Feljegyzem. Április 25. szombat. Hanna megtanult magabiztosan két keréken biciklizni. Hamarabb is ment volna, ha hamarabb értesülünk a pedál nélküli, más néven futóbicikli áldásos hatásáról, aminek pár napos használata után Hanna a nagy, igazi pedálos kerékpárra ülve, már egy cseppet sem szorongott vagy izgult, egyszerűen csak tekert és száguldott.
Ma már én is csak sajnálni tudom a seprűnyelet markoló, izzadva rohanó apukákat (Zoltán is ilyen volt és engem is igy tanitott apa..)és legszivesebben hangosan mondanám nekik, hogy van egy sokkal egyszerűbb megoldás, nevezetesen, a futóbicikli. Lehet újonnan és használtan is venni (én egy ikres anyukától vettem potom pénzért) vagy ha ez nem megoldható, esetleg le lehet szerelni a pedált a kis bicikliről,gondolom ugyanaz a hatás érhető el ezzel a módszerrel is. A gyerekek elképesztő gyorsasággal ráéreznek az egyensúlyozás lényegére, arra, hogy milyen érzés két keréken gurulni. Noémi a maga két és fél évével már egyszerre felemeli lábait és egyensúlyozva a tökéletes biciklizés határát súrolja és ha igy folytatja még az is lehet, hogy harmadik születésnapjára (azaz két évvel korábban, mint Hanna) kétkerekű, abból is a pótkerék nélküli biciklit kap ajándékba. Eszterem lassabban érez rá a biciklizés izére és egyelőre szivesebben marad a műanyag motor adta száguldás örömeinél.

Nos, a reggeli kenyérvásárlással egybekötött "lássuk tud e biciklizni lányunk" program sikerén felbuzdulva, szinte azonnal a Városliget, nemrég felújitott KRESZ parkjába indultunk, csomagtartónkban négy különböző kerekes járgánnyal, nevezetesen Hanna biciklijével, Noémi futóbiciklijével, Eszter motorjával és a testvér veszekedés megelőzése érdekében a másik futóbiciklivel.
Esésmentes kellemes délelőttben volt részünk, mitöbb a kicsik délutáni alvása is meglehetősen hosszúra nyúlt, ami alatt végre utolértem magam valamelyest, hogy csak egyet emlitsek, le tudtam jegyezni a nagy eseményt még frissiben.