Tökfaragásból ismét jelesre vizsgázott Zoltán. Annyira hatékonyan készítette el a lámpásokat, hogy nem volt időm arra sem, hogy megörökítsem a munkálatokat és őt, segédmunkásaival együtt. Pedig nehezítésképpen nem egy óriási tököt, hanem három kisebbet vettem idén. Kettőnek lett arca, a harmadikra nem rendeltem, mert azt fekete dekor gumi anyagból kivágott mintákkal díszítettem. Fő segítségem ebben Hanna volt, aki ezen a vasárnapon a szokásosnál is többet sziporkázott, igazán remek formában volt. Jól mutatnak a teraszon. És jó, hogy eggyel több okunk van várni az egyre korábban érkező sötétedést.


Tipp: Innen letöltheted a sablont, ráadásul tök jó recepteket is találhatsz az oldalon.

Tegnap este anyukám oltotta el a mécseseket. Mi ugyanis Zoltánnal ismét színházban jártunk kettesben. Az előadás alatt szorítottuk egymás kezét és gyakorlatilag egész idő alatt elfelejtettük, hogy nézőtéren ülünk. Komolyan azt hittük, hogy egy kórház ajtaján kukucskálunk be végig és a szünet is észrevétlenül hamar érkezett el. A darab felkavaró és nagyon elgondolkodtató. A téma is komoly. Mégis sokat nevettünk. Azt hittem Rudolf Péter nem tud nagyon meglepni már minket. De nagyon is tudott. Teljesen a hatása alatt vagyok...

Nézzétek meg ha tehetitek! Centrál Színház: Brian Clark: Mégis, kinek az élete?