Idén is megérkezett és idén is visszaválthatósak, azaz a szembeszomszéd Feri bácsi jóvoltából csak addig élvezik vendégszeretetünket, amíg én azt nem mondom, hogy elég majd szépen megköszönve, hogy a lányoknak ismét felejthetetlen húsvéti nyúl élményben lehetett részük érzékeny búcsút veszünk a nyusziktól és gondos kezekre bízzuk..

Tegnap visszavittük a három nyuszit, névszerint Tappancsot,Banderit és Kockásfülűt. Nem tudom hogy mindhárom lányunk elhiszi -e mesémet, miszerint a nyuszikat a Húsvéti nyúl pottyantotta ide és azért adjuk Feri bácsinak, mert ő szakszerűen tud gondoskodni az állatokról a későbbiekben és attól, hogy csak három lépésnyire kerültek olyan érzésük lehet, hogy még mindig az övék. Hanna gondolom ismeri a valóságot, mégsem rontja el a mesét.






Azon a bizonyos vasárnapi reggelen, amikor Zoltán biciklizni ment a lányokkal amolyan figyelemelterelés gyanánt, én az előre megbeszélt forgatókönyv szerint átmentem az édes bundásokért. Kaptam hozzá dobozt, forgácsot, szénát, tápot, két kis tálat és némi instrukciót. A két hetes nyuszikat megnyugtattam, hogy csak pár napig kell kibírniuk nálunk, utána mehetnek vissza anyukájuk mellé a ketrecbe és egy szavuk se lehet, mert nálunk legalább szaladgálhatnak a fűben, ismerkedhetnek a szabadság érzésével, amit Feri bácsinál gondolom nem kapnak meg lévén házi nyulak, akiknek az a sors jutott, hogy megfelelő súly elérése után megegyék őket. Jaj. Nem véletlenül nem ettem még nyuszipörköltöt, hiába mondják, hogy finom..










No de hogy ne legyek ünneprontó leírom inkább, hogy felejthetetlen pillanatok közé tartozik az a látvány, amikor Hanna és a kicsik mindent hátrahagyva szaladtak a fű közepén álló dobozhoz, amiből pontosan 3 pár fülecske kandikált ki. A helyes nyúl fogás elsajátítása után ki-ki a sajátját vette ölbe és azt becézgette. A nyuszik bemutatták, hogy gyorsabbak náluk és karmolni is tudnak így csakhamar három nyúl után szaladgáltunk, mert a világért se szerettük volna ha a kerítés alatt az úttestig jutnának el vagyis csak az járt a fejemben, hogy jó lenne épen egészségesen visszaadni Feri bácsinak a tapsifüleseket és bevallom nem bántam volna ha már aznap este... Az egyik a kerítés mellett húzódó nagy bokorrengeteg mélyén egy elérhetetlen zugban húzta meg magát, Zoltánnak kellett a tettek mezejére lépnie és elfogni a szökevényt. Úgy döntöttünk, hogy a nyulaknak a dobozban lesz a helyük és a továbbiakban csak szigorú felügyelet mellett futtathatóak a fűben. A lányok betartották a szabályokat. A legnagyobb egyetértésben etették, itatták, becézték a nyulakat és pedig nem győztem a tápot, a szénát és egyebeket takarítani a teraszon majd a házon belül is de nem bántam, mert csillogott közben szemük és legalább hússzor elmondták mennyire nagyon örülnek nekik.
Hogy a lenti mellékhelység mosdója jelen pillanatban használhatatlan mivel nyúltáppal kevert vízzel eldugult? Ugyan! Amikor felfedeztem mi történt, odamentem Zoltánhoz, hogy figyelmeztessem, lesz egy kis munkája és megmutatom, ha megígéri, hogy a látványtól nem ájul el és nem is kezd éktelen ordításba. Nem kiabált és remélem ma nem felejt elmenni a barkácsboltba, hogy vegyen szifonalkatrészt.

Aranyos állatok ezek a nyuszik, tényleg nagyon lehet őket szeretni és puha selymes a bundájuk- a lányoknak el is meséltem, hogy jól emlékszem, hogy apukámnak volt egy nyúlszőr sapkája de az régen volt, Hannát persze nagyon érdekelte a téma, záporoztak a kérdései én meg kapva kaptam a lehetőségen, hogy az állatvédelemről és a szűcs szakmáról csacsogjak vele. Beszélgettünk még a felelős állattartásról illetve az állattartás felelősségéről. A vendég nyuszi ismét megerősített abban, hogy a lányok még kicsik ahhoz, hogy saját állatkájuk legyen, a gondozás és a piszkos munka is rám maradna, amit én nem szívesen vállalok be. Életformánk is olyan, hogy sokat hagynánk szegényt egyedül, más gondjaira kellene bízni, akkor meg minek. Minden tiszteletem azoké a sokgyerekes anyáké, akik családjuk mellett még más állatfajták lelkiismeretes gondozását is magukra vállalják. Sziréna a macska mindenesetre velem együtt könnyebbült meg, amikor ünnepélyesen visszavittük az utca túloldalára a három nyuszit.