RSS

2007. október 30.

Vihánc


Gyakran kérdezik tőlem, hogy "Ugye az ikrek jól eljátszanak egymással?" Erre a kérdésre egyértelmű igennel csak mostanában tudnék válaszolni, ugyanis elérkezett az az időszak, amikor már nemcsak egymás haját tépik, nemcsak egymás szemét vizsgálják mutatóujjukkal, hogy jééé.ez mozog.. és nem csak a kiszemelt játék bármi áron való megszerzése a cél, -ha kell az ikertestvér eltiprása árán is-, hanem a társas lét 1 éves kori szabályainak betartása melletti közös játék, legyen az bújócska a függöny mögé vagy imádjuk közösen a kispárnánkat nevű.
Időnként kénytelen vagyok őket , az egyébként giga méretű járókában hagyni, hogy én nyugodtan elintézhessem a ház valamely más szegletében dolgomat és ne kelljen attól félnem, hogy éppen valamelyik John Grisham regény lapjait tépik szét vagy valamelyik felbecsülhetetlen értékkel bíró művészeti album lapjait eszik meg. Mindig irígyeltem azokat a babásokat, akiknek a nappalija nappalinak nézett ki és nem egy olyan játszóháznak, amilyennek az zárás előtt 5 perccel kinézhet. Ezt az állapotot csak a nagyon közeli hozzátartozóink és a legjobb barátaink ismerik, más esetben természetesen az ideális család, ideális nappalija látható, ahogyan az egy magazinban is megállhatná helyét...Kialakítottunk a kicsiknek egy játszósarkot, nekünk felnőtteknek van egy társalgó rész, aztán ugye a könyvespolc, amit most legszívesebben bedeszkáznék, mert hiába a sok játék, ha a kicsiket csak Shakespeare és Vámos Miklós összes érdekli.
Szóval visszatérve a járókára és az együtt játszásra, észrevettem, hogy már nem ellenkeznek annyira az egyébként színes rácsok ellen, hanem inkább tündérien, csendesen vagy éppen örömsikolyokkal tarkítva, édesen játszanak. Igyekszem észrevétlenül meglesni őket, ami nem túl könnyű és amire azért van szükség, mert ahogyan meglátnának szétpukkanna a buborék, ode lenne a drága testvéri, idilli játék és mindketten engem akarnának teli torokból méghozzá.
Felajánlják egymásnak játékaikat, csereberélnek, néha huzakodnak és egyezkednek sőt összebújásnak, szeretgetésnek is tanúja voltam, ami mi tagadás könnyeket csalt szemembe. Ennél már csak az meghatóbb, ahogyan Hannához ragaszkodnak, aki az oviból megérkezve azonnal megdögönyözi őket. Ilyenkor a kicsik versenyeznek Hanna kegyeiért, ő pedig hagyja hagy marcangolják. Este pedig, Zoltán érkezésekor újabb dupla, esetenként tripla örömsikoly , borostás arc marcangolás...Reggel, a hozzámbújás után, Hanna második dolga, hogy bemásszon valamelyik hugija ágyába és ott együtt bohóckodjanak. Nem ő ébreszti a kicsiket. Eszter és Nonó hajnalban már csicsereg egymással vagy éppen viháncolnak, kukucst játszanak, sikongatnak, brümmögnek, dobálóznak. Kit érdekel ilyenkor a koránkelés? Sokáig, sokáig hallgatom őket és csak azután megyek be a jó reggelt puszikkal. No ezért (is) mosolygósak a reggelek nálunk.

2007. október 26.

Mit lehet csinálni egy esős napon?


