RSS

2010. március 23.

Zöldövezet meg egy jó könyvecske










Lakótelepi lakásban nőttem fel. 13 éves koromig a földszinten, aztán egy másik házban már az első emeleten. Ugyan megfigyelhettem hogyan nő balkonládában a paradicsom és a mutatós pirospaprika de a kertészkedéssel, növényekkel, földdel közelebbről csak nagyszüleim révén ismerkedtem meg. Kilátástalanul nagy földjük volt a hegy lábánál. Tudtam mi az a szüretelés, metszés, kapálás, szántás, ültetés, dughagyma és büdöske. A házuk előtti kiskert szépítgetésében segédkeztem leginkább. Ott, Mendén szedtem magamba minden kertészkedéssel kapcsolatos ismeretemet, ami valljuk be nem túl sok, lévén én a lógósok közé tartoztam és egyébként is rájöttek nagyszüleim, hogy több kárt okozok, mint hasznot ha befognak... Nos, a földet azóta sem túrom szívesen viszont eszméletlenül nagyra tartom, sőt tisztelem azokat az embereket, akik így keresik kenyerüket. Sosem gondoltam, hogy kertes házban fogok egyszer lakni, sosem vágytam rá igazán. Még Hanna születése után is egy társasház tetőterén laktunk és maximálisan kielégített a Városliget zöldje.
Hanna elmúlt egy éves, amikor ide a budapesti kertvárosba költöztünk, elég közel hajdani lakóhelyemhez. A házhoz tervezett kert is tartozott, így nem nekünk kellett bíbelődni vele. Azért füvet már nyírt Zoltán korábban is, így azzal nem volt gondunk. Ha meg elakadtam valahol, a szembe szomszédtól, Feri bácsitól mindig lehetett szakmai segítséget kérni. Levendulát, tulipánt és nárciszt ültettünk Hannával, majd később a kicsikkel is és együtt örültünk ha kinyílt valamelyik. Most az aranyeső virágba borulását figyeljük. A konyhaablakban fűszernövények nőnek és bizony gyakran szembesülünk vele, hogy megint elfelejtettük meglocsolni valamelyiket.
Nemrég vettem Hannának egy nagyszerű könyvet, ami játékosan szeretteti meg a kertészkedést a gyerekekkel. Nagyon ötletes dolgok vannak benne, be is jelöltem párat, amit feltétlenül szeretnék megvalósítani belőle a lányokkal. Lapozgatás közben eszembe jutnak az oviban és iskolában is kicsíráztatott babok okozta izgalmak. Hannáék minden évben hagymát ültetnek és Luca napkornem felejtünk el búzát tenni a cserépbe.

Tegnap fűfejet készítettünk. Nem azt a jópofa harisnyásat, hanem egy egyszerűbb, cserepes változatot. Mindenki földet tett a cserepébe, picit meglocsolhatta, majd fűmagot hinthetett rá. Eszméletlen lelkesek voltak a lányok, nagyon komolyan vették a "feladatot". A cserép szemet, szájat és orrot kapott, így lett belőle fej. Most már csak locsolgatni kell és várni,hogy kinőjön a haja, amit megígértem, hogy ha elég hosszú lesz, kedvükre le is vághatnak. Közben talán észrevétlenül megszeretik a kertészkedést, megint tanulnak, okosodnak és rácsodálkoznak milyen csodálatos a természet, hogyan lesz növény, virág egy kis magból. Hogy a növény is meghálálja a törődést, hogy az is élőlény.
A szuper kis könyv zöldfülű kertészeknek ad tippeket. Az a helyzet, hogy nemcsak a lányok füle zöld ezen a téren. Úgyhogy nemcsak ők várják, hogy lapozzak a következő ültetéshez.




8 megjegyzés:

Vera írta...

Tyű, ez nagyon jónak tűnik! Nem állandóan, de többször kerestem hasonló könyvet, mert én is csak nagymamánál töltött mecseki nyaralásoknál bővítettem kertészeti "tudásomat", szóval, rám is rámfér, de a lányok miatt már nagyon aktuális lenne. Imádnak ők is kint ténykedni, ilyen apróságok készítése pont ideális lenne egy albérleti házba. :) Nem sok értelme van virágágyásokat létrehozni, ha úgyis itt hagyjuk. (remélem) Már Zita is locsolgat, őt is be lehetne a saját szintjén vonni.

nos, életem párja, pénzügyminiszterünk ma itthonról dolgozik, tüstént megyek is és tárgyalásokat folytatok egy esetleges húsvéti könyvbeszerzésről... :-)))
Köszi, hogy megosztottad az ötletet! /megint :-)/
Puszi,
Vera,egy másik zöldfülű zöldkedvelő anyuka :)

g.Vivien írta...

Tök jó ötlet! Lehet csinálni családot is kisebb-nagyobb cserepekből. :)

Nagyon ötletes, és ne aggódj, majd a Csajok locsolnak helyetted is. :)

HJuice írta...

Azt hiszem, ezt nekem is be kell majd szereznem, ha újra kertes házba költözünk, mert a korábbi esélyünkkel (a panel előtt nagy kertünk volt, de mindketten lakótelepen nőttünk fel) nem éltünk túl jól... Inkább csak a szándék volt meg bennünk, a tudás hibádzott.
Jut eszembe, megvan még a ház? Mert mi azóta se tudtunk lépni semmit, csak álmodozunk! De arról is!

Kriszta írta...

kreativitás a köbön!:)

Krisztina írta...

Hú, még emlékszem az általános iskolás babcsíráztatásaimra!Úgy látszik anno a mi korunkban még később indult el a kertészkedős dolog...habár az ovinkban mi már anno saját kerttel büszkélkedhettünk és nevelgettük a kis palántáinkat:)Nagyon nagy élvezettel csináltam. Társasház révén sajnos csak a gangon és ládában lévő virágaimat tudom ápolgatni,ültetni. Épp aktuális lesz az ültetés, itt a jó idő!Még egy gondolat: tizenéves koromban imádtam Gerald Durrel könyveit. Neki van egy könyve,talán az a címe, hogy a Fiatal természetbúvár..nem biztos. Na, az még egy szép és okos könyv!Kriszta,aki már végre tud ide is kommentelni:)!

Mónika írta...

Szóóóval, ezért kellettek neked a szemek!
:)
A tiétek, jobb mint a mostanában kapható hálós "fűfej"
:)

A kertészkedést én is így kezdtem, először "csak" egy könyvet vettem és "szaklapokat", majd a növénykatalógusokat is elkezdtem gyűjteni, szépen sorban (de nem észrevétlenül)kezdtek el tornyosodni a "szak-könyvek" a polcokon.
A könyvek, leginkább akkor voltak segítségemre, amikor a kertet terveztem...
Azóta megy minden mint a karikacsapás, csak giliszták és csupasz-csigák ne lennének...
:(

ui:
A kerti-munkát, én terápiás célra használom!
A családom szerint sokat segít rajtam.
:)

Ewe írta...

Mi is lessük, hogy mikor bújnak a tulipánok, amiket ősszel együtt ültettünk. Sehol semmi a környéken viszont már felismerhetőek a levelek. Remélem a mieink is neki indulnak... Hóvirágszárunk már van virág nélkül, meg krokuszunk is. Majd csak akadnak bimbók is:)

Az ovis nagy napról mikor írsz?

Puszi,
Evi

p.s: A Kanáris leírás nagyon élvezetes volt:)

Natimi írta...

Anett is lelkesen mesélte,hogy majd húsvétkor haza hoz valamit,amit ő ültetett a napiban:)...de nem árulta el,hogy mit!Úgy szeretem,mert tud titkot tartani:))

Ügyesek vagytok lányok!És tényleg olyan jóképűek ezek a cserepek:))Biztosan szép nagy hajuk nő majd...

Puszillak,
Timi