Kirándulni, új tájakat felfedezni nagyon jó, de azért örültünk, hogy másnap reggel kisütött a nap és igazi strandidőben volt részünk. Bevallom csalódott lettem volna ha az egy hét balatoni nyaralásba egy fürdőzős nap sem fért volna bele. Valahogy úgy alakult, hogy a lányaim előbb mártóztak meg valamelyik tenger vizében, mint a Balatonban, épp ideje volt pótolni a hiányosságot. A víz ugyan kissé lehűlt, őket ez egy cseppet sem zavarta én meg örültem, hogy nem kényesek, legalábbis ha pancsolásról van szó biztosan nem, és bíztam benne, hogy nem is fáznak meg. Zoltán egy távoli stégig vitte el először a kicsiket, majd Hannát is, akik boldogan integettek a parton maradt anyjuknak.
Míg vártam őket végigpásztáztam tekintetemet a parton és megállapítottam, hogy mennyire megváltozott a strand kép azóta, amióta nem jártam a magyar tengernél. A sima pokrócokat, napernyőket meg gumimatracokat felváltották a dechatlonos, széltől, erős naptól megvédő félsátrak, amiből nekünk is volt egy és amit képtelenek voltunk összecsukni rendesen, így egy ugyanilyennel rendelkező férfitől kértünk és kaptunk erre vonatkozó használati útmutatót. A mi placcunkat úgy igyekeztem megválasztani, hogy közel legyen a vízhez de a lépcsőtől se essen túl messze. Legyen árnyékot nyújtó fűzfa a közelben, nádas is,hogy szép legyen és hattyúk is ússzanak arra ha lehet. Szempont volt még a homokozó közelsége és a többi napozó tisztes távolsága.
Hanna érdeklődve figyelt egy kislányt és nagypapáját ahogyan egy egyszerű zsebpecával halat fognak. Eszembe jutott gyerekkorom, amikor én magam is majdnem kifogtam egy angolnát, ám az könnyedén elszakította a damilt és elúszott. Azóta sem fogtam halat, igaz nem is igen próbáltam. Zoltánt megkértem, hogy szaladjon el a kis trafikba egy ilyen horgász felszerelésért, mert Hanna láthatóan nagyon szeretné kipróbálni. Érdekes, hogy az ára alig változott. Mindössze kétszáz forintért hihetetlen élményben volt része pár perccel később Hannának. A körülötte állók is hitetlenkedtek, amikor pár perccel a horog vízbedobása után Hanna kifogta élete első halacskáját. Egy fiúcska aztán nagy szakértelemmel megmutatta hogyan kell kiakasztani a horgot szegény pára szájából, aztán ugyanazzal a lendülettel vissza is dobta a vízbe. Majdnem sírtam Hanna helyett, aki nem esett kétségbe és kisvártatva újabb kapással büszkélkedhetett. Ezt a halat már kis dobozba tettük és egy napig nevelgettük, Hanna szerette volna haza is vinni de erre már nem volt módja. Még ma sem tudja, hogy a kis halacska elpusztult..
Strandhelyünknek egyébként a kubai szobalánytól tanult módon hajtogatott törölköző hattyú volt a védjegye. Sokan lelassítottak előtte és volt, aki megkért, hogy avassam be a hajtogatás rejtelmeibe.
Jó volt a lassan mélyülő vízben pancsolni, úszni, hattyúkat etetni. Jó volt a homokozóban játszani, ahol a kicsikkel egy és ugyanazon a napon született ikerpárral is találkoztunk.
Délután kívánságokat teljesítettünk, nevezetesen Hannáét, aki egy henna tetoválásra vágyott és meg is kapott. A három hétig a bőrét díszítő ló nagyon tetszett neki és nekünk is és jó alkalom volt arra, hogy a meggondolatlanul bőrre rajzolt és eltüntethetetlen tetoválásokról beszéljünk. Tízen pár év múlva remélem ugyanígy megelégszik a Hanna a henna rajzokkal és nem vágyik valódi tetoválásra. Az én kívánságom az volt, hogy hagy íjászkodhassak, aminek eleget is tettem nem kevés sikerrel... így újfent megfogadtam, hogy időnként elnézek a kerületi klubba.
Este palacsintára vágytunk. Meg is kaptuk, igaz nem a helyi palacsintázó jóvoltából, hanem Lellén nyaraló ikres barátaink meghívásából.
Azt hiszem ilyen egy igazi balatoni strandolós nap. Leteszteltük és nagyon kellemes. Mégsem elégednénk meg azzal, ha ennyiből állt volna a nyaralás. Mi már csak ilyen izgágák vagyunk. Szeretünk minél többet látni a szűken vett világból is.
Balaton viszont minden nyáron kell. Mert a Balaton gyerek barátabb,mint bármelyik homokos vagy épp kavicsos partú és sós vizű tenger. Nem véletlenül dúdoltam szüntelenül, hogy "Nekem a Balaton a riviéra..." a lányok pedig azt hogy ujjé úgy élvezik ők a strandot, ottan annyira szép és jó.
2 megjegyzés
Én meg örülök, hogy nálad ilyen jókat olvashatok! (Válasz a megjegyzési űrlapon lévő új üdvözlésedre.:) )
VálaszTörlésNekünk, bizony idén amoylan láblógatós volt a nyaralásunk. Azért egy kis ilyen-olyan programocska belefért!:)
De ti aztán ki rándultátok magatokat az utóbbi hónapokban!:D Tenerife, Milánó, Erdély, Balaton, Párizs, még bírjátok szusszal?:)
Ágnes, örülök, hoyg részt veszel a kalendáriumban, izgalommal várom majd a receptjeidet, mert azokat én fogom szerkeszteni!:)
De jó,hogy sikerült strandolni is!Mégis csak úgy az igazi a balatoni nyaralás:))
VálaszTörlésHanna nagyon ügyes horgász lány volt:)A képeken nagyon helyes:)...akár az ikrek:)
Puszi,
Timi
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes