RSS

2012. március 11.

Nyílt nap volt az oviban

Várták a kicsik és vártam én is a pénteki napot. Már hetekkel előbb fel lehetett iratkozni a Csigabiga csoport faliújságján kitett papírra, hogy a csoport nyílt napján a matematika vagy a testnevelés foglalkozásba szeretnénk betekintést nyerni. Én meg úgy gondoltam, egyszer az életben hagy profitáljak abból, hogy ikreim vannak, így beírtam magamat mind a két helyre. Így történt, hogy közvetlen közelről figyelhettem milyen magas színvonalon történik a játékos matekozás a középső-csoportban, ahol azért jócskán akadnak olyan gyerekek, akik idén ballagnak és szeptemberben igazi matekórákon oldhatnak meg feladatokat. Emlékszem, Andi barátnőm, aki Párizsban él, nemrég arról panaszkodott, hogy az oviban túl sokat tanulnak a gyerekek és szerinte inkább játszaniuk kellene. Megnyugtattam, hogy a legtöbb oviban szerintem itthon is így megy ez. Bár tudom, az óvónőknek nem kötelességük az iskolai felkészítés, a legelhivatottabbak mégis úgy gondolják, ez fontos. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy reggeltől estig vagy órákon át feladatokat oldanak meg, mindössze annyiról van szó, hogy a lányok csoportjában tematikusak a napok. Hétfőn ének, kedden matek, szerdán torna, pénteken pedig környezetismeret foglalkozásokat tartanak reggeli után. Gyakoriak a gyűjtő munkák, játékosan tanultak a testrészekről, a madarakról, közlekedésről. Nem ezt hívják pre- school-nak a tengerentúlon?
Nekem semmi bajom nincs ezzel, hiszen nem viszik túlzásba, jut bőven idő a játékra is. Itthon is szeretnek iskolásat játszani és most is láttam, hogy szívesen jelentkeztek, válaszoltak az érzékszervekkel kapcsolatos kérdésekre és nagyon felelőségteljesen rakosgatták a számolókorongokat a megfelelő helyre. Miért ne fejleszthetnénk itthon is őket? Nekünk a Logico vált be a leginkább és van pár klasszikusabb feladatos füzetünk is. Rejtvényfejtésnek, jó mókának fogják fel. A szépséges tornateremben a testnevelés óra alatt folyamatosan fülég ért a szám, annyira helyesek volta a gyerekek. Vérprofin levezényelt, ötletes gyakorlatokkal, játékokkal tarkított negyven percet nézhettem és fotózhattam végig és ismét megállapítottam, hogy jó kis oviba járnak a kicsik, és attól pedig külön jó kedvre derültem, hogy még jó ideig, két óvodásom van lesz a nagy, iskolás lányom mellett.

0 megjegyzés: