Gyakran kérdezik tőlem, hogy "Ugye az ikrek jól eljátszanak egymással?" Erre a kérdésre egyértelmű igennel csak mostanában tudnék válaszolni, ugyanis elérkezett az az időszak, amikor már nemcsak egymás haját tépik, nemcsak egymás szemét vizsgálják mutatóujjukkal, hogy jééé.ez mozog.. és nem csak a kiszemelt játék bármi áron való megszerzése a cél, -ha kell az ikertestvér eltiprása árán is-, hanem a társas lét 1 éves kori szabályainak betartása melletti közös játék, legyen az bújócska a függöny mögé vagy imádjuk közösen a kispárnánkat nevű.
Időnként kénytelen vagyok őket , az egyébként giga méretű járókában hagyni, hogy én nyugodtan elintézhessem a ház valamely más szegletében dolgomat és ne kelljen attól félnem, hogy éppen valamelyik John Grisham regény lapjait tépik szét vagy valamelyik felbecsülhetetlen értékkel bíró művészeti album lapjait eszik meg. Mindig irígyeltem azokat a babásokat, akiknek a nappalija nappalinak nézett ki és nem egy olyan játszóháznak, amilyennek az zárás előtt 5 perccel kinézhet. Ezt az állapotot csak a nagyon közeli hozzátartozóink és a legjobb barátaink ismerik, más esetben természetesen az ideális család, ideális nappalija látható, ahogyan az egy magazinban is megállhatná helyét...Kialakítottunk a kicsiknek egy játszósarkot, nekünk felnőtteknek van egy társalgó rész, aztán ugye a könyvespolc, amit most legszívesebben bedeszkáznék, mert hiába a sok játék, ha a kicsiket csak Shakespeare és Vámos Miklós összes érdekli.
Szóval visszatérve a járókára és az együtt játszásra, észrevettem, hogy már nem ellenkeznek annyira az egyébként színes rácsok ellen, hanem inkább tündérien, csendesen vagy éppen örömsikolyokkal tarkítva, édesen játszanak. Igyekszem észrevétlenül meglesni őket, ami nem túl könnyű és amire azért van szükség, mert ahogyan meglátnának szétpukkanna a buborék, ode lenne a drága testvéri, idilli játék és mindketten engem akarnának teli torokból méghozzá.
Felajánlják egymásnak játékaikat, csereberélnek, néha huzakodnak és egyezkednek sőt összebújásnak, szeretgetésnek is tanúja voltam, ami mi tagadás könnyeket csalt szemembe. Ennél már csak az meghatóbb, ahogyan Hannához ragaszkodnak, aki az oviból megérkezve azonnal megdögönyözi őket. Ilyenkor a kicsik versenyeznek Hanna kegyeiért, ő pedig hagyja hagy marcangolják. Este pedig, Zoltán érkezésekor újabb dupla, esetenként tripla örömsikoly , borostás arc marcangolás...Reggel, a hozzámbújás után, Hanna második dolga, hogy bemásszon valamelyik hugija ágyába és ott együtt bohóckodjanak. Nem ő ébreszti a kicsiket. Eszter és Nonó hajnalban már csicsereg egymással vagy éppen viháncolnak, kukucst játszanak, sikongatnak, brümmögnek, dobálóznak. Kit érdekel ilyenkor a koránkelés? Sokáig, sokáig hallgatom őket és csak azután megyek be a jó reggelt puszikkal. No ezért (is) mosolygósak a reggelek nálunk.