Nyaralásunk illetve a hotel fénypontja kétségtelenül az óriáscsúszda volt, van akiket csak ez az élmény vonz ide a parkba. Hanna, aki ugye két és fél évesen már hullámvasutazott apukájával, igaz a tudtom nélkül...persze ettől sem ijedt meg. Azt vettük észre Zoltánnal, hogy Hanna nem az a durrbeleazonnal típus, hanem szereti előbb megfigyelni, majd lassan kpróbálni a dolgokat, jelen esetben a számtalan féle csúszdát, utána viszont sorrendet állít fel, kedvenceket nevez meg és ekkortól viszont nincs megállás, pihenés.
Be kell vallanom, engem nem igazén vonz az efféle vizi vidámpark, nem vagyok egy vízitündér a szónak abban az értelmében, hogy nem tudok jól úszni, attól meg egyenesen irtózom ha a fejem a víz alá kerül, ne adj isten az orromba, szemembe is jut belőle. Csak remélem, hogy Hanna ebben (is) jócskán lepipál és magabiztos úszóvá válik. Dédelgetett álmom, hogy esetleg szinkronúszó sellő legyen de persze majd eldönti maga milyen sportot választ, van még egy kis időnk addig. Mindenesetre most épül közvetlenül óvodája mellett egy vadonatúj uszoda, azt hiszem ez némileg megkönnyíti majd a dolgunkat.
Szóval, visszatérve a félelmetes csúszdákhoz, Hanna a sárgán úgy 50X biztosan lecsúszott Zoltán ölében, tekintve,hogy 6 évesnél fiatalabb csak így utazhat az először sötét, majd igazán ötletesen csillagokat, fénylő pontokat mutató, majd világos tetejű csúszdán. És hogy én honnan tudom mindezt, mármint azt, hogy milyen élmény ez? Hát onnan, hogy becsületből és Hanna unszolásának engedve, utolsó nap lecsusszantam én is. Hát igen..elég is volt ennyiszer. Mégis megtettem, mert már furcsán éreztem magam, amint Hanna hangosan, mindenki füle hallatára, úgy fél óránként azt mondta " De anyaaaa, nem kell félni, igazán jó móka, tényleg nagyon jóóóóóó..naaaaaa csússzál le te is. Megtettem, remélem nőttem lányom és férjem szemében.
Sajnos, most csak ennyit engedtek írni a kislányok, hamarosan jövök.
Jut eszembe..észrevettem magamon, hogy állandóan többesszámban beszélek, kérdezek azokról a gyerekekről isl, akiknek nincs ikertestvérük...egyszerűen természetes lett a nem természetes.
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes