RSS

2009. április 22.

Francia drazsé és London szelet




Csak egy kávéra ugrunk el Párizsba. Ez a mondat is elhangzott utazásunk előtt, amikor arról faggattak mennyi időre hagyjuk itthon a gyerekeket. Viccnek szántam aztán rájöttem igaz.. Három nap, de olyan intenziv és tartalmas, mintha egy egész hét lett volna. Alig várom, hogy lejegyezzem élményeinket. Kicsit várnom kell vele, mert összeomlott a számitógép. Addig gondolkodom hogyan tudnám a lehető legkevésbé felvágós stilusban elmesélni, milyen érzés az Eiffel torony tetején lévő elegáns Jules Verne étteremben ebédelni barátainkkal aztán később a kávét már állva egy brasserie pultjánál elfogyasztani. Könnyebb lesz lejegyezni az azt követő pár órát. Felemelő érzés a magyar gyártmányú "veliben" tekerve, csodálni a Concorde teret és megérkezni a Ritz szálló elé (nem nem ott szálltunk meg) és ezerszer úgy kezdeni a mondatot, hogy "emlékszel?".
Sokat fogok irni még evésről, ivásról és arról hogyan utaztunk mi szemtelenül kevés pénzért az Eurostarral (teljesen legális és lehet utánozni), hogy aztán a "csalagúton" át alig két óra alatt Párizsból Londonban találjuk magunkat.
Leirom majd, hogy mig a franciáknál otthon érzetem magam és folyamatosan honvágyszerű érzés keritett hatalmába, Londont továbbra is idegennek, extrémnek és erkölcstelennek tartom. Persze a La Clique előadás, amit a Hippodromban láttunk szintén ilyen volt...

2 megjegyzés:

turicsalad írta...

Én is várom a beszámolót! Már előre örülök a képzeletbeli utazásnak! :)

Üdv,
Vera

Szitya írta...

Szerintem az ilyen eszement típusú utazások a legjobbak. Hogy nem érné meg egy kávéra átugrani Párizsba és a rég nem látott barátainkkal ott felvenni a fonalat egy este erejéig, ahol évekkel ezelőtt letettük? Dehogynem! Az ilyen rövid, de hihetetlenül inzenzív napokra emlékszik az ember (lánya) a legjobban, minden percére és órájára. És szerintem fantasztikusan teletölti, csordultig, a szeretet (és szerelem) tankunkat - amit aztán sokáig használhatunk fel - a velünk élők nagy örömére!

Nem kell szerény stílusban előadni - az élmény grandiózus lehetett, aki meg irigyelni akar, az a kevésbé "nagyképűt" is irigyelné! Mi többiek, pedig, veletek örülünk!

Várom én is a beszámolót!

Üdv,

Szilvi