Előző bejegyzésemet egy Picasso idézettel zártam, ami kapóra jött, ugyanis a várva várt Varázsműhely foglalkozásainak, is ez a mottója. Ez az a hely, ahol azonnal otthon érzi magát Hanna és a többi gyerek is , a felnőttekről nem is beszélve. Ahol olyan értékeket kap a szerencsés odajáró gyerek, amit máshol és másképp csak nehezen, hiszen hol van olyan hely, ahol egyszerre fejlődik a kicsik kézügyessége, mozgása, tánctudása, kreativitása, hallása, esztétikai érzéke és ahol mindezek mellett még okosodnak , sőt tanulnak is valami újat. Ha érdekel miről is írok itt és miért vagyok ennyire lelkes, megnézheted itt: http://www.varazsmuhelyklub.hu/

A gyerekangol is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hanna élvezi és bizony ahogy az várható volt ,ragadnak rá az angol szavak és az egyszerre kedves és bárgyú angol dalocskák is, amiket persze az autóban házi feladat gyanánt mi is kénytelenek vagyunk végighallgatni. One two three who do I see...I see Hanna one two three. .
Hanna továbbra is szeret és akar tanulni, tud koncentrálni, figyelni, ami azért nem kis teljesítmény egy majdnem 4 évestől.

Mindeközben a ritmikus sportgimnasztika tudását is szívesen mutatja be itthon és büszkén húzza fel első igazi tornadesszét. Ha voltak is kétségeim, hogy esetleg túl sok elfoglaltság lesz az angol és a torna egy kicsi lánynak, mára elmúlt, mert azt látom, hogy nagy örömmel, a következő órákat türelmetlenül várva indulunk neki egy-egy újabb hétnek és maximum amiatt fájhat a fejem, hogy pár év múlva hogyan szervezzük meg a most még picurka lányok igényeihez igazítva hétköznapjainkat.
A következő bejegyzésem kizárólag ezen picurka lányokról szól majd.