Farsang a kiscsoportban, farsang a nagycsoportban











Az óvoda, -általam nem ismert okok miatt- idén szakított az egyébként jól bevált hagyománnyal és nem kérte meg a szülőket, hogy maguk is öltözzenek be a gyerekek farsangi mulatságán, hogy aztán együtt bohóckodhassanak a kicsikkel. Zoltánnal korábban sosem hagytuk volna ki a lehetőséget, mert tudtuk, hogy Hannának ez tetszik és csalódást okoztunk volna ha csupán passzív szemlélődők lettünk volna. Így aztán boldogan vettük magunkra a szülésznő, orvos, virágárus, postás, darázs és molylepke jelmezeket.
Fél kilencre vittük a lányokat aznap oviba, Zoltán segítsége felbecsülhetetlen volt, mert bizony a három lány jelmeze és a bulira szánt innivaló, rágcsálnivaló részére alig találtam megfelelő nagyságú szatyrot és ezt cipelni is kellett..
Hanna, kisbaba jelmezének felvételében szintén Zoltán segédkezett az öltözőben, amíg én a kicsikre adtam rá a napocska és tündér ruhát. Szeretem benne, hogy csak azért ment be kicsit később a munkahelyére, mert vágyott rá, hogy egy kicsit saját szemével is lássa a jelmezekben pörgő, ragyogó arcú lányait. Aztán persze el kellett indulnia, én pedig bekapcsoltam fényképezőgépemet, hogy megörökíthessem a pillanatokat. Jelmezben reggeliztek a gyerekek, aztán elkezdődhetett az összetolt asztalkákból rögtönzött kifutón való ruhabemutató. A fegyelmezetten, kíváncsian sorban ülő gyerekeknek ki kellet találni,hogy minek öltözött be társuk. A katicává változott Ildikó néni türelmesen és nagyon lelkesen vezette végig Shreket, a balerinát, a kis majmot, a szerelőt, a postást, a királylányt, a hóangyalt, a két Fifit, a tündért és legvégül a napocskát. Kicsi Eszter napocska jelmeze telitalálatnak bizonyult, hiszen Ildikó néni remekül összekötötte a farsang és a nap között rejlő télűző jelentést, így a felvonulás végén Eszter jelképezhette a tavasz, a meleg közeledtét és minden gyerek elénekelte a repertoárjukban szereplő összes napocskás dalt. Eszter ragyogott, még jó, hogy a napszemüvege rajta volt...
A táncukat nem vártam meg, mert rohantam Hanna csoportjába, hogy ott örökítsem meg a jelmezbe bújt gyerekeket néhány fotó erejéig. Szinte fejbe kólintott a három évnyi korkülönbség adta nyugalom, fegyelmezettség, az, hogy szinte észrevétlenül megnyúltak, komolyodtak, okosodtak mindannyian. A jelmezek többsége is költeménybe illő de legalábbis ötletes volt. Bátran, a fényképezőgépnek pózolva vonultak fel ők is a kifutón és én egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez az utolsó farsangjuk ott, a kedves kis óvoda falai között. Töprengésemből aztán felébredtem és gyorsan készítettem a cowboynak öltözött óvónénikről és a tavasztündér Ani néniről egy-egy fotót, majd pár csoportképet is, mielőtt elkezdődött a játékos verseny, ami olyan klasszikusokból állt ,mint a fellógatott cukor evés, szívószállal való gyors-ivás és kéz nélküli gyors evés. Hihetetlenül tudnak lelkesedni a 6 évesek. Ők már drukkolnak, mernek és persze szeretnek nyerni is. Mire vége lett a mókának, befutottak a lelkes anyukák által készített fánk variációk és egyéb süteménycsodák, így boldogan ült le a rénszarvas, a ló, a gésa, a tűzistennő, a superman, a vámpír, a cica, a nyuszi, a rendőr és persze a kisbaba is az asztalkákhoz, hogy sorban meg is kóstolják a finomságokat. Két fánkot magamba tömve szaladtam át a kiscsoportba, hogy a kicsik játékairól is készítsek pár életképet, aztán a csaknem két órányi gyerekzsivajtól kicsit kótyagosan (ezúton is emelem kalapom az óvónők türelme, idegrendszere és zajtűrőképessége előtt) hazasétáltam, hogy rendszerezzem a rengeteg képet és így újra átéljem az ovi farsang pillanatait. Az utolsót és az elsőt.


You Might Also Like

7 megjegyzés