A napokban elindultak a kicsik a szobatsztaság felé vezető rögös úton, bár igazán csak nekem rögös és stresszes. Ha rajtuk múlik, már rég megváltak volna pelusuktól de én inkább megvártam a harisnyás időszak végét. Hát most hétágra süt a nap, nincs több kifogás, halogatás. Kényelmes lennék? Szinte egész nap kint vagyunk, ott azért nincs olyan érzésem, mintha két kiskutya tócsáit kellene egymás után feltörölnöm..
Májusban (alig hiszem el) óvodai beiratkozás lesz, addigra szeretnék büszkén válaszolni a kérdésre hogy "Nos anyuka..szobatisztasággal hogy állunk??"
Erről szól majd ez a bejegyzésem. Elöljáróban csak annyit, hogy Eszternek szinte gyerekjáték az egész..Noémi kissé frusztráltabban kezeli ezt a dolgot (is).