Vasárnap a Gouba design vásárban jártunk mjegint, mert Hanna szerette volna elkölteni a perselyéből kihalászott spórolt pénzének egy részét. Határozott céllal mentünk, lógós fülbevalóra vágyott, mégpedig valami egyedi és különleges darabra. Márpedig a Goubában csak ilyenek vannak, úgyhogy nem meglepő, hogy egész hamar megatlálta az ötletesw, ízléses, vicces, kislányos és picit lógós jelzőknek mind megfelelő ékszert.
Fagylaltot ábrázol és biztos vagyok benne, hogy ha nyáron felveszi kis pántos ruhájához, sokan megkérdezik "De jópofa! Hol vetted? "

A kicsik ezalatt a kürtőskalácsos kocsiból áradó illat felé rohantak Zoltánnal. Felolvastatták a kínalatot. Volt fahéjas, kakaós, diós, vaníliás, cukros...
Hosszú egyezkedésre készült fel Zoltán, ám legnagyobb meglepetésére Eszter és Noémi a maguk négy és fél évükkel, felnőtteket is megszégyenítő nyugalommal kezdtek el tárgyalni egymással a fennálló helyzetről:

-Eszter! Szavazzunk! Ki szeretne kakaósat?
-Én diósat szeretnék!
-Tudod mit? Szerintem most ne szavazzunk, inkább kő-papír-ollózzunk!
-Jó!
-Aki nyer az választja ki..
-Kő, papír, olló!
-Papír!
-Kő!
-Nyertem, mert a papír becsomagolja a követ!
-Ah! No nem baj!
-Akkor egy kakaósat kérünk!- mondta Zoltán az eladónak, aki a lehető legjobb érzékkel tájékoztatott bennünket arról, hogy ha kettőt fizetünk, hármat kapunk csak ma..


Mi pedig olyan nagyon büszkék voltunk Zoltánnal a két kicsire, akik veszekedés nélkül igazságosan, a játékszabályokat betartva, szóval demokratikusan megegyeztek ebben a fontos kérdésben. A "vesztes" az eredményt szó nélkül elfogadta és őszintén hitte, hogy legközelebb majd mellé áll a szerencse de az is lehet, hogy ő állít maga mellé embereket (mondjuk nővérét) és akkor mégis a szavazásos módszert választja és akkor többségi győzelmet arat... Mi ez ha nem mini demokrácia?



-