Nem gondolkodtam sokat. Gyakorlatilag azonnal igent mondtam az útra, arra, hogy én is résztvevője legyek egy újságíróknak szervezett missziónak.
Az utat a Procter and Gamble és a Unicef karöltve szervezi. Akinek még pelenkás korú gyereke van biztosan olvasta a Pampers pelenka csomagolásán, hogy azzal, hogy azt a terméket választotta egy újszülött kori tetanusz oltással járult hozzá a fejlődő országokban élő babák egészségéhez. Lehet, hogy nem is azért vette, mert látta a szlogent: 1 csomag Pampers= 1 védőoltás. Pedig tényleg így van. Én elhiszem. De most saját szememmel láthatom és még jobban meggyőződhetek arról, hogy bármely UNICEF logóval ellátott Pampers termék megvásárlása után a Pampers egy vakcina beszerzéséhez szükséges összeget adományoz a UNICEF-nek, ők pedig eljuttatják többek között a Kambodzsában élő rászorultaknak.
Szlovák és horvát újságírók is jönnek, hiszen ugyanabba a régióba tartozunk. A kampány már tart, a polcokon már ott vannak a UNICEF logóval ellátott pelenkák és Pampers termékek, nyilván az a cél, hogy minél több fogyjon belőle.
Bizonyára van olyan, aki legyint és azt mondja csak üzleti fogás az egész nem kevés reklámmal megspékelve. Én hiszem, hogy ez valóban egy nemes cél és őszintén remélem nekik is beszámolhatok arról, hogy ez sokkal több ennél.
Az útra felkészültem. Lélekben is, hiszen nagyjából tudom mi vár rám. Testben is, hiszen túl vagyok 3 oltáson és szedem a malária elleni tablettát. Agyban is, hiszen annak ellenére, hogy magabiztosan beszélek angolul a kórházi, egészségügyi nyelvezettel nem voltam tisztában eddig, így vettem pár leckét Zoltán zseniálisan jó barátjától, aki történetesen angol tanár is. A témába pedig belevetettem magamat. Olvastam éjjel és nappal.
Olyan természetes hogy mi itt Magyarországon elvisszük a kötelező védőoltásra babáinkat. Vajon hányan vagyunk tisztában azzal, hogy milyen szörnyű betegségektől ment meg bennünket a "szuri". Belegondolunk abba, hogy a tetanusz, a merevgörcsnek nevezett betegség van, ahol még létezik? Hogy léteznek országok, ahol szörnyű kínok között halnak meg kisbabák és kismamák ezrei, mert nem jut el hozzájuk az egyébként nem is drága készítmény? Ma már senkinek nem szabadna meghalni tetanuszban, hiszen a betegség egyszerűen megelőzhető. Bevallom, eddig nem sokat gondolkoztam ezen...
A napirend szerint igen zsúfolt programban lesz részünk. Kis falvakba jutunk el, ahol megfigyelhetjük hogyan fogadják az ott élő emberek az orvosokat, akik beoltják őket. Találkozunk egy tetanuszból felépült kisgyerekkel, ami maga a csoda, hiszen a betegség halálos és kegyetlen. Elmegyünk kórházakba is, amitől egy kicsit tartok persze. Láthatunk majd oltásra váró édesanyákat,karjukban kicsi csecsemőkkel. Akik ugyanolyanok, mint mi, csak Kambodzsában élnek. Ők is ugyanúgy aggódnak a babájukért, mint mi itt a "jólétben".
Közben pedig előadásokat hallhatunk a helyi UNICEF képviselőitől ahol majd kérdezhetünk és kérdezhetünk, hiszen az egész utazás célja nem más, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára és arra, hogy nemes célt érdemes támogatni.
Délután indul az autó a bécsi repülőtérre. Onnan repülünk majd. Bangkokba. Az út több, mint hosszú lesz de felkészültem. Könyvvel, magazinokkal és a kis laptoppal.
A lányoknak elmagyaráztam hová és miért megyek. Olyan édesek a kicsik, ahogy kiejtik az amúgy bonyolult szónak számító Kambodzsa nevet. Hannának megmutattam a földgömbön mekkora út vár rám. Almákkal fogják számolni a napok múlását. És szerencsére csak kicsit szomorúak. Mert Zoltán nagyon ért a nyelvükön. Megígérte hogy minden napra tart nekik meglepetést és egyébként is egy csomó dolgot csinálhatnak, amit én nem engednék meg. Például lehet az ágyon ugrálni! Nem bánom! Szép tőlük, hogy nem nehezítik meg az elválást, hogy higgadtan beszélhetünk a pár, anya nélküli napról velük. És biztos vagyok benne, hogy valami megváltozik a gondolkodásomban majd az ott látottaktól, hogy még jobban fogom értékelni azt ami körülvesz. Hogy valami oka van, amiért nekem most el kell mennem oda. Majd megfejtem.
By the way. Mondtam, hogy ott igen meleg lesz? Úgyhogy ezekre a cuccokra nem lesz szükségem.
21 megjegyzés
Ágnes, nem tudom visszatartani a könyneimet. Ez van.
VálaszTörlésÍrtam már: vigyázz magadra!!! És, nagyon várunk már most haza!!!:)
Ez szuper! Jó utat és jó munkát!
VálaszTörlésHú, kicsit rémisztő, hogy milyen messzire mész...és persze maga a hely sem a "hétköznapi" úticélok közé tartozik:) De nagyon jó utat Neked! Ismerkedj, tanulj, okosodj és érezd jól magad, és persze írj nekünk, hogy ott mi hogy zajlik, hátha MI is kicsit más szemmel tudjuk nézni az amúgy hétköznapi dolgainkat, amihez olyan nagyon hozzászoktunk már...és nem is biztos, hogy annyira természetesek. Kriszta
VálaszTörlésFantasztikus, hogy vannak ilyen nemes kezdeményezések!
VálaszTörlésTudom milyen az, amikor az ember mindent megtenne, minden pénzt megadna, hogy segítsen a gyermekén, de tehetetlen.
Nagyon vigyázz magadra!
(szuper a fotó!!!)
Drága Ágnes!Először is jó utat,vigyázz nagyon magadra és már most várom az életjelet rólad!!
VálaszTörlésAz itthoniak biztosan jól ellesznek,hála ügyes lányaidnak és nagyon rendes/ügyes/ férjednek,Zoltánnak:)
Sokat fogok rád/rátok gondolni a napokban:)
Légy jó!
Puszilunk,Timi és István
Edith! Ez kedves!
VálaszTörlésEmőke! Köszi köszi!
Kriszta, hát tény, hogy nem a szomszédba repülök de az nem is lenne annyira izgalmas. Majd írok igen.
Glória! Igen igen és köszönöm, hamarosan rólad is lesz hasonló (legalábbis a háttér ugyanaz lesz :-))
Timi! Nagyon köszönöm, érezni fogom ha gondoltok rám.
Ági
Én is könnyes szemmel gratulálok, és kívánok sok sikert az úthoz!!!
VálaszTörlésKedves Agi,
VálaszTörlésnagyon jo utat kivanok Neked, ahogy olvastam, tenyleg jol felkeszültél minden teren, es biztos, hogy a lanyok es Zoltan is jol birjak majd itthon.
Biztos nagyon sok elmenyben lesz reszed, de biztos nehez lesz neha erzelmileg megelni, atelni, belelatni az ottani eletbe.
Vigyazz Magadra es varjuk a beszamolokat!!!
Sok puszi Orsi
Anya nagyon bator vagy hogy bele vetted magad az ismeretlenbe,de nemes celeert teszed es ez megeri.Ngayon drukolok neked,remelem sok tapasztalattal es emlekkel tersz majd haza.Kitartast es sok szerencset az utadon,majd ha megjottel jelez es varjuk a beszamolodat amit majd az utadon szerzel.Remelem sok fotot is keszitesz.A lanyok meg biztosan jol ellesznek az apjukkal otthon,de nem sok apuka va aki ennyire elvan a gyerekeivel hogy meg bevalalja hogy par napra ejjel es nappal vigyaz 3 kislanyra.Apara is buszke lehetsz meg a lanyokra is
VálaszTörlésLányok köszönöm hogy gondolatban velem vagytok! Sokat jelent, nem is hittem volna mennyire sokat!
VálaszTörlésÖlelés nektek,
Ági
Bon voyage!
VálaszTörlésBon voyage! Zoltánnak is kitartást:-)
VálaszTörlésKedves Ágnes,
VálaszTörlésjó utat kívánok és sok sikert!
Nagyon várom , hgy halljam a fejleményeket. Veled vagyok :-)
Szeretettel:
Éva
Kedves Ági!
VálaszTörlésSajnos lekéstem, mert tegnap délután elutaztál, úgyhogy utólag tudok "előre" jó utat kívánni és csatlakozom minden előttem szólóhoz (vigyázz magadra és várom én is a beszámolót).
Magdi
Úristen, csak már a
VálaszTörlésKambodzsáról még..
posztot írnád itthon...
Én rettentően aggódom érted! Vigyázz magadra nagyon!!!!
Olyan rossz előérzetem van!
Milyen gyakran tudsz vajon majd írni ide?
Ildikó
Csak csatlakozni tudok a többiekhez, akik jó utat kívánva várják a következő sorokat!
VálaszTörlésRemélem minden rendben, nagyon vigyázz magadra! Alig várom a beszámolódat...
VálaszTörlésPuszi:
Piroska
Most már picit megnyugodtam.Várom a bejegyzésed,ahogy visszaértél a fővárosba!Gondolom egy percet sem unatkoztok.Annyira várom,hogy írj!!
VálaszTörlésÉn a hét közepétől itthon vagyok Anettel,úgy hogy remélem érezted amikor jó párszor veled voltam(gondolatban,persze):)
Vigyázz nagyon magadra Ágnes!!
Puszi,
Timi
Szia!
VálaszTörlésEz igen! Igazi szuper NŐ vagy! Gratula! Irigység, féltés, izgalom...
Krisz (egy új állandó olvasód)
Remelem szerencsesen megerkeztel es jol erzed magad,es hogy rengeteg erdekes elmenyben lesz reszed,varunk vissza es varjuk a beszamolokat es kepeket
VálaszTörlésItt is jelzem, hogy szerencsésen megérkeztem haza. A repülőút drámaian rázós volt hazafelé de legalább ilyet is átéltem már, lehet miről anekdotázni..
VálaszTörlésViszont egyáltalán nem aludtam, ráadásul az időeltolódás is megzavart így tegnap csak kóvályogtam, aludni próbáltam és a gyerekeimet ölelgettem.
Ma már újra a réginek érzem magam és próbálok visszarázódni a hétköznapokba.
Nagy szeretettel üdvözlöm az új olvasóimat Évát és Kriszt! Nekik is, ahogyan a régieknek köszönöm a sok támogatást, biztatást. Végig éreztem, hogy velem vagytok.
"Ákom" azaz khmerül köszönöm,
Ági
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes