Alig pár lépésre a házunktól, felépült egy új, emberléptékű kis lakópark. Mi nem bánjuk, mert legalább megszűnt a parlagon hagyott és így parlagfüvet is termő föld és anyukám szerint a huzat is kisebb lesz/lett. Nem zavart a gépek hangja sem a por, mert az építkezés mozzanatait a kezdetektől fogva nyomon követhettük a gyerekekkel. Testközelből láthattak a lányok markológépet, betonkeverőt és kedvencüket a darut, amit sokáig csak ADA-nak hívtak. Kiabálták, hogy "ada ada" (már már szerencsére darunak hívják ahogyan azt két és fél évesen illik) ha megláttak egy ilyen magas szerkezetet, mi pedig kacérkodtunk a gondolattal, hogy lány létükre játékdaruval lepjük majd meg őket (végül beérték még Hanna pici korából való, csilivili betonkeverőjével és a szorosan nem az építőiparhoz tartozó, de azért elég fiús kukásautóval). Az ada név etimológiai magyarázata pedig valószínűleg nem más, mint az ottADAru mondat közepe. Ez ragadt meg kis fejecskéjükben, így lett babanyelvük első szava, közvetlenül az apa után az ada.
Az építkezés során egy cukrászda berendezési tárgyai kezdtek kirajzolódni. Teljes extázisba jöttem, hogy három percnyi távolságra lesznek tőlünk a sütik. Egy időben még kacérkodtam is a gondolattal, hogy saját pici kávázóm legyen de beláttam ez három gyerek mellett még várat magára, most fogyasztónak alkalmasabb vagyok. Nagyon vártuk a nyitást. A kertvárosi nyugalomban bizony ez is eseményszámba megy, különösen ha olyan süti és kávéimádók közelében történik mindez, mint amilyenek mi is vagyunk...Nyomon követtem a kezdeti csetléseket botlásokat, kritizáltam, ötleteket adtam, dícsértem és törzsvásárló lettem. Tényleg. Már kártyám is van.
Igencsak rászoktunk. Ha esős idő van azért megyünk át, mert a remek forró csoki, a kávéköltemények és isteni sütemény segít eloszlatni a felhőket, ha pedig süt a nap, azért, mert van terasz, lehet sütkérezni és most már fagyizni is. Műanyag motorral, legújabb szerzeményünkkel a pedál nélküli (futó) biciklivel, játékbabakocsival vagy rollerrel közelítjük meg törzshelyünket. Egyik alkalommal Heni barátnőmmel és két csemetéjével tértünk be. Az összesen öt gyerek a torták elfogyasztása után rátapadt a nagy tévére és azt bámulták. Muszáj volt lefotózni őket.
Szilvi barátnőmmel is lassan állandó program lesz, hogy a hét bizonyos napján -Lackó babával együtt -már nyitáskor az ajtó előtt csurgatjuk a nyálunkat.
Most, hogy itt a jó idő, gyakran rohanunk át a lányokkal fagyizni. Boldogan futnak előre. És közben legalább annyira édesek, mint kedvenc karamellás sütim a pult mögött.