Mielőtt válaszolnék a kérdésre, visszatérek egy pár mondat erejéig a Mamma Mía musicelen ránk törő érzésekről. A történet egy esküvő előkészületeiről szól, mindenféle csűrcsavarral. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy potyogó könnyekkel hallgattam végig azt a dalt, amikor az édesanya, kislány felcseperedéséről énekelt és még nehezebben tartottam vissza sírásomat, amikor a fehér ruhás jelenet következett. Zoltánnal összesúgtunk. Én csak annyit mondtam, hogy nekünk 3 lányunk esküvőjét kell majd fegyelmezetten végigülnünk és már most elolvasok minden praktikát, ami arról szól, hogy hogyan éljük túl zokogás nélkül lányunk nagy napját,...mégiscsak esküvőn leszünk majd úgy, remélem huszonpár év múlva és mégiscsak örömszülők és nem bánatszülők leszünk. Zoltánnak csak annyi kommentje volt az egészhez, hogy neki meg kell tanulnia elviselni lánya választottjának létét és meg kell tudni állni, hogy ne fojtsa meg nemes egyszerűséggel.

No de térjünk vissza a címhez, azaz, hogy mit lehet csinálni egy esős délután. Hát halloween tököt faragni. Éppúgy, mint tavaly és hasonlóan, ahogyan azt Zoltán gyerekkorában láthatta amerikai élete során. Nagyon autentikus lett valóban és meg is jegyezte, hogy lám-lám tanult valamit életének ama meghatározó szakaszában.
A tökfaragás előtt azonban megcsörrent a telefonunk és kedves barátaink hangja csengett a vonal túlsó végén, ugyanazzal a dilemmával..azaz mit lehet csinálni egy esős napon... Hát átjönni hozzánk, közösen ebédet főzni aztán felfalni mindent, gyerekeknek diót törni, esőben cukrászdába menni és Hanna és Balázs barátságát ápolni. No és itt jön be a képbe ismét a bejegyzésem elején említett gondolatsor.. a szerelem, az esküvő. Bolond anyák, bolond, előreszaladó képzelete. No de mi másra is gondoljak, amikor már-már úgy viselkednek, mint a házaspárok. Bújnak, veszekednek, kibékülnek, puszilkodnak, együtt játszanak.
Bárhogy lesz is, érdekes érzés 3 lányos anyának lenni. A 3 lányos apás érzésről is kaptam némi ízelítőt Zoltánomtól de azokból most inkább nem idéznék. Éljenek az igaz, őszinte barátságok. Heni, Laci és persze Bazsa..meg a kis Réka, köszönjük, hogy ti ilyenek vagytok!

Mamma Mía


Feltöltődtünk, kikapcsolódtunk ismét és még most is a nagysikerű musical, a Mamma Mía, Abba slágereit dúdoljuk Zoltánnal, amit a Sportarénában volt szerencsénk megnézni, hála fáradhatatlan babysitterünknek és Hannának, aki csak annyit kért indulás előtt, hogy meséljem el miről szól a darab és legyek szíves el is énekelni vagy legalább eldúdolni belőle egy két részletet.
Mostanra viszont kielégítettem kíváncsiságát, mert köszönet kedves barátnémnak, azóta itthon is élvezhetem a megunhatatlan örökzöld dalokat. Persze ezúttal valamelyik gyereket pörgetve, táncoltatva, szépen sorban, ami nem kis teljesítmény ha figyelembe vesszük a türelmetlenkedők nyafizását vagy éppen lábamba kapaszkodását. Ideje volt Gryllus Vilmos és a 100 folk Celsiust valami másra felcserélni, ha nem is örökre de addig mindenképpen, amíg a musical hatása alatt állok. A zene az egyébként is nagyon kell, főleg most, hogy borongósabb napok következnek. Noémi az első taktus után táncikálni és dudorászni kezd, Eszter magasra nyújtja kis kezeit, hogy kapjam fel és ropjam vele. Hanna is bekapcsolódik és szigorúan vagy inkább testvériesen, mindenesetre igazságosan beosztva mindhármukat megpörgetem. ..
Nagyon kellenek az ilyen esti kimenők, mert a következő napokra erőt ad. Ki is néztem a következő programot... meg az azt követőt Hannának és az azutánit az egész családnak és még egy másikat....

2007. október 24.

Csodák


Ha megkérdeznék mit szeretek legjobban az ikerbabázásban, biztosan azt válaszolnám,hogy a dupla öleléseket. Mármint, amit tőlük kapok mostanság. Lekuporodok vagy lehasalok a szőnyegre és várom az élvezetet, azaz,hogy mindketten elérjenek és szétmarcangoljanak, sikongassanak, bújjanak, bucizzanak. Leírhatatlan érzés. Ha Hanna is jelen van éppen, természetesen ő sem marad ki a pusziosztásból.
Noémi szinte elindult. 4-5 lépést megtesz már egyedül. Eszterem csodálja, ő még inkább a biztonságos, kapaszkodós állást, járást részesíti előnyben, ha nem muszály, nem akar nagyokat huppanni a földre.
Igazán vártam ezt az időszakot, mert kíváncsi voltam hogyan viselkedik két kicsi, akik folyamatosan egymás közelében vannak.
Remekül eljátszanak egymással bár néha közelharcba csap át játékuk, hogy megszerezzenek valamit, amiből egy van. Ebből a szempontból Eszter az élelmesebb, általában neki kell azonnal, ami másé, és többnyire Noémi oda is nyújtja a kiszemelt tárgyat.
Mindig mosolygok magamban, ha egy kisgyerekre vagy babára azt mondják "Milyen jó baba..milyen nyugodt! Szerencsés vagy! " Az én gyerekeim ugyanis sosem voltak nyugisak. Izgágák, érdeklődőek, hangosak voltak mindig, nem sok pihenést hagytak ha elmentünk valahová vendégségbe, mert nekik mindent látni, hallani, érezni kellett és sosem szerettek passzív szemlélői lenni a világ dolgainak. Azt gondolom, hogy Hanna értelmessége, okossága (igen, elfogult vagyok de tény, hogy rendkívül tájékozott már most , sok olyan dologban, amiben kortársai nemigen) ide vezethető vissza és csak remélem, hogy a két kicsi is ezt az érdeklődő, folyamatosan tanulni vágyó attutűdöt örökli nővérüktől. A jelek mindenesetre eléggé hasonlóak, és Zoltánnal még sosem jellemeztük úgy a a kicsiket , hogy nyugodtak és csendesek, mert büszkék vagyunk arra, hogy nyughatatlanok ( a szó nemesebb értelmében) és hangosak.
Eszter 10 kg-ot nyom továbbra is szuper hajlékony baba, akit én porcelénbabának hívok mostanság, mert világos bőre mellett még valószínűtlenebb vakító kék szeme. Noémi 11 kilós keményhúsú, tömör vagy ahogy sokan mondják sűrű kisgyerek.
Szeretnek, irígykednek,jószívűek, sértődősek, hálásak, csintalanok, huncutok, nevetősek, anyásak, apásak, Hannásak, izgőmozgók, kíváncsiak, vakmerőek és persze anyátpróbáló őket felöltöztetni a sétához most, hogy hidegebb napok érkeztek de minden rosszban van valami jó. Csak úgy olvadnak le rólam a kilók, így a fogyókúrás szakkönyveket kiegészíteném egy biztosan hatásos módszerrel, ez pedig így szólna: Hozz világra ikreket, várd meg, míg mobil lesz mindkettő és lehetőleg két szintes házban neveld őket. A tornát éjjel se hagyd abba, legalább 3X ugrálj ki majd be az ágyadba. Törzshajlításokkal hajolj be a kiságyba, esetenként súlyzózz velük finoman. Levegőztesd őket minden nap és ha teheted ne andalogva, hanem gyors tempóban. Otthon aztán szaladj utánuk, naponta többször emeld meg őket, etetőszékbe be és ki , , fuss utánuk, guggolj le hozzáju, négykézláb másszál, majd próbálj meg lazítani, hogy rád mászhassanak és megmasszírozzanak. A délutáni alvásból úgyis akkor ébrednek fel, amikor az egészségtelen kávédat megpróbálnád elfogyasztani és enni se sok időd marad. A siker így garantált és büszkén kiírhatod pólódra: Mother of twins. (lásd mellékelt képen)
u.i.
Hannával megbeszéltük, hogy a két kis borsószem közül a nagyobbik szem ő, a kisebbik pedig Eszter ...a másik hugocskája alszik, azért nem látszódik... Nagyon kell figyelni Hanna kis lelkére és figyelünk is, mégiscsak ő az elsőszülött. Gyakran mondogatom, hogy az első terhességem azért volt csoda, mert az első volt, a második pedig azért, mert kettő baba lakott a pocakomban.

2007. október 21.

Everything is going fine...


Előző bejegyzésemet egy Picasso idézettel zártam, ami kapóra jött, ugyanis a várva várt Varázsműhely foglalkozásainak, is ez a mottója. Ez az a hely, ahol azonnal otthon érzi magát Hanna és a többi gyerek is , a felnőttekről nem is beszélve. Ahol olyan értékeket kap a szerencsés odajáró gyerek, amit máshol és másképp csak nehezen, hiszen hol van olyan hely, ahol egyszerre fejlődik a kicsik kézügyessége, mozgása, tánctudása, kreativitása, hallása, esztétikai érzéke és ahol mindezek mellett még okosodnak , sőt tanulnak is valami újat. Ha érdekel miről is írok itt és miért vagyok ennyire lelkes, megnézheted itt: http://www.varazsmuhelyklub.hu/

A gyerekangol is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hanna élvezi és bizony ahogy az várható volt ,ragadnak rá az angol szavak és az egyszerre kedves és bárgyú angol dalocskák is, amiket persze az autóban házi feladat gyanánt mi is kénytelenek vagyunk végighallgatni. One two three who do I see...I see Hanna one two three. .
Hanna továbbra is szeret és akar tanulni, tud koncentrálni, figyelni, ami azért nem kis teljesítmény egy majdnem 4 évestől.

Mindeközben a ritmikus sportgimnasztika tudását is szívesen mutatja be itthon és büszkén húzza fel első igazi tornadesszét. Ha voltak is kétségeim, hogy esetleg túl sok elfoglaltság lesz az angol és a torna egy kicsi lánynak, mára elmúlt, mert azt látom, hogy nagy örömmel, a következő órákat türelmetlenül várva indulunk neki egy-egy újabb hétnek és maximum amiatt fájhat a fejem, hogy pár év múlva hogyan szervezzük meg a most még picurka lányok igényeihez igazítva hétköznapjainkat.
A következő bejegyzésem kizárólag ezen picurka lányokról szól majd.

Könyvek, képek és Picasso


Tudom, már írtam a reggeli és lefekvés előtti rituálékról, most mégis újra ezt teszem, mert ahogyan okosodnak, növekednek lányaim ,úgy változnak igényeik is és ezzel bizony igyekszem lépést tartani. Hanna esetében ez azt jelenti, hogy az esti fürdés után a déditől kapott hihetetlen jó minőségű, és valóban fejlesztő színező könyvében, közösen kiszíneszünk egy képet, aztán egy kedves óvónő ismerősömtől kapott feladatos lapgyűjteményből oldunk meg -kompromisszumkötés után -(csak) négyet-ötöt, és ezt követi az esti mese, ha lehet mostanában az én gyerekkori, szakadt, agyonolvasott és agyonlapozott mesekönyvemből, a Kisgyerekek nagy mesekönyvéből. Ebben négy kedvence van most. Az egyik a Szekrényes mese, ami arról szól, hogy hogyan lesz a fából szekrény, a másik a Kiskakas gyémánt félkrajcárja, amiből előszeretettel idéz is Hanna. A harmadik a Borsószem királykisasszony , de csak azért, mert tudja, hogy apukám legtöbbször ezt mesélte nekem, a legfrissebb kedvenc pedig a 3 nyúl, ez pedig nem másért, mint azért, mert ovis koromban kívülről fújtam, amin ma igencsak elcsodálkozom. Ha már a könyveknél tartunk, leírom, hogy mostanság mely könyvekkel szereztünk nagy örömöt Hannának, aki köztudottan nagy könyvrajongó úgy két éves kora óta. Varga Katalin Madzag és barátai című bájos könyve és Janikovszky Éva talán kevésbé ismert könyve, a Bertalan és Barnabás történetesen ikerkutyákról szól. Hát persze, hogy elnyerte Hanna ,és mitagadás az én tetszésemet is. Bartos Erika Bogyó és Babócáról szóló könyveit továbbra is bármikor elővehetem, mert megunhatatlan. Ezen kívül Vlagyimir Szutyejev Vidám meséit (és rajzait) szeretjük no meg a Sün, akit meg lehetett símogatni című könyvecskét. Pöttyös Panni bármelyik kalandja is kedvenc és bevallom meseolvasáskor ez utóbbiak az én gyerekkoromat is eszembe juttatja..
A pancsolásra is visszatérnék egy pár szó erejéig. Ez történhet egyénileg, csoportosan vagy szülői társaság mellett. Mindegyiknek megvan a maga előnye és élvezete. Előfordul ugyanis, hogy a kicsik miatt csak annyi időm van, hogy bedobjam a legnagyobbat a kádba némi szórakoztató eszköz kíséretében és elmagyarázva, hogy néhány perc múlva majd ki is veszem. Mosolyogva hallgatom ilyenkor a kislányok öltöztetése közben,hogy milyen jó játékokat talál ki az üres flakonnal, a Noddy tusfürdővel, vagy a kislányok fürdőjátékával. Párbeszédeket, elváltoztatott hangot, nevetést, komplett történeteket impriovizál. A csoportos fürdés a 3 lány együttes fürdését jelenti és igazán nagy élmény nekünk szülőknek is látni, hogy mennyire szeretik egymást. Eszembe jut, hogy nem gondoltuk volna, amikor beköltöztünk házunkba, hogy az egyébként nagy kád mégis kicsinek bizonyul majd pár év múlva. A szülői társaságban eltöltött pancsolás többnyire az élet fontos dolgainka megbeszélésével tarkított alapos mosdást jelent. Nem tudom melyiket szereti Hanna a legjobban. Most megkérdezem tőle. Forma 1-et néz Zoltánnal. Nem kell ehhez fiú gyerek..
Nos meglepő választ kaptam de nem másítom meg: Egyedül szeretke pancsolni, mert a kicsik akkor nem ordítanak a fülembe...meg azt, amikor te (azaz én) ülök a wc lehajtott tetején.
A színezés és rajzolás terén ugrásszerű fejlődés állt be Hannánál. Kicsit aggódtam, hogy az én kétbalkezességemet örökli és titkon reméltem, hogy apukám vagy bátyám tehetségét. Nem igazán érdekelte a színezés, összecsapta és csak néha ajándékozott meg egy-egy rajzzal. Az utóbbi hónapokban azonban naponta lep meg rajzával. Én pedig meg is lepődöm, mert a téma sokszor nagyon különleges. kedvencem még mindig a pókháló 8 lábú pókkal, a sárkány, a szivárvány és a pelenkázóasztalon lévő baba.
Nincs kifejezeőbb, őszintébb, kedvesebb egy gyerekrajznál, én pedig szorgalmasan gyűjtöm a remekműveket, amik ugye nem kell mondanom, hogy ugyanolyan felbecsülhetetlen értékkel bírnak, mint egy Picasso. Megjegyzem, a művész képeinél jobbak Hannáé és ezt akkor is így gondolom ha szentségtörés..
Azért álljon itt egy pont idevágó idézet tőle: "Egy dolgunk van a világban, művésznek maradni, miközben felnőtté válunk, mert minden gyermek művész!!!"

2007. október 16.

Októberi kiruccanás


Bűn lett volna itthon maradni az elmúlt hétvégén, mert annyira szépen sütött a nap, hogy szinte kiabált az abalkon át, hogy "Irány a természet, gyerünk kirándulni!" Melindával és Krisztiánnal, igazán igazán jó barátainkkal , már a hét elején megbeszéltük, hogy sétálunk egy nagyon Vácon vagy Vácott??, szülei pedig utánozhatatlani házi lángossal várnak majd bennünket otthonukban, Rétságon. A házi lángos persze csak a desszert volt, előtte megint egy lakodalmasnak is beillő ebéddel várt bennünket Melinda édesanyja és édesapja. A kirándulásnak sem volt vége a kompozás és Vác meseszépen felújított terén való sétálás után, mert Bánkot nem hagyhattuk ki. Hanna boldogan etette a kacsákat, símogatta a mohákat és trapplot az avarban. A kicsik ezalatt a friss levegő kábulatában aludtak, így én megint pár évet fiatalodva sétáltam kedvenc falum, kedvenc tavának, kedvenc sétányán. A szabadtéri színpadon most nem volt előadás de csak addig, amíg mi oda nem értünk a horgászok nagy bánatára vagy lehet, hogy mégiscsak örömére. Természetesen azonnal rögtönöztünk egy kis műsort Melindának, mert Krisztián inkább elmenekült a helyszínről az ikrekkel. .Hanna kezdte, néhány gyerekdallal, Zoltán folytatta a Full Monthyval majd operett duettel fejeztük be a "Három gyerek kicsit bolonddá tesz" című műsort.
Hazafelé még az autóban is gyönyörködtünk az ősz színeiben és megállapítottuk, hogy szerencsések vagyunk, hogy ilyen klassz barátaink vannak.

2007. október 15.

Krisztusi kor


Zoltán, kislányaim édesapja ma ünnepli 33. születésnapját. 6 éve férjem, társam, barátom és 4 éve apa, egy éve nagycsaládos. Iszonyú büszke lányos apa. A meglepetés pólójára az alábbi felirat került: Warning! Under the influence of twins! meg azt is, hogy Father of twins és a biztonság kedvéért egy olyat is kapott, amin az áll Handle with care..father of twins.
Aztán elmentünk moziba, mert egy jó filmet kettesben megnézni nagyon jó tud lenni, feltéve ha jó filmről van szó, mert azt hiszem szülői praxisunk során, harmadszorra fordult elő, hogy melléfogtunk a filmmel és összeszorított fogakkal néztük azt a vacak filmet, amire gondos előkészületek, gyerekvigyázás megszervezése mellett sikerült jegyet váltanunk. Na ja..ahogy Zoltán megfogalmazta, amióta gyerekeink vannak, a Pesti Estben előbb a film kezdési és befejezési időpontját nézzük , és csak utána a címet, ami ebben az estben már nem is lényeg.
Elmaradt a torta, nem volt nagy csinnadratta, Hanna sem készült el időre a beígért pókháló pókkal című meglepetés rajzzal, szóval nem volt nagy buli, mégis, attól, hogy a jeles napon nem ment dolgozni, ünnepivé vált a hétfő. Én meg azt érrzem, hogy nagyon jó, hogy ő a férjem és a lányok is szerencsések, hogy Zoltán az édesapjuk. Remélem még nagyon nagyon nagyon nagyon sokáig.

2007. október 8.

Versenybújás


Még mindig előfordul olyan eset, amikor- gyanítom, hogy nem rossz szándékból, bántásból, hanem inkább rossz fogalmazás miatt , -kicsusszan az emberek száján,hogy nem irígyelnek a két kicsi miatt, vagy ami még bugyutább megállapítás, hogy biztosan van velük elég bajom...
Kislányaim kezdenek nagyon anyásak lenni, amit én felettébb élvezek persze. Mert van e annál klasszabb érzés, amikor egyszerre nyújtják kis kezeiket felém és amikor vállamra hajtják fejecskéjüket, mitöbb puszi félét is nyomnak arcomra. Mostanában, amikor leülök hozzájuk játszani versenyeznek a kegyeimért. Eszter a bújósabb, ő azonnal a legjobb helyre pályázik az ölemben, Noémi követi és én megpróbálok mindkettőnek kényelmes fészket gyártani ölemből és felváltva puszilgatni őket. Ha megvolt a nagy ölelés, elégedetten mennek játszani, mindaddig amíg újból anyai puszikra és ölelésekre nem vágynak, legtöbbször persze egyszerre. Nos, ilyenkor eszembe jutnak ismét a rosszul sikerült szavak, amiket nekem szántak és kívánom, hogy lássák a dupla bújást, a dupla öleléseket, a dupla pracli csattogást a padlón.....

Noémi kutyabarát. Nem fél a sétáink alatt , hirtelen kerítéshez ugró és hangosan ugató kutyáktól (én annál jobban utálom őket), hanem inkább utánozza hangjukat. Ő az én muzikális gyerekem, aki bármilyen zene hallatán dudorászni, dünnyögni kezd és ha igazán pattogós a zene, akkor táncol is hozzá. Azt hiszem ő nagyon fogja élvezni a Ringató foglalkozásait, ami nemsokára elkezdődik.
Eszterem, amint már említettem a bújós baba. Ki is használom ezt a tulajdonságát és szívesen tartom ölben, figyelve, hogy Noémi se szenvedjen hiányt az ölelésekből.
Eszter igazi ínyenc. Mindent szívesen megkóstol és annak ellenére, hogy még mindig könnyebb Noéminél, nagyon jó evő, bár szívesebben foglalkozik evés közben a játékkal, huncutsággal, mint az étellel. Akik ismerik mindkét kicsit, azt mondják Eszter eszesebb, Noémi ügyesebb. Én meg azt mondom,hogy mindketten bámulatos gyorsasággal okosodnak és ügyesednek. Nagyon jókat labdázunk például, de kedvenc játékuk a függöny, amit nemcsak összemaszatolni szeretnek hanem bújócska kelléknek is örömmel használnak. És most aztán igazán résen kell lennem, mert pillanatok alatt bebújnak, felmásznak, kimásznak, elmásznak, lerántanak, bedugnak, kivesznek, széttépnek, felborítanak... És a tipegős korszak mégcsak most következik.

2007. október 5.

Gesztenye


Alig vártuk,hogy megérjen a sok vadgesztenye és Hannával összeszedhessük őket sétáink alatt. Aztán lehet vele boltosat játszani és főleg gesztenyebábot készíteni belőlük. Persze én csak az ötletgazda vagyok, a kivitelező Zoltán marad, Hanna hasznos asszisztálásával. Most a hatalmas tök érését várjuk. Tavaly igazán kedves arcú töklámpást csináltunk együtt, Hanna már nagyon szeretné, hogy ismét kitehessünk egy világító tököcskét a teraszra. Aztán itt vannak a falevelek. A különleges alakúak és a színesek, a kicsik és a nagyok, amik a könyv lapjai között arra várnak, hogy kilapuljanak, hiszen ezekből lehet majd levélképeket gyártani, épp úgy, mint azt kedvenc könyvében, az Anna és Petiben annyiszor olvastam.
Kosárka nélkül egyébként is ritkán indulunk útnak. Mert hová is tehetné Hanna a séta közben talált sok kincsét., a különleges (amúgy teljesen hétköznapi) kavicsokat, az utcai diófáról lehullott diót, aminek érését már régóta figyelemmel kísértük és tudjuk, hogy a zöld héjnak erős szaga van és a kezeket is befogja. Birsalmát szedhettünk a szomszéd utcában teljesen legálisan, mert Hanna persze azonnal szóba elegyedik az utca népével, udvariasan, nagyosan köszönve, a Sziát a fiatalabb korosztálynak meghagyva, ám a Jó napot kívánokot az idősebbeknek tartogatva.
Szóval szeretjük az őszt. Ha esik akkor azért, mert lehet pocsolyázni, ha pedig süt a nap, akkor a nagy kincsvadász séták miatt.
Tenap megkapta a Nagy böngésző sorozat őszi példányát, az Őszi Böngésző című könyvet. Ha nagyon hűvös, ködös barátságtalan idő lesz, séta helyett majd ezt nézzük. Ajánlom mindenkinek!