RSS

2010. augusztus 29.

De könnyű az iskolatáska



Alig hiszem el ,hogy felső tagozatos koromban képes voltam aktatáskával billegni az iskolába. Visszatekintve, kimondhatatlanul ciki, hogy volt idő, amikor a kor divathóbortjának megfelelően a mégcsak nem is a fülénél fogva cipeltem, hanem hónom alá csaptam és úgy egyensúlyoztam vele. Az első rusnya darabot apukámtól kunyiztam el, aztán kikönyörögtem egy vékonyabb, elegánsabb, nőiesebb változatot, amibe viszont semmi nem fért bele..
Úgy emlékszem az említett aktatáskákon kívül, tanszereimet vittem oldaltáskában, hátizsákban és sporttáskában is. Mindegyik kimondhatatlanul kényelmetlen volt és se a gerincemnek, se a könyveknek nem tett túl jót.
Huszonpár év telt el azóta és most újra táska után kellett néznem, igaz nem magamnak, hanem kicsit gyorsan iskoláskorúvá vált Hannánknak. És ha már úgy adódott, hogy a nagy tanszervásár idején pont Párizsban nyaraltunk, hát ott választottuk ki élete első iskolatáskáját. Kis piackutatást végeztem, hogy egy átlag párizsi anyuka hol szerzi be a tanuláshoz szükséges kellékeket és ezután döntöttünk úgy, hogy a cél érdekében a nálunk nem létező Carrefour-ban nézünk szét. A kínálattal és az árral is elégedettek voltunk és legnagyobb meglepetésemre tökéletes egyetértésben és összhangban , öt perc alatt szavaztunk a farmer hatású, kutya mintával megbolondított, sok zsebes és ötletekkel teli, gurulóssá is átalakítható, de alapvetően háton hordozható iskolatáskára. Hogy jó választás volt vagy sem, majd idővel kiderül. Nekem megnyugtató érzés tudni, hogy ha nagyon sok könyv lesz benne, akkor sem kell cipelnie, hogy ne legyen nehéz az iskolatáska. Az iskolában, azon a bizonyos első szülői értekezleten azzal nyugtatták meg a tanító nénik a szülőket, hogy ne vegyünk bőrönd nagyságú táskát a gyereknek, mert csak a legszükségesebb füzeteket és könyveket kell az iskolából haza - és vissza cipelni.
Hanna persze megígérte, hogy nagyon vigyáz majd táskájára, de kétségem sincs afelől, hogy ebbe is ugyanúgy találok pár hónap múlva almacsutkát, uzsonnamaradékot, papírfecniket és más kincseket, mint hajdanán az én táskámban talált anyukám.



Az emeleten lévő egyik szoba sorsa is megpecsételődött. A Hanna kis hálószobájaként, majd később játszószobaként funkcionáló helyiség, amely rumlijairől volt hírhedt, tanulószobává alakult át. A két különböző burkolattal azt kívántuk hangsúlyozni, hogy míg az egyik fele komoly tanulás helyszíne, a vidám, csíkos padlószőnyeges rész a lazítás, a játék tere lehet. Minden adott, hogy Hanna nyugodtan tanulhasson. Épp az imént beszéltem vele, hogy azért egy táblára, amit kiakaszthat kilincsére még szüksége lehet. Megígértem, hogy gyártok egyet. Az egyik oldalán az lesz, hogy "Tanulok, ne zavarjatok!" a másikon pedig "Gyere be!". Előre fél, hogy izgága,kíváncsi húgai majd folyton ott lesznek körülötte, a komoly, felelősségteljes elsős nővérük mellett.





Én is készülök. Ünnepélyesen megfogadtam, hogy példás anyuka leszek. Reggel hatkor elsőként kelek, friss kiflit vajazok a reggelihez (azért azt nem én sütöm majd), megterített asztal várja a többieket, és a ruhákat is mind előző este kikészítem. Senki nem mondja majd, hogy ez nem tetszik, ezt nem veszem fel, minden zokninak lesz párja. Senki nem nyafog és még az is lehet, hogy nyugtató, lágy zongorazene vagy éppen frissítő, ébresztő sláger szól közben a rádióból. Kapkodás és sürgetés nélkül indulunk el időben és semmiért nem kell majd visszafordulnunk, hiszen mindent felírtunk, mindent leellenőriztünk előzőleg. A kicsik boldogan mennek a közeli oviba, és ahogyan ez egy (akarom mondani kettő) középső csoportostól elvárható, önállóan és gyorsan átöltöznek, Hanna pedig a másik kerületben majd belép a hatalmas iskolakapun, azon amelyiken szerinte egy zsiráf is simán átférne és mindenki elégedetten folytatja a napját, hiszen az olyan tökéletesen indult újfent. Nyugodtan mosolyoghatsz, én is azt teszem.. Hanna holnaptól elsős lesz.

Hogy a valóságban hogyan zajlanak majd a reggelek, arra mondjuk egy hónap múlva visszatérek. Tényleg, ti hogy indultok el?

15 megjegyzés:

sedith írta...

Csodás birodalmat varázsoltatok Hannának! Adja Isten, hogy mindig öröme teljék abban a világban, birodalomban, amelynek holnap lépi át a kapuját. :)

Anyácska írta...

Atya ég, lenyűgözött a szoba!! Nagyon klassz. Az én fiam is most megy elsőbe (ő is 2003-ban született), bár tapasztalom, én sokkal jobban izgulok, mint ő. Nekem is vannak elképzeléseim, hogy mit hogyan fogok csinálni, de hogy a gyakorlatban mi lesz kivitelezhető, arról fogalmam sincs. A középsőm meg most kezdi az ovit, úgyhogy dupla para :DDD Sok sikert nektek!

Ági meg az angyalai írta...

Szia Anyácska!

Új olvasóm vagy, ezért aztán külön öröm olvasni soraidat.

Köszönjük, remélem szeret majd ott leckét írni!

Remélem érződött a bejegyzésemen, némi önirónia, azaz, hogy én sem gondolom komolyan, hogy minden flottul megy majd. Az életben nem így szokott ez lenni. Ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogy vajon vannak -e olyan anyukák, akik annyira összeszedettek, hogy igenis sietség nélküliek az indulások, kapkodás mentesek a reggelek..

Remélem az óvodai beszoktatás könnyen megy majd nektek és osztódni is tudsz, azaz itt is és ott is lehetsz egy kicsit velük..
Sok sikert mindkettőhöz.

Szia
Ági

ilgya írta...

Gyönyörű lett a szoba!!
Sok sikert kívánok Hannának a sulihoz!!!Neked pedig azt,hogy tényleg be tudd tartani ,amit elképzeltél...és ami tényleg nagyon jól hangzik,és biztos vagyok benne,hogy sok anyuka álma is,köztük az enyém is,de valahogy rólad el is tudom képzelni....

Anyácska írta...

Szia Ági!
Igen, új olvasód vagyok, de nagyon örülök, hogy megtaláltam a blogodat.
Nem tudom, hogy van-e olyan anyuka, aki képes kapkodás nélkül elindulni reggel - pláne több gyerekkel, de ha van, érdekel a titka :D
A beszoktatással - lehet hogy naiv vagyok, de - szerintem nem lesz gond. Ugyanis ugyanazokhoz az óvónénikhez, ugyanabba a csoportba megy, ahonnan a fiam most elballagott, és volt benn többször. Vele ennyi előnyöm van. Inkább a lusta (amúgy végtelenül okos) fiam miatt van bennem némi félsz :D

Ági meg az angyalai írta...

Ilgya! Hát ez ösztönzőleg hat rám..mármint, hogy el tudod képzelni rólam, hogy betartom amit írtam. Az örök szétszórt, feledékenyről. De igyekezni fogok. Ma még nagyon lelkes vagyok.

Anyácska! A filmekben és könyvekben van. Hátha az életben is akad. Megismerkednék vele és leckéket is vennék tőle.
Ez tényleg előny lehet. Igaz az enyémeknél nem vált be, pedig ketten is vannak, a környezet sem volt idegen, várták is az ovit.. remélem tényleg, hogy nektek simábban megy. A nagynak is kellesz. Drukkolok nektek.

Mónika írta...

Gyönyörűűű lett a szoba, élmény lesz majd Hannának benne lenni, nem csak tanulni!
:)
Tudod, a holnapi nappal kapcsolatban én is komoly stratégiát dolgoztam ki a reggeli viták, kapkodások elkerülése végett...
(hogy mi lesz belőle, azt még egyenlőre nem tudom, mindenesetre bizakodó vagyok)

Sok sikert kívánok holnapra, nem csak Hannának, hanem az egész családnak, egy új korszak kezdetéhez!
:)

puszillak,
Móni

Borzsi írta...

Nagyon jó lett a szoba! A reggeli rohanások kivédésére nekem is az a tapasztalatom, hogy ha előző este picit átgondolom, előkészülök rá, akkor könnyebben indul a nap, de bevallom sokszor már nincs hozzá kedvem, erőm este. Talán majd ebben a tanévben:)) Mindenesetre már nagyon várom a nyugis délelőttöket, amíg ők az oviban vannak.

éva írta...

Fantasztikusan szép lett a tanulószoba!
Hannának sok sikert az iskolakezdéshez!
puszil,
éva

Kriszti írta...

Szia! A flott napkezdés szerintem kizárólag az elhatározás, az előző esti átgondolás, ruhaelőkészítés és az időben kelés (legalább fél órával a gyerekek előtt) eredménye. Bennem az elhatározás megvan, a többi a ciklusom bizonyos napjain. :D Sok sikert Hannának és nektek is. Nekem még egy évem van a kizárólag oviból.

Névtelen írta...

Na, ha a reggelek ezentúl ilyenek lesznek, akkor én azt a családot nem ismerem, mert elvarázsolták az ufók:-)
Szoba tutti jó lett!! Hannának drukkolok, bár valószínűleg inkább Neked kell:-)
Puszi!

Andrea írta...

Hehe, biztos vagy benne, hogy szeretned, ha ilyen "idilliek" lennenek a reggeleitek?! :)
A szoba gyonyoru lett, ki festette a falra azt a csodaszepet?
Es varom az "elso nap az iskolaban"-beszamolot!

HJuice írta...

Gyönyörű lett a szoba, és kíváncsian várom az első napokról szóló beszámolót!!!
Nekem már két egymást követő reggel sikerült kapkodás nélkül abszolválni az oviba-suliba való elindulásunkat. A titkom: éjfél körül még szántam egy kis időt a ruhák kikészítésére, majd a következő fél órában, amíg ébren forgolódtam a másnapon agyalva, az ágyból 2-3 alkalommal pattantam ki, hogy még ezt vagy azt a megfelelő csomagba tegyek (tisztasági csomagok, tornacucc, rajz és technika doboz, meg hasonló nyalánkságok), majd a hajnal 5-ös szoptatás után már nem feküdtem vissza.
Ezt a módszert nem igazán ajánlom, mert egyrészt nem mindenkinek van ilyen (klassz) hajnali programja, másrészt kétlem, hogy hosszú távon is működik...
Majd egy hónap múlva én is leírom újra, hogy milyenek a reggelek. :)))

Kriszti írta...

HJuice! Vicces volt, amit írtál. Főleg mert magamra ismertem! Én is képes vagyok késő éjjelig ébren lenni, hogy reggel rendben fogadjon a ház és minden kéznél legyen készülődéskor. Sőt, én is szoptatok hajnalban, sőt, az éjjeli rendrakás közben is, ha kell. :D

Ági meg az angyalai írta...

Szia Borzsi! Még nem ismerlek, de minden szavaddal egyet értek és azt is megértem, hogy várod azokat a bizonyos nyugis délelőttöket.

Éva, köszi!

Kriszti! Igazad van. Igen, már én is tudom, hogy ez a titok nyitja, csak nem mindig sikerül ilyen tökéletesnek lenni..

Andrea! Két lakberendező lány festett és ők segítettek tanácsokkal.

Judit! Ismerős ez az éjjel felpattanok, mert eszembe jut valami jelenet, de legalább szoptatnom nem kell. El jön a Te időd is hamarosan, amikor alhatsz éjjel!

Ági