Még mindig előfordul olyan eset, amikor- gyanítom, hogy nem rossz szándékból, bántásból, hanem inkább rossz fogalmazás miatt , -kicsusszan az emberek száján,hogy nem irígyelnek a két kicsi miatt, vagy ami még bugyutább megállapítás, hogy biztosan van velük elég bajom...
Kislányaim kezdenek nagyon anyásak lenni, amit én felettébb élvezek persze. Mert van e annál klasszabb érzés, amikor egyszerre nyújtják kis kezeiket felém és amikor vállamra hajtják fejecskéjüket, mitöbb puszi félét is nyomnak arcomra. Mostanában, amikor leülök hozzájuk játszani versenyeznek a kegyeimért. Eszter a bújósabb, ő azonnal a legjobb helyre pályázik az ölemben, Noémi követi és én megpróbálok mindkettőnek kényelmes fészket gyártani ölemből és felváltva puszilgatni őket. Ha megvolt a nagy ölelés, elégedetten mennek játszani, mindaddig amíg újból anyai puszikra és ölelésekre nem vágynak, legtöbbször persze egyszerre. Nos, ilyenkor eszembe jutnak ismét a rosszul sikerült szavak, amiket nekem szántak és kívánom, hogy lássák a dupla bújást, a dupla öleléseket, a dupla pracli csattogást a padlón.....

Noémi kutyabarát. Nem fél a sétáink alatt , hirtelen kerítéshez ugró és hangosan ugató kutyáktól (én annál jobban utálom őket), hanem inkább utánozza hangjukat. Ő az én muzikális gyerekem, aki bármilyen zene hallatán dudorászni, dünnyögni kezd és ha igazán pattogós a zene, akkor táncol is hozzá. Azt hiszem ő nagyon fogja élvezni a Ringató foglalkozásait, ami nemsokára elkezdődik.
Eszterem, amint már említettem a bújós baba. Ki is használom ezt a tulajdonságát és szívesen tartom ölben, figyelve, hogy Noémi se szenvedjen hiányt az ölelésekből.
Eszter igazi ínyenc. Mindent szívesen megkóstol és annak ellenére, hogy még mindig könnyebb Noéminél, nagyon jó evő, bár szívesebben foglalkozik evés közben a játékkal, huncutsággal, mint az étellel. Akik ismerik mindkét kicsit, azt mondják Eszter eszesebb, Noémi ügyesebb. Én meg azt mondom,hogy mindketten bámulatos gyorsasággal okosodnak és ügyesednek. Nagyon jókat labdázunk például, de kedvenc játékuk a függöny, amit nemcsak összemaszatolni szeretnek hanem bújócska kelléknek is örömmel használnak. És most aztán igazán résen kell lennem, mert pillanatok alatt bebújnak, felmásznak, kimásznak, elmásznak, lerántanak, bedugnak, kivesznek, széttépnek, felborítanak... És a tipegős korszak mégcsak most következik.