Alig vártuk,hogy megérjen a sok vadgesztenye és Hannával összeszedhessük őket sétáink alatt. Aztán lehet vele boltosat játszani és főleg gesztenyebábot készíteni belőlük. Persze én csak az ötletgazda vagyok, a kivitelező Zoltán marad, Hanna hasznos asszisztálásával. Most a hatalmas tök érését várjuk. Tavaly igazán kedves arcú töklámpást csináltunk együtt, Hanna már nagyon szeretné, hogy ismét kitehessünk egy világító tököcskét a teraszra. Aztán itt vannak a falevelek. A különleges alakúak és a színesek, a kicsik és a nagyok, amik a könyv lapjai között arra várnak, hogy kilapuljanak, hiszen ezekből lehet majd levélképeket gyártani, épp úgy, mint azt kedvenc könyvében, az Anna és Petiben annyiszor olvastam.
Kosárka nélkül egyébként is ritkán indulunk útnak. Mert hová is tehetné Hanna a séta közben talált sok kincsét., a különleges (amúgy teljesen hétköznapi) kavicsokat, az utcai diófáról lehullott diót, aminek érését már régóta figyelemmel kísértük és tudjuk, hogy a zöld héjnak erős szaga van és a kezeket is befogja. Birsalmát szedhettünk a szomszéd utcában teljesen legálisan, mert Hanna persze azonnal szóba elegyedik az utca népével, udvariasan, nagyosan köszönve, a Sziát a fiatalabb korosztálynak meghagyva, ám a Jó napot kívánokot az idősebbeknek tartogatva.
Szóval szeretjük az őszt. Ha esik akkor azért, mert lehet pocsolyázni, ha pedig süt a nap, akkor a nagy kincsvadász séták miatt.
Tenap megkapta a Nagy böngésző sorozat őszi példányát, az Őszi Böngésző című könyvet. Ha nagyon hűvös, ködös barátságtalan idő lesz, séta helyett majd ezt nézzük. Ajánlom mindenkinek!