Tudom, már írtam a reggeli és lefekvés előtti rituálékról, most mégis újra ezt teszem, mert ahogyan okosodnak, növekednek lányaim ,úgy változnak igényeik is és ezzel bizony igyekszem lépést tartani. Hanna esetében ez azt jelenti, hogy az esti fürdés után a déditől kapott hihetetlen jó minőségű, és valóban fejlesztő színező könyvében, közösen kiszíneszünk egy képet, aztán egy kedves óvónő ismerősömtől kapott feladatos lapgyűjteményből oldunk meg -kompromisszumkötés után -(csak) négyet-ötöt, és ezt követi az esti mese, ha lehet mostanában az én gyerekkori, szakadt, agyonolvasott és agyonlapozott mesekönyvemből, a Kisgyerekek nagy mesekönyvéből. Ebben négy kedvence van most. Az egyik a Szekrényes mese, ami arról szól, hogy hogyan lesz a fából szekrény, a másik a Kiskakas gyémánt félkrajcárja, amiből előszeretettel idéz is Hanna. A harmadik a Borsószem királykisasszony , de csak azért, mert tudja, hogy apukám legtöbbször ezt mesélte nekem, a legfrissebb kedvenc pedig a 3 nyúl, ez pedig nem másért, mint azért, mert ovis koromban kívülről fújtam, amin ma igencsak elcsodálkozom. Ha már a könyveknél tartunk, leírom, hogy mostanság mely könyvekkel szereztünk nagy örömöt Hannának, aki köztudottan nagy könyvrajongó úgy két éves kora óta. Varga Katalin Madzag és barátai című bájos könyve és Janikovszky Éva talán kevésbé ismert könyve, a Bertalan és Barnabás történetesen ikerkutyákról szól. Hát persze, hogy elnyerte Hanna ,és mitagadás az én tetszésemet is. Bartos Erika Bogyó és Babócáról szóló könyveit továbbra is bármikor elővehetem, mert megunhatatlan. Ezen kívül Vlagyimir Szutyejev Vidám meséit (és rajzait) szeretjük no meg a Sün, akit meg lehetett símogatni című könyvecskét. Pöttyös Panni bármelyik kalandja is kedvenc és bevallom meseolvasáskor ez utóbbiak az én gyerekkoromat is eszembe juttatja..
A pancsolásra is visszatérnék egy pár szó erejéig. Ez történhet egyénileg, csoportosan vagy szülői társaság mellett. Mindegyiknek megvan a maga előnye és élvezete. Előfordul ugyanis, hogy a kicsik miatt csak annyi időm van, hogy bedobjam a legnagyobbat a kádba némi szórakoztató eszköz kíséretében és elmagyarázva, hogy néhány perc múlva majd ki is veszem. Mosolyogva hallgatom ilyenkor a kislányok öltöztetése közben,hogy milyen jó játékokat talál ki az üres flakonnal, a Noddy tusfürdővel, vagy a kislányok fürdőjátékával. Párbeszédeket, elváltoztatott hangot, nevetést, komplett történeteket impriovizál. A csoportos fürdés a 3 lány együttes fürdését jelenti és igazán nagy élmény nekünk szülőknek is látni, hogy mennyire szeretik egymást. Eszembe jut, hogy nem gondoltuk volna, amikor beköltöztünk házunkba, hogy az egyébként nagy kád mégis kicsinek bizonyul majd pár év múlva. A szülői társaságban eltöltött pancsolás többnyire az élet fontos dolgainka megbeszélésével tarkított alapos mosdást jelent. Nem tudom melyiket szereti Hanna a legjobban. Most megkérdezem tőle. Forma 1-et néz Zoltánnal. Nem kell ehhez fiú gyerek..
Nos meglepő választ kaptam de nem másítom meg: Egyedül szeretke pancsolni, mert a kicsik akkor nem ordítanak a fülembe...meg azt, amikor te (azaz én) ülök a wc lehajtott tetején.
A színezés és rajzolás terén ugrásszerű fejlődés állt be Hannánál. Kicsit aggódtam, hogy az én kétbalkezességemet örökli és titkon reméltem, hogy apukám vagy bátyám tehetségét. Nem igazán érdekelte a színezés, összecsapta és csak néha ajándékozott meg egy-egy rajzzal. Az utóbbi hónapokban azonban naponta lep meg rajzával. Én pedig meg is lepődöm, mert a téma sokszor nagyon különleges. kedvencem még mindig a pókháló 8 lábú pókkal, a sárkány, a szivárvány és a pelenkázóasztalon lévő baba.
Nincs kifejezeőbb, őszintébb, kedvesebb egy gyerekrajznál, én pedig szorgalmasan gyűjtöm a remekműveket, amik ugye nem kell mondanom, hogy ugyanolyan felbecsülhetetlen értékkel bírnak, mint egy Picasso. Megjegyzem, a művész képeinél jobbak Hannáé és ezt akkor is így gondolom ha szentségtörés..
Azért álljon itt egy pont idevágó idézet tőle: "Egy dolgunk van a világban, művésznek maradni, miközben felnőtté válunk, mert minden gyermek művész!!!"