Bolondok napja




Lefogadom alig van olyan család, amelyikben ne lenne legalább egy olyan fotó, ahol a gyerekek - valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag- ne pózolnának a fejükre húzott harisnyanadrágjukkal vagy más, oda nem illő ruhadarabbal. Az enyémek is boldogan szaladgálnak fel s alá ilyen szerelésben és minden alkalommal megkérdezik, hogy mehetnek -e így óvodába. A válaszom mindig ugyanaz: Majd bolondok napján.

Április elsején reggel aztán hamar rájöttek, hogy itt a lehetőség, hogy ez az ő nagy napjuk, hiszen meglehetősen vicceskedve ébresztettük őket. Semmi különös, csak az ablakon kinézve bugyutaságokat hittettünk el velük és ők ezen jót nevettek. Közben pedig röpködtek az "Április bolondja, május szamara" ártatlan csúfolódások.
Harisnyanadrággal a fejükön mentek oviba. Hanna is az iskolába. Állítólag aznap nem sokan vettek fel felemás cipőt, nem sokan fésülték viccesen a hajukat. Kár. Mert bolondozni igenis jó. Boldog vagyok, hogy már a kicsiknek is kifinomult humorérzékük van, hogy mindig kaphatóak egy kis bohóckodásra, viccelődésre. Mondjuk volt is kitől örökölniük ezt a fontos tulajdonságot. Zoltán bármikor egyetlen mondatával, szavával meg tud nevettetni. Ez pedig nagyon jó. Vállalom. A mi családunk kicsit bolond(os). Remélem így is marad(unk).




Ja. Zoltán tisztán emlékszik egy jó tíz évvel ezelőtti átvágásomra, amikor elváltoztatott hangon telefonon felhívtam és így közöltem vele, hogy valami igen nagy lehetőséget, jutalmat nyert. Idén megkért, hogy egyik barátját is vicceljem meg. Megtettem. A végén már megesett a szívem az áldozaton, hiszen a hétvégéjét kezdte átszervezni az áhított Mazaratti tesztvezetés miatt. És bármennyire óvatosan vettem fel a telefont ezek után, engem is behúztak a csőbe. Visszakaptam. A TV2 interjú után nem lepődtem meg, hogy egy másik csatorna is szeretne beszélgetni velem, elhitették, hogy ez a kampány része. Az állítólagos tv csatornának az értékrendje, szellemisége viszont annyira távol áll tőlem, hogy nemet mondtam a kedves felkérésre, különös tekintettel arra, hogy olyan emberekkel kellett volna egy asztalhoz ülnöm, akiknek még a köszönésüket sem fogadnám szívesen politikai szélsőséges nézeteik miatt. Mondjuk fogalmam se volt mit keresnék és egy ilyen műsorban, egy ilyen társaságban de nem gyanakodtam mindaddig, amíg az udvarias köszönöm nem válaszra az ismeretlen hangú hölgy csak annyit ordított a kagylóba, hogy megnézhetem magamat és a vállalkozásaimat. Na ekkor jöttem rá, hogy átvertek. Az a helyzet, hogy megérdemeltem. Vigyázat! Jövőre is lesz április elseje.

You Might Also Like

10 megjegyzés