Este kilenckor jutott eszembe, hogy nem készítettem el a Hannának beígért kekszmorzsa alapú süniket, amiket másnap az iskolába szeretett volna bevinni, hogy még ezen a módon is megünnepelje osztálytársaival 7. születésnapját.
Vasárnap este ahogy gondolom más iskolás korú családoknál szokás, mi is különös figyelmet fordítottunk a készülődésre, a téli szünetet követő első tanítási napra. Időben kezdtük a fürdetést, hajmosást, körömvágást, táskából való kissé erjedt szagú almaital kihajítását és a tanszerek bepakolását, ceruzák hegyezését, vers kikérdezését, meseolvasást, altatást. És mire a végére értünk és legszívesebben bebújtam volna a kádba, hogy egy illatos habos fürdőt vegyek, csakhogy eszembe jutott, hogy nekem van még egy kis dolgom a konyhában. Zoltán a hálószobában dolgozott a laptopján és közben őrizte a lányok szokásosnál nyugtalanabb alvását.

Nekiláttam a süniknek. A massza összekeverése kb. 7 percet vett igénybe. De jó, gondoltam magamban, egy pillanat alatt itt sorakoznak majd Hanna szülinapi sünijei én meg végre lazíthatok. Egy perccel később rájöttem, hogy a megfelelő süni formázáshoz bizony idő kell. A mandulaforgácsokat se lehet csak úgy kapkodva beleszurkálni a masszába. Az első hármat igazán körültekintően formáztam meg,amelyik egérre hasonlított azt kíméletlenül újra gyúrmáztam. A tizediknél már kicsit untam, bekapcsoltam a rádiót halkan. A szemeket orrokat francia drazséval alakítottam ki és ettől a művelettől új lendületre kaptam. (Máig rejtély honnan volt nekem francia drazsém éppen akkor, de tény, hogy a görgős spejz polc legtetején egy mozdulattal a kezembe akadt egy zacskóval. Hiába, no, mindig is szerettünk mindent ami francia.) A mandulatüskék beszúrásához már végképp nem volt türelmem, így lehívtam Zoltánt, aki kissé kikerekedett szemekkel hallgatta végig kérésemet, majd bármilyen tiltakozás nélkül elvállalta a feladatot és becsületesen, precízen, egyetlen morgás nélkül csodás tüskéket gyártott mind a 26+2 süninek. Még csak bele sem kóstolt. Annyira szerettem érte.

Tálcára tettük őket, én egy darabig nézegettem a szépen sorban álló tüskés hátúakat. A gyertyafényes, kényeztető fürdő elmaradt persze. Helyette csak zuhanyoztam. Közben pedig megállapítottam, hogy vannak dolgok, amiket az ember csak a gyereke kedvéért tesz meg. Hogy ne okozzon csalódást neki, hogy kifejezze ilyen módon is mennyire szereti és talán egy kicsit azért is, mert - nehéz bevallani- de igenis jó érzés egy kicsit "szuperanyu" szerepben tetszelegni.



Íme a recept egy osztálynak való mennyiséghez:

Hozzávalók: 50 dkg darált keksz, 10 dkg olvasztott vaj, 10 dkg porcukor, 4 ek kakaópor, annyi tej, hogy könnyen gyúrható legyen
Kell még francia drazsé és mandulahasáb

Elkészítés: A hozzávalókat jól összegyúrjuk Kis süniket formázunk a masszából. Az eredeti recept szerint a hátukat olvasztott csokoládéba kell forgatni, ám én az ötödik után ezt meguntam és nem is igazán hiányzott, majd (férj vagy más munkaerejét felhasználva) beleszúrjuk a mandulahasábokat. A szemet, szájat francia drazséval alakítjuk ki.



Eredeti ötlet innen.