RSS

2007. augusztus 23.

Sokk


Korábban úgy gondoltuk, hogy a gyerekbarát szállásokkal az a baj, hogy túl sok a gyerek. Hogy elég az embernek a sajátja, nem akarjuk nyaralás, pihenés alatt a mások nyávogását, hisztijét, nevelését hallani. Ezért aztán kicsit aggódva érkeztünk a recepcióra, ahol azonban valahogy elszállt minden rossz gondolatunk. Iker babakocsit katunk, hogy ne a sajátunkat koptassuk, meg azért is, mert ezekkel a kincstári darabokkal valahogy kényelmesebb a hatalmas medencekomplexumok közötti helyváltoztatás. Vízforralót, cumisüveg melegítőt, majd három táska fürdőlepedő és gyermek ill baba köntöst nyomtak kezünkbe és teljesen elaléltunk attól a hihetetlen barátságos és kedves fogadtatástól, amiben rögtön az első 10 perceben részesültünk. Szobánk nem kis mérete és a berendezés láttán ismét extázisban törtünk ki. Szó szerint egyébként, mert Hanna olyan felfokozott izgalmi állapotba került, hogy alig bírtunk vele. Én pedig a szokásos "első nap a nyaralásból traumán" estem át, azaz ilyenkor egy kicsit elveszítem gondolkodóképességemet a számtalan lehetőségtől a sok változástól és szeretnék mindent azonnal kipróbálni és mindenhová azonnal elmenni de előtte persze kötelezettségeim vannak, um. kipakolás, tisztábatevés, átöltöztetés, amit ebben az esetben valahogy kevésbé fegyelmezetten fogadok el. Azt érzem kevés lesz ennyi idő, hogy kiaknázzuk a hotel páratlan lehetőségeit és Zoltánra hagyatkozom, aki viszont józan marad és egy pillnat alatt ura a helyzetnek és kész programtervvel rukkol elő, ahogyan az szokott lenni, első körben a "fedezzük fel a hotelt és környezetét" cíművel.
Sajnos, ahogy a felfedező körút alatt szembesülök a babajátszóval, a babakonyhával, a játszóterekkel, a játékokkal, a medencékkel, a csúszdákkal, a konditeremmel és s ok programmal, méginkább azon kapom magam, hogy megint ide oda kapnék. Nekem kell minimum egy nap arra, hogy az idegen, ingergazdag környezetben kialakítsam a babáknak is megfelelő ritmust, menetrendet. Amint elérkezett ez az időszak én ki tudtam kapcsolódni. Túlzás lenne azt állítani, hogy kipihentem magam, de istenien éreztük magunkat a kényeztető medencékben és pár fejezetet el tudtamolvasni kedvenc könyvemből, merthogy még időben kiraktam a bőröndből a testvérféltékenységről szólót, mondván, hogy csakazértsem ilyen témájú könyvet viszak magammal.
Az ingyenes babysitter szolgáltatást is igen gyakran vettem igénybe, először kis lelkiismeretfurdalással, aztán még nagyobbal, miután egy monoklival gazdagabban kaptam vissza Eszteremet, végül egészen könnyedén, mivel egy magyar babysitterrel összebarátkoztam és ettől valahogy kölcsönös volt a bizalom. Szolgáltatásuknak köszönhetően az egyedülállóan gazdag vacsoraválasztékot nem kutyafuttában kóstolhattam végig hanem szépen komótosan. Nem is emlékszem utoljára mikor ettem ilyen nyugodtan....meg persze ennyit..

0 megjegyzés: