Felvételi






Szerencsére játéknak fogta fel. Mi nem annyira. Jó lenne ha felvennék Hannát abba az iskolában, amelynek szellemisége azonos a miénkkel, amelynek sikerei magukért beszélnek és ahol csupa nevetős, tanulni szerető gyereket láttam eddig. A felkészítést segítő tanító nénik szerint is nagyon okos, nagyon tájékozott Hanna, hatalmas szókincse van, éles eszű azaz valóban ott és abban az iskolában lenne a helye. Csakhogy nagyon sok okos gyerek van és nagyon sokan szeretnének pont oda járni. Egyetlen első osztály indul idén. 26 gyerek verseng a bejutásért. Tízszer ennyi jelentkezett... Az iskola nem versenyistálló, nem két tannyelvű csupáncsak jó.
Zoltán szabadságot vett ki a nagy napra. Befontam Hanna haját, kényelmesen de csinosan öltöztettem fel, bízva abban,hogy gyerekeknél is számít az első benyomás. Fél tízkor már az iskola falai között sétáltunk, Zoltán megmutatta sokadszorra a tablóképét, felfedeztük a termeket és figyeltük az ott tanuló gyerekeket. Hannán az izgalom legkisebb jele sem látszódott. Zoltán tenyere viszont nyirkos volt. Pontban tízkor, Hanna magabiztosan, hangosan köszönve csatlakozott a másik négy gyerekhez. A tanítónénik bekísérték és 35 percen át éreztem, tudtam, hogy Hanna megállja a helyét, hogy mosolyogva szalad majd ölembe. Így is lett. Elcsacsogta milyen feladatokat kértek tőlük, hogy mindenre tudta a választ, hogy megjegyezte a kutya nevét de mostanra már el is felejtette és szerinte egyáltalán nem volt vészes, sőt ahogy ő fogalmazott bébi könnyűnek érezte.
Rajta nem múlt. Úgy vagyok vele, hogy ha sikerül nagyon boldogok leszünk. Én hiszek abban, hogy semmi nem történik véletlenül, ok nélkül. Koncz Zsuzsásan bárhogy lesz úgy lesz.. szóval ha mégsem, akkor majd megtaláljuk a másik utat. De most egyelőre várjuk a postást és kicsit nagyon izgulunk.



Lazításképpen lementünk az iskolai büfébe és Hanna nem értette, hogy az "Apa, kaphatok nyalókát?"kérdésére miért azt a választ kapta Zoltántól, hogy "Igen, drága Hannám, kettőt is."
Úgy terveztük, hogy a felvételi után elmegyünk hármasban a Csodák Palotájába. Igaz, hogy már jártunk ott, de Hanna sokat emlegette, ráadásul egy csomó új csoda is helyet kapott a gyűjteményben, így nem unatkoztunk. A hétköznap délelőtti időpontnak köszönhetően alig volt látogató, így kényelmesen kipróbálhattuk újra a fizika törvényeit bemutatni kívánó furcsaságokat. Hanna boldog volt, hogy csak vele vagyunk és mi is fürdőztünk az egygyerekes szülős pillanatokban. Bizony türelmesebb, nyugodtabb az együtt töltött idő ha csak egy "minden lébe kanál, kíváncsi" ostromol kérdésekkel, kérésekkel. És igen. Pontosan tudjuk és átérezzük, hogy nem könnyű Hannának egyszerre két hugi kedves nővérének lenni. Együtt állapítottuk meg, hogy milyen nagyszerű dolog félbeszakítás nélkül elmesélni egy hosszabb gondolatot, egy történetet.


Hazafelé megálltunk, hogy betérjünk egy piciny kis vendéglőbe, ahol amolyan franciásan a járdán lévő asztalkánál ebédelve vitattuk meg újra a felvételi részleteit, és biztosítottuk Hannát arról, hogy bármilyen eredmény is születik, mi nagyon büszkék vagyunk rá. Ha a postás meghozta a várva várt levelet, innen folytatom a gondolatmenetet.

A montázst Szilvi barátnőm készítette. Annyira aranyos tőle, hogy velünk együtt érezte a nap jelentőségét, amihez hasonló majd úgy négy év múlva egyébként rá is vár...

You Might Also Like

4 megjegyzés

  1. Elképesztő, hogy már a Ti Hannátok is iskolába megy ősszel:)
    Nem emlékszem, hogy írtam-e a naplómba, hogy Zozi is felvételizett tavaly Januárban. 8 osztályos gimibe. 30 gyermeket vettek fek, mert csak egy osztályt indítottak. Zoé 32. lett. Ami engem bosszantott, hogy érdekes módon ketten is akik mögötte végeztek mégis bekerültek az osztályba. Ma már nem érdekel. Örülök, hogy így történt, mert ha oda járna, nem lett volna szuper március 15.-e. Nem sütne-főzne technika órán, nem bőrdíszműveskedne, meg korongozna rajz illetve csoportbontáson, nem táncolna ének órán. És ez csak pár dolog ami elkápráztatott útólag:)
    Szóval egyet értek: "bárhogy lesz, úgy lesz" :))) És hidd el úgy lesz a jó:)))

    Millió puszi a gyönyörű, okos nagylányotoknak a nyomában rohanó Noéminek és Eszternek, és nem utolsó sorban nektek, Ti nagyon szuper szülők! Büszkék lehettek magatokra!!!:)

    Evi

    VálaszTörlés
  2. Szurkolok nektek!
    Amennyiben a valós tudás szerint veszik, fel a gyerekeket, akkor nincs izgulni-valótok, mert Hanna tényleg rendkívüli okos, értelmes nagylány.
    Tudjuk, hogy sokszor ennek semmi köze nincs a felvételekhez, de azért jó lenne legalább egyszer ennek ellenkezőjét is látni, amikor a tényleges tudás, értelem számít!

    Keresve sem lehetne megfelelőbb szavakat találni "bárhogy lesz, úgy lesz"
    - csak ez az idegőrlő várakozás, bizonytalanság ne lenne...


    Már azt hittem, hogy "új" vizekre eveztél,ez volt az első gondolatom mikor megláttam a képeket,amik egyébként nagyon jók lettek.
    :)
    Mostanában engem is foglalkoztat a scrap, de egyenlőre csak elméletben...

    VálaszTörlés
  3. Biztos vagyok benne, hogy felveszik Hannát!!!!! :):):)

    VálaszTörlés
  4. Együtt izgulok veletek!!és várom a várva várt levelet,a folytatást!
    Ahogy te is írtad,Hanna mindent megtett,amit meg kellett,most már rajtuk áll!Bízom benne,hogy igazságosak lesznek!Mert akkor biztosan bejut Hanna.Ha nem,akkor "bárhogy lesz,úgy lesz"!Mert abban is biztos vagyok,hogy ha nem sikerül ide,akkor megkeresitek Hannának azt az iskolát,ami pont jó lesz neki és nektek is!

    Drukkolok és izgulok nagyon...
    Puszillak,
    Timi

    u.i.a képek nagyon jók.Hannáról az első benyomás biztosan csillagos 5 ös lett!:))

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes