Egy Hannának.
Ezzel sok munka volt de szerencsére tavaly volt időm az üres papír üdítős dobozokat skiccerrel kivágni, arannyal lefújni és tetőt, házszámot eszkábálni hozzá. Idén csak le kellett vennem a padlásról. Festékkel kijavítottam ahol lekopott a ház "vakolata" de alapvetően stabil építménynek bizonyultak és a is vityillók gond nélkül átvészelték a tavaszt, a nyarat és az őszt a padláson egy műanyag dobozba zárva. A tetőket csak lefújtam hósprayvel, itt-ott megragasztgattam és már mehetett is a nappali ablakpárkányára. Került bele kis édesség, rágógumi, csatok, hajgumi, hegyező, radír de előre tudom, hogy sokkal jobban fog örülni Hanna a "Ma csak anya pakol", a "Gyertyafényes habfürdő", a "Készítsünk együtt kókuszgolyót", "Nézzünk meg egy karácsonyi filmet a moziban!", "Csináljunk egy igazi teadélutánt a legszebb porceláncsészékkel!", "Kapsz egy forró csokit!" és az "Olajos masszázs" utalványoknak.






Egy Eszternek.Ez is a padláson vészelte át a tavaly karácsonytól idén adventig tartó időt. Tökéletes állapotban maradt meg, semmi tennivalóm nem volt vele csak megtölteni és a két oldalát sima fehér szalvéta papírral betömködni, mintha szaloncukrok lennének egymás felett. Ez azért is lényeges, mert a meglepik rejtve maradnak a kíváncsi szemek előtt és nem potyog ki belőle semmi.



Egy Noéminek. Pont olyan, mint Eszteré csak a gurigák papaírburkolata árulja el mégis, hogy ez másvalakié. A tartalom is ugyanaz. Szépen mutatnak egymás mellett. Persze lehetne egy kalendáriumunk is, amin testvériesen osztozkodnának, ám én két éves koruk óta külön készítek egyet mindegyiküknek. Magyarázhatnám sokféleképpen, hogy miért, egy azonban biztos: kimondhatatlanul élvezem a naptárkészítéshez kapcsolódó tevékenykedést.





Egy anyukámnak. Az Éva magazin adventi számában láttam meg ezt a gyors zacskóhajtogatást. Én különböző méretű papírlapokat hajtottam egymásra, ragasztottam össze és töltöttem meg idézetekkel, kis meglepetésekkel. Került bele különleges teafilter, csoki, fénykép, és kis karácsonyfadísz is. A tasakokat arannyal lefújt csipeszekkel erősítettem egy ruhaszáírító madzagra. Tegnap ünnepélyesen átadtuk anyunak a művet a gyerekekkel. Megkerestünk a legmegfelelőbb helyet a 24 zacskós fűzérnek. Remélem minden reggel mosolyt csalnak az arcára a kis meglepik.




Az én reggeljeim is vidámabbak. Szeretem hallani a lépcsőn mezítláb lerohanó lányaim izgatott hangját..ma mit találnak a naptárban. Az biztos, hogy a reggeli készülődés is könnyebben megy, Hannát sokkal de sokkal könnyebb volt ébresztenem ma és azt hiszem ez még 23 napig biztosan így lesz.




Ráadásnak hagytam ezt a használt, pontosabban egérrágta kotta felhasznáásával készült láncot. Amikor a lányokkal együtt ezt készítjük , az az érzésem, hogy régen a fonóban is ilyen lehetett a hangulat munka közben. Olyan jókat lehet közben beszélgetni. December van. Szeretem, szeretjük!