Visszatértünk a szürkébb hétköznapokba, Hanna ismét oviba jár, igaz, az összevont csoportra való tekintettel nem alszik ott, inkább itthon szundít hatalmasakat, ami valljuk be mindkettőnknek aranyat ér. Hannát egyébként nem riasztja el sem az összevont csoport sem az idegen óvónéni jelenléte. Tudom, sok gyereknek ez traumát okoz, nem szívesen jár oviba, amíg nem a megszokott gyerekeket, nevelőket látja maga körül. Hát Hanna kivétel. Először is, büszkén meséli, hogy bizony neki van nagycsoportos barátnője, akik rendszerint göndör fürtjeit próbálják ráncba szedni fodrászos játék keretében. Aztán néhány napja egy nagycsoportos fiú barátot is emleget, aki állítólag nagyon kedveli őt...khmm khmm Persze az összevont csoportban azért ott vannak a régi jól megszokott arcok is, csakhát nem mindenkié.
Mit ne mondjak..dagad a májam a büszkeségtől, amikor idegen óvónénik belesúgják a fülembe, halkan, mert azért ilyet nem szbadna talán mondani, legalábbis úgy, hogy más mis meghallja, hogy "Anyuka..imádnivaló ez a kislány. Minden gyereknek ilyennek kéne lenni," vagy a legfrissebb fülbesúgásom " Annyira aranyos, értelmes kislány Hanna..komolyan mondom hazaviszem.."
Hazafelé vezető úton aztán próbálom kifaggatni Hannát mit játszott, tett vagy mondott aznap, amivel kiérdemelte ezeket a hatalmas bókokat és amiről persze ő semmit se tud, nehogy elbízza magát. Már leszoktam róla, hogy feltegyem azt az ostoba kérdést, hogy "Mi volt az ebéd?", mert igazán nem fontos , de késő...Hanna már magától meséli és még azt is megosztja velem, hogy hányszor kért repetát. Ezek után a hazasétálós, csacsogós percek után sajnálom (de csakis ekkor), hogy ilyen nagyon közel van az óvoda házunkhoz.
Szóval így készül Hanna a középső csoportos létre, ha tehetné már iskolába menne és gyakran azt is megkérdezi, hogy mikor lesz végre felnőtt, aminek én cseppet sem örülök, mert azonnal arra gondolok, hogy valami vagy valaki miatt nem tetszik a gyerekkora de még idejében kiderül a turpisság és megtudom, csak azért várja, mert akkor ihatna kólát és rághatna rágót. Lehet, időnként adok neki ebből a két tiltólistán lévő élelmiszerből, csak azért, hogy még sokáig, sokáig, sokáig maradjon kislány, akit aztán még az óvónénik is legszívesebben hazavinnének magukkal.