban feltennék a kérdést,hogy melyik volt életem legemlékezetesebb Valentin napja, akkor elmondanám, hogy a 24 (vagy 25?) éves koromban átélt. Zoltán akkoriban az angliai Essexben tanult Soros ösztöndíjjal én meg itthon dolgoztam. Terveztük, hogy meglátogatom, mert nehezen bírtuk a távolságot. Minden áldott nap írtam képeslapot (pedig volt már e-mail is akkoriban), hogy minden áldott nap ott lapuljon üzenetem az egyetem pigeon hole-jában (postaláda). Arra kért, egy bizonyos időpontra foglaljak repülőjegyet, fontos, hogy időben érkezzek. Hogy miért? Hát csak mert összespórolt ösztöndíjából befizetett egy Valentin napi párizsi útra. Volt ám nagy meglepetés. A kollégiumba érkeztem és egy párizsi hotelszobában kötöttem ki szerelmemmel. Azt csak később tudtam meg, hogy az ügy érdekében az ehetetlen kategóriába tartozó paradicsomos babon és más szörnyűségeken élt, amit akkoriban pár pennyért lehetett kapni a Tescoban. A kergemarhakór miatt mellőzött marhahús készítményeket vette és ette, amit a hisztéria miatt szinte ingyen a vevők után dobtak. Ez utóbbi élelmiszer hatását egyébként az utóbbi időben kezdem észrevenni férjem viselkedésén..
A párizsi kiruccanás úgy emlékszem remekül sikerült, beleszerettem a városba és annyira vágytam vissza, hogy nem lehet véletlen, hogy házasságkötésünk után igen hosszú időre vissza is tértünk kettesben..

Nos, azóta eltelt jó pár év, öleléseink közé csaknem mindig befurakodik egyik gyerekünk. Idei Valentin napunkon csak arra vágytunk, hogy kettesben legyünk. Gyerekfelügyelet megoldva, már csak azt kellett kitalálnunk hogy töltsük az ölünkbe pottyant ajándék órákat. Én kinéztem egy Spiró darabot a Katona József színházban, gondoltuk ha kapunk jegyet megnézzük, ha meg nem elmegyünk bowlingozni, mert azt mindig is szerettem csak amióta gyerekeink vannak valahogy nem jutottunk el egy pályáig sem, pedig ma már minden sarkon akad egy és a körmeim se olyan hosszúak, mint régen.. Mondanom se kell, az autóban az értékes percek arra mentek el, hogy próbáltuk a sok program közül kiválasztani, melyik is okozná majd a legnagyobb élvezetet. Aztán döntöttünk. Az Akadémia előtt leparkoltunk, megvettük a jegyeinket és felszálltunk a kontinensen egyedülálló járműre. Vasárnaponként öt órától ugyanis magyaroknak, kedvezményesebb áron, idegenvezetővel indul a hajóbusz, ami tényleg mosolyt csal és megállásra késztet minden járókelőt.

Nos igen. Városnézésre mentünk a RiverRide-dal, azzal a járművel, ami az út egy részét szárazföldön, kerekeken teszi meg, a másikat pedig a Dunán ringatózva. A sofőr hajóskapitány és buszvezető egyben. Mielőtt átváltott volna szárazföldi járműből hajóvá, a légiutas kísérőkhöz hasonló módon tájékoztatást kaptunk a vészkijáratok és mentőmellények hollétéről.
Pont besötétedett, így a megunhatatlan budapesti fényekben is gyönyörködhettünk. Az idegenvezető lány nagyon élvezetesen beszélt a mikrofonba, amikor pedig nem, akkor az olyan jól kiválasztott zeneszámokat hallgathattuk, mint a Hajós András féle Hello tourist és a Budapest Budapest de csodás..Mondjuk azt elfelejtette megemlíteni, hogy a vízre szállásunktól pár percnyire a Margitszigeten a fehér épület mellett fogadott örök hűséget egymásnak V. Zoltán és F. Ágnes 2001. augusztus 24-én.



Mielőtt hazaindultunk volna még betértünk egy teázóba, aztán siettünk gyerekeinkhez. Egész úton hazafelé azt dúdoltam, hogy

"Bejárhatod az egész világot,
olyan város nincs, mint Budapest,
nézz körül az öreg Duna-parton, meglátod:
milyen gyönyörű város Budapest!"



ui. Hogy igazán szenvedélyes legyen a Valentin nap, este a tv hangerején úgy összevesztünk, hogy engem komolyan a válás gondolata foglalkoztatott. Egészen reggelig..

11 megjegyzés:

sedith írta...

Ágnes, itt röhögök és nem tudok leállni!!!!! Ez a befejezés csúcs volt. Annyira meglepő és mégis közönséges, hogy az már kimondhatatlan.
Szóval, még ilyesmik is eszedbe jutnak? még jó, hogy csak reggelig....

Névtelen írta...

Csúcs szuper ötlet. Mindig de mindig kitaláltok valamit, amit aztán érdemes leutánozni. Utolsó mondaton én is jót mulattam.
pussz

Ancsa

Mónika írta...

Ez remek program lehetett!

Az utolsó pár sorról:

Még szerencse, hogy meggondoltad magad, mert szerintem sokan irigyelnek a(Z)uradra!

:)
Néha (nagy mérgembe) én is gondolok hasonlókat, de pár perc után kijózanít a gondolat amikor a "környezetemben" lévő ffiakra gondolok...
:)

éva írta...

Majdnem találkoztunk. :) Én is néztem ezt a földön-vízen programot - csak gyerekekkel együtt. Hat éves kor alatt, ha jól néztem őket ingyen viszik.
Milyen hosszú volt az út?
puszil,
éva

Ági angyalai írta...

Ancsa, egyik ötlet sincs levédve úgyhogy örülök ha utánzásra méltónak találod valamelyik programot.

Móni, ezt remélem nem olvassa Zoltán.., mert mér elbízza magát.

Éva, a magyar verzió egy óra hosszáig tart, azaz eléggé gyerekbarát. Megígértük Hannának és a kicsiknek is, hogy ha kizöldül minden, újra elmegyünk ötösben.
Ágnes

marcsis írta...

Szia!
Még a babaszobás korszakban elkezdtem olvasni kis ill.nagycsaládotok nem hétköznapi hétköznapjait.Ennyi év távlatából "hivatalosan" is rendszeres olvasó lennék,ha nem baj.
Olyan jó stílusban írsz,szeretem olvasni.
És szeretek ötleteket,programokat lesni Tőled.
És szeretem Párizst is...nagyon...nagyon!
Ezenkívül "valahonnan" ismerős a hangerő vita!Nálam is válóok - egy rövid ideig.

Ági angyalai írta...

Szia Marcsi!
Nem tudom miért, de mindig örülök, ha egy eddig csak titokban olvasó, egy idő után felleli kilétét és -ahogyan most te-, ő is hivatalosan is rendszeres olvasóvá válik.
Nagyon kedves vagy, nagyon jól esnek szavaid.
Bekukkantottam én is hozzád, ha lesz időm alaposabban szemügyre veszlek benneteket, addig is csak annyit, hogy a blogod külseje/ruhája imádni való, üdítő.

Szia és köszi
Ágnes

Blacktulip írta...

Hahaha! :DDDD

A tévé hangerejének szabályozása nálunk is első számű konfliktusforrás.
De amíg a legtöbb lapod ász és király, néha igazán el lehet viselni egy treff hármast. :)

Natimi írta...

Nagyon jó programotok volt!Én nem is tudtam,hogy van ilyen busz:)Jópofa!

Az utolsó mondatodon mulattam egy jót:))Amúgy nálunk is vitát szül a kinél legyen a távirányító kérdés:)!És István már nagyon unja,amikor arra kérem,hogy halkítsd le a tévét Kicsim,mert felkelnek a gyerekek:))))Átérzem a gondolatod,mert percekig nekem is szokott ilyen gondolatom támadni!:)...lehet nekik is??

De ahogy Mónika is írta,Z nagyon nagyon rendes férj!!:)))...úgy hogy ennyi még belefér!!

Puszillak,
Timi

Judit írta...

Kár, hogy Zoltán most nem szólt hozzá, kíváncsi lettem volna.
Őszintén nem tudom elképzelni, ahogy olaszosan veszekedtek, annyira az van előttem Zoltánról, mikor besütizett nálunk és szunyókált az árnyékban ;-)

Puszi!

Judit

g.Vivien írta...

Szia Ági,

mi egész vasárnap veszekedtünk, és én is fontolgattam, h összecuccolok... :)

Én most a leginkább arra vagyok kíváncsi, h holnap mivel lep meg Zoltán. Eddig mindig tudtam előre, és most olyan furi, hogy nem első kézből tudom meg. :)

Sok puszi Nektek és holnap legyen nagyon, de nagyon szép napod, mert tudod: az a TE napod lesz! Jó éjszakát!