Most is ugyanazt a kérdést tettem fel magamban, amit a kicsik szülinapja előtt. Vajon mi az,amit Hanna a legjobban szeret mostanság csinálni, melyik korszakát éli.
Tündéreset játszani például kifejezetten szeret. Suhogtatja varázspálcáját és gyakran felveszi rózsaszín tündér ruháját, szárnyával röpköd egyik szobából a másikba. Tündéri!
Ezért is örültem meg az egyik hirdetésnek, miszerint az ünnepelt otthonában, kompletten megszervezett tündérbulit szervez egy pedagógus végzettséggel rendelkező hölgy, mellesleg két gyerekes anyuka, még melleslegebb a Gyesen voltam New Yorkban című könyv szerzője. Tetszett az ötlet, mert nem szeretem a rohangálós, fejetlen bulikat de hiába népszerű de az izzadtan asztalhoz ülős ugrálóvársat se nagyon.
Az előre gyártott meghívó szövege szerint rendkívüli szülinapi zsúrra invitáltuk Hanna ovis társait és a party után ki merem jelenteni, hogy az is volt.
Három óra előtt megérkezett a még civil ruhás főtündér, három vagy négy ismeretlen tartalommal megtöltött dobozzal, székecskékkel, aszatalkákkal és egy gurulós fogasnyi tündérruhával. Pompás tündérhangulatú papírokkal, pillamgókkal, füzérekkel feldíszítette a nappalit majd a fürdőszobánkba elvonulva megkezdte a készülődést. Ezalatt megérkeztek a kislányok. Amikor mindenki, akire számítottunk itt volt, ki kellett csempésznem a főtündért a bejárati ajtó elé, a mínusz 6 fokba. Csilingelni kezdett, a kislányok pedig egyszerre fogadták a meseszép ruhába öltözött tündért, aki a nappaliban lekuporodott és lágy hangján a tündérek lakóhelyéről, életéről kezdett mesélni és akit a kislányok ámulattal hallgattak. A főtündér hangja hogy úgy mondjam nem az a harsány fajta, kicsit még aggódtam is, hogy vajon hogy fog kordában tartani ennyi gyereket egy ilyen halkszavú hölgy, de kár volt ezen törnöm a fejem, mert egész lényével elvarázsolta a kicsiket.
A néhány ott maradt szülőt a ház másik pontjában lévő étkezőbe próbáltam terelni, ami nagynehezen sikerült is, de mindig akadt valaki, aki nem bírt ellenállni a kísértésnek és bemerészkedett a tündérek közé, hogy ott kukucskáljon és gyönyörködjön szeme fényében. Megértem. Én magam is a nappaliban ragadtam és a fényképezés mellett csak csodáltam hogyan élik bele magukat a kislányok a tündérmesébe, hogyan táncolnak együtt, egymással és szólóban.
Varázslatukat követően begördült a csillogó ruhákkal teli állvány és a lányok boldogan öltötték magukra a szebbnél szebb tündérjelmezeket, amiben aztán a buli végéig parádéztak.
Később Hannát körülrajzolták majd a papírlapon megjelenő alakot gondosan kicicomázták csillogó papírokkal, gyöngyökkel, flitterekkel. Igazi anyagból lett szoknyája és természetesen göndör papír fürtjei lettek, akárcsak az igazi Hannának. Jelenleg méltó helyét keressük az elkészült műnek, ami mérete miatt nem olyan kis feladat.
Körömfestés és tündérsmink következett. Fegyelmezetten és izgatottan álltak sorba a kislányok, hogy aztán teljes pompában folytathassák a bált. Egy pillanat alatt a porcelán étkészlettel megterített és rózsacsokorral díszített asztal kürül ült mindenki és ették a szendvicseket, majd a szülinapi tortát. A tortát, amit nemes egyszerűséggel a Tescoban vettünk, mert Hanna kifejezett kérése volt, hogy vagy süssek neki valami finomat vagy olyat szeretne, amilyen testvéreié volt szeptemberben. Nos az egyszerűbb utat választottam.
Csilingeltek a porceláncsészék, gyöngyözően kacagtak a kis tündérek. Meseszép parti volt de mint minden mese ez is véget ért..itt a vége fuss el véle.
Isten éltessen sokáig drága Hannánk